Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-580
580. országos ülés 1891. a mely eminenter állami feladat. (Úgy van! Helyeslés a szélső ^baloldalon.) Ezek előrebocsátásával Kiss Albert t. képviselőtársam indítványát ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Hagara Viktor! Hagara Viktor: T. képviselőház! Érzem a nehézség súlyát, melylyel meg kell küzdenem akkor, midőn e törvényjavaslatnak ily hosszú tárgyalása után bátorkodom szót emelni e javaslat érdekéből, a midőn a t. háznak a napirendre vonatkozó határozata szerint is mindnyájunknak közös törekvése az volna, hogy e javaslat tárgyalását mielőbb befejeznők, hogy áttérhessünk azon további nagyfontosságú törvényjavaslatok tárgyalására, a melyekre amúgy is az idő rendkívül rövid és"melyeknek tárgyalása állami életünkre igen nagy fontossággal bír. De midőn ezt mégis teszem, kérnem kell a t. házat, méltóztassék megbocsátani, hogy azon nyomós érvek után, melyek a törvényjavaslatnak ezen rendelkezése ellen felhozattak, szerény véleményemet előadva felsoroljam azon indokokat, melyeknél fogva a 10. §. dispositioját elfogadom. (Halljuli! Halljuk!) Nem mulaszthatom el örömemet nyilvánítani Kiss Albert t, képviselőtársam nyilatkozata felett, hogy ő, mint a közoktatási bizottságnak oly lelkes és buzgó tagja, ki a bizottság munkálkodásában oly tevékeny részt vesz, méltányolta azon aggályokat, azon lelki küzdelmet, és azon körültekintő gondoskodást, mely a minister urat ezen rendelkezés javaslatba hozatala előtt áthatotta és méltányolta azt, hogy valóban nagyon nyomós okok hatottak közre, melyek a minister urat e rendelkezés felvételére indították. Nem kevesebb örömmel eonstatálom továbbá azt, hogy aPköznevelésügy érdekében oly kedvező áramlat lengi át a t. házat, a mely vajha már régebben is ily mértékben és ily nagyon lengte volna át. Midőn a köznevelésügy érdekében ily lelkes felszólalások történnek; midőn egymással versenyezve igyekszünk kifejezni azon törekvésünket, hogy a magyar cultura érdekében áldozatok hozassanak és mindnyájan igyekszünk odahatni, hogy azon magasztos ideálok, melyekre mindnyájunknak törekedni kell, közös vállvetett munkásság által mielőbb megvalósuljanak: ki ne érezné át közöttünk, mily fontos Magyarországra nézve a nemzeti cultura előmozdítása, ki tagadná, hogy Magyarország jövője culturkérdés? És ha ez így van: lehet-e visszariadni az áldozattól, melyet a cultura oltárára meghoznunk kell"? Ha most e tudatban és e meggyőződéssel végigtekintünk történelmi fejlődésünkön és egyes intézményeinknek az utolsó évtizedeken történt átalakulásán, lehetetlenség meg nem iczember 18-áti, péntelen. 435 győződni arról, miszerint nagyon nagy tevékenységi kör áll még előttünk, sok hézagot kell még betölteni, a míg oda jutunk, hogy a szomszéd nyugati államokkal versenyezve, a cultura ama magaslatára emelkedjünk, melyre azok nemzeti organismusa már eddig eljutott és a melyhez nekünk a lehető legrövidebb idő alatt és hozzáteszem, bár nagy áldozatok árán, el kell jutni. (Helyeslés jobb felől.) A feladatnak e nagysága kényszerit bennünket arra, hogy még ott is a legkörültekintőbbek legyünk, hol szivünk érzülete a legnagyobb áldozatra serkentene bennünket. Midőn tevékenységünkre oly nagy feladatok várnak és culturánkat nemcsak egy, de a legkülönbözőbb irányban fejlesztenünk kell, akkor minden lépés megtételekor s minden új intézmény életbeléptetésekor a többi tevékenységi körre is figyelemmel kell lennünk. (Helyeslés jobb felöl.) Madarász Imre t. képviselőtársam azt vetette föl, hogy az a 15 kr. csekély összeg, miért ne viselné az állam. Egy másik képviselőtársam azt mondta, hogy az a 240.000 frt, a mely e 15 krokból előáll, nagy teher az ország közönségére, viselje tehát az állam. Egyszer igen nagynak találjuk azt az összeget, másszor igen csekélynek a hozzájárulást. És mindkét képviselőtársamnak igaza van, mert a sok csekély hozzájárulásokból nagy összeg áll elő. De méltóztassék figyelemmel lenni azon nagy tételekre is, a melyeket a cultura érdekében rövid időn még követelni fogunk, méltóztassék tekintetbe venni azt a 600.000 frtot, a melyet a felekezeti iskolák tarutóinak fizetésemelésére kívánui kell és ama nagy tételre is, a melyre a kisdedóvódákról alkotott törvény végrehajtása ezéljából szükségünk lesz. (Felkiáltások bal felől: És a delegatiokra!) Ha mindezeket elgondoljuk és összegezzük, akkor meggyőződünk arról, hogy igyekeznünk kell, a mennyire csak lehetséges, forrásokat találni, hogy a nemzeti cultura szükségleteit kielégíthessük a nélkül, hogy egyfelől az előttünk álló óriási halmaz kötelességeknek egy részét teljesíthetlenné tegyük, másfelől, hogy nagyon megadóztatott közönségünket újabb meg újabb terhekkel el ne halmozzuk. Rövid ideje még annak, hogy a pénzügyi egyensúly annyira helyreállott, miként örömmel nyilvánítottuk ki, hogy immár rendezett pénzügyi viszonyok közé jutottunk. Erőt kölcsönöz ez mindnyájunknak. De tudjuk, hogy midőn ez bekövetkezett, igen sok igénynyel állottunk elő ezen egyensxilylyal szemben, igen sok követelményünk volt, a melyeknek teljesítését a legközelebbi időtől vártuk el. De ha ez így van, oda kell törekednünk, hogy ha fájó szívvel is, ha tudva is, hogy sok nehézséget kell leküzdenünk, midőn új be55*
