Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-579
679. országos ülés 1801. deerember 17-én, csütörtökön. 4|7 (Halljuk! Halljuk!) azon részére, melyben a nyugdíjtörvény apasági kérdését vitatta. A minister iVr a többi közt említette, hogy ő volt az, a ki programmbeszédjében legelőször vetette fel a házban a nyugdíjtörvény revisioját. Nos igen, felvetette; de azt hiszem, kellemes dolgot cselekszem, ha a minister urnak emlékébe hozom, hogy a közoktatási bizottságnak azon az ülésén, a melyben én is részt vettem, Kovács Albert képviselőtársam volt az, a ki először kijelentette, hogy a nyugdíjalap oly összeget tesz már ki, hogy a nyugdíjigények ezen összegből nagyon könnyen fedezhetők; vagy ha esetleg nem fedezhetők, az államnak némi csekély hozzájárulásával a nyugdíjalap biztos fundamentumát képezhetik. S ekkor a sz ikértők vagy legalább a ministerium megbízottja — mert az államtitkár úron kivül jelen volt még egy megbízott — kijelentette, hogy ezek mind ideális nézetek, melyeknek ellent mond a mathematika és ezt oly szigorú meggyőződéssel hangsúlyozta, mint most a t. minister úr az ő sajátságos mathematikai combiuatioit. (Derültség bal felöl.) Ekkor Kovács Albert képviselőtársam egy kidolgozott tervet nyújtott át a minister úrnak és kérte, legyen szíves azt szakértőkkel megvizsgáltatni, hogy mit szólnak hozzá, A minister úr megvizsgáltatta a tervet, de ez a vizsgálat nem tartott évekig, hanem csak pár hónapig és a minister úr aztán kijelentette, hogy Kovács Albert csakugyan felfedezte a Kolumbus-tojás titkát, a mennyiben hozzá mert nyúlni egy oly kérdéshez, melyet a ministeriumban megérinteni sem mertek. Midőn tehát ő felvetette a nyugdíjalap revisiojának eszméjét, akkor épen a ministerium kiküldöttje jelentette ki, hogy ezek ideális törekvések, mert a nyugdíjalap ily uaegterheltetést még meg nem bír. Kovács Albert képviselőtársam javaslata járult tehát főkép ahhoz, hogy ez ügy mielőbb tisztázva lett és a ministerium is tudatára kezdett ébredni annak, hogy a kezdeményező lépést meg kell itt már tenni, mert a ki haladni akar, annak legelőször is lépni kell. (Tetszés bal felöl.) Polónyi Géza: Mióta sürgette ezt már ez az oldal! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hock János: Hogy a házban mióta történtek sürgetések, arra én természetesen ki nem terjeszkedem; mert hisz ez általános nézetét képezte úgyszólván mindazoknak, a kik a tanítói ügyek iránt érdeklődtek és a kik a tanítók existentiáját nemcsak nnmkaképességük korában akarták biztosítani, hanem rokkantságuk esetében is. Mint concret indítvány azonban először ama bizottságban került ez szóba, a mely illetékes e kérdés tárgyalására és a mely ezt a legcompetensebben oldhatta meg. (Úgy van! abaloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92, XXVII. KÖTET. De, t. ház, hogyha az apasági kérdést vitatjuk, mint azt a tisztelt szélső oldalon ülő barátaim említik, akkor sem a ministeri széken kell azt keresni, hanem ezeken a padokon. (A sséhö baloldalra mutat.) Ha pedig az apasági kérdés végleges megoldását, t. i. az indítvány concrét alakban való felvetését keressük, akkor pedig ezeken a padokon (a baloldalra mutat) kell azt keresnünk. (Úgy van! a szélsőbalon.) De akár itt (a baloldalra mutat), akár pedig ott (a szélső baloldalra mutat) keressük is azt, megtalálom annak a nyomát mindenütt, csak (a jobboldalra mutat) ott nem. (Zajos helyeslés balról.) Ha a kérdés ily alakban fel nem lett volna vetve, nem terjeszkedtem volna rá ki, mert nekem teljesen mindegy, hogy az eszmét bárki vetette légyen fel. Nekem csak egy az igényem, az, hogy az eszme helyesen és czélszerííen legyen keresztülvive és megoldva. Azért a kezdeményezés dicsősége bárkit illessen is, a végrehajtás dicsősége mindenesetre a t. minister urat fogja illetni, hogyha ezt czélszerííen és oportunusan tudja keresztülhajtani. (Helyeslés bal felöl.) A t. minister úrnak a beterjesztett indítványokkal és javaslatokkal szemben csak egyetlen egy elutasító szava van és ez a mathematikai mérleg. Nem csodálnám, t. ház ezt, ha a t. minister itt valami életbiztosító-társaság érdekeit képviselné; mert akkor csakugyan szigorú kötelessége volna alkalmazkodni a mathematikai mérleghez. De akkor, a midőn a tanítótestületnek nagy és az egész országra kiható érdekét képviseli, midőn egy oly osztály nyugdíjügyéről van szó, a mel} T hálnom évtizedes munkában és fáradságokban szerezte meg magának a jogczímet, hogy az államtól viszont bizonyos szolgálatot követelhessen, akkor a minister úrnak így beszélnie nem szabad. (Helyeslés a baloldalon.) Mert a mathematikai mérleget védje a pénzügyminister, a cultusmini<ter védje pedig a tanítók érdekét. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ez az ő mérlege és mihelyt ettől eltért, akkor már financiális érdekeket, nem pedig humanitárius érdekeket képvisel. Akkor már a számok érdekeit védi, nem pedig a tanítók és a cultura érdekét. (Úgy van! a baloldalon.) De, t. ház a minister úrnak nagyon könynyíí a feladata épen collcgájával a pénzügyminister úrral szemben, mert hívatkozhatik az egész ház egyhangú akaratára, t. i. a ház azon kijelentésére, hogy minden párt hajlandó e tekintetben áldozatokat hozni. (Úgy van! ahol és szélső baloldalon.) Ezt a t. háznak nemcsak ellenzéki oldala, hanem a t. túloldalon felszólalt szónokok is egyenkint hangoztatták. (Ügy van! a baloldalon.) Én bárkit is, a ki e vitát figyelemmel kísérte, felszólítok, a t. ház túloldalán ülő férfiak közül : nevezzenek meg valkait azon szónokok 58
