Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-579
|, J 4 W*. ©magos f los 1S91. űeeíemlier l?-én, e»nt8rt5k8n. viselőházat azzal, hogy részletesen felsoroljam mindazon kedvezményeket és előnyöket, melyeket ezen törvényjavaslat által biztosítunk a tanítóknak, hiszen meg kell győződve lennem arról, hogy a képviselő urak mindnyájan melegen érdeklődnek a tanítók sorsa iránt és hogy a törvényjavaslatban levő ezen kedvezményeket részletesen ismerik. Ismételten csak azt jelenthetem tehát ki, hogy azon módosítványokat, melyek a pénzügyi mérleget alterálják, egyáltalán nem vagyok képes elfogadni. E« ezek után még csak egy pár észrevételt kell tennem azokra, melyek ezen módosítványok beterjesztése alkalmával azoknak i ndokolásáúl elmondattak. (Halljuk! Halljuk!) A tanítói szolgálati idő leszállításáról levén szó, egyáltalában senkitől sem hallottam azt említeni, hogy e tekintetben is jelentékeny javulás áll be a törvényjavaslat értelmében. (Úgy van! jobh felöl.) Méltóztatnak kifejezést adni annak, hogy a szolgálati idő 40 évről 35, 32 és 30 évre szállíttassák le, a mi indokolt azért, mert a tanítók túl vannak terhelve ezen hosszú szolgálati idő által, melyet az előbbi törvény rajok rótt és melyet a mostani törvény is rajok ró; de nem méltóztatnak megemlékezni arról, hogy ezen javaslatban ez a szolgálati idő le van szállítva, (Úgy van! jobh felől.) mert az eddig fennálló törvények értelmében a tanító életének 40-ik életéve után is csak akkor mehetett nyugdíjba, ha 65-ik életévét elérte; ezt a feltételt pedig a jelen törvényjavaslat megszünteti úgy, hogy már itt is 4 évet nyer a tanító azon szolgálati időből, mely mindenesetre eltartott volna életének 65-ik évéig. Ez most a legtöbb esetben a 61-ik évben fog véget érni s így négy évvel kevesebb időt tölt szolgálatban, mint a mennyit eddig kellett töltenie. (Úgy vem! jobb felől.) Nem akarok szólni Madarász József t. képviselő iVr határozati javaslatáról, mert hiszen ő ezt megelőzőleg módosítványt nyújtott be, melyre vonatkozólag épen úgy, mint a többi módosítványra vonatkozólag csak azt mondhatom, hogy ez is alterálja a pénzügyi helyzetet és hogy ennélfogva azt sem fogadhatom el. Egyébiránt a határozati javaslat csak a harmadik szakasz letárgyalása után fog szavazás alá kerülni s így lesz még módom arra vonatkozólag nyilatkozni. Kötelességem azonban Ábrányi Kornél képviselő úr felszólalására észrevételt tenni. A t. képviselő úr hangsúlyozta, hogy az állami tisztviselők könnyebben részesülnek előléptetésben, mint a tanítók, sőt azt lehet mondani, hogy rendszeres előléptetésben részesülnek és a 40 évi szolgálat után aránylag magasabb fizetéssel mehetnek nyugdíjba, mint a tanítók. Ezzel szemben kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ezen az aránytalanságon magam is kívánok segíteni és ennek bizonyságát lefektettem azon javaslatomba, mely a tanítók fizetésének szabályozásáról szól. Ezen javaslatomban ugyanis a 300 frtos minimum általános kiterjesztésén kivűl — a mely általános kiterjesztés körülbelül 5200 tanítót érdekel az országban — még a tanítói korpótlékokat is stipulálom olyformán, hogy minden tanítónak ily korpótlék fog járni, a miből azután az következik, hogy fizetése szolgálati éveivel emelkedni fos és 40 évi szolgálat után jóval nagyobb fizetése lesz, mint a mennyi most van s ennek folytán sokkal nagyobb nyugdíjban fog részesülni, mint ha a jelenlegi alap változatlan maradna. (Helyeslés jobb felöl.) Ismételten hallottam — a tegnapi napon is felhozatott többször — hogy az állam a maga részéről kevéssel járul a nyugdíjalaphoz. Meg| mondottam tegnap, mily körülmények gátolnak engem abban, hogy ez alkalommal az államnak nagyobb hozzájárulását igénybe vegyem. De kénytelen vagyok ahhoz, a mit tegnap e tekintetben megjegyeztem volt, még hozzá tenni, hogy az állam hozzájárulását illetőleg is e javaslatban jelentékeny haladás vagyon. Méltóztatnak bizonyára emlékezni arra, hogy az 1875 : XXXII. tcz. megalkotása alkalmával az államnak 150.000 írtban megállapított évi hozzájárulása mindössze tiz évre volt contemplálva. Az illető törvényben az nincs ugyan kifejezve, de úgy tudom, hogy az indokolásban ki volt mondva, sőt biztosan tudom, hogy a financiális döntő körök ezt mindig úgy interpretálták, hogy az államot ezen Ígéret tiz évre kötelezi. Ezen javaslatom szerint ellenben az államnak hozzájárulása állandósíttatik, (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) tudniillik a meddig a nyugdíjalap fenn áll, 150.000 frt fizetendő évente az állam által. Azt hiszem, ez nem csekély haladás e téren. (Igaz / Úgy van! a jobbóldalon.) Áttérhetek most Komlossy Ferencz t. képviselő úr egynémely állításaira. A t. képviselő úr először azt mondja: ime a vallás- és közoktatásügyi minister egy javaslatot terjeszt be a tanítók érdekében, a, mely javaslat 15 szakaszból áll. Komlóssy Ferencz: 16 szakaszból! Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Most 16, eredetileg 15 szaI kaszból állott és erre a tanítók egy folyamodványnyal válaszolnak, melyben szintén 15 pontban hoznak fel kifogásokat. Komlóssy Ferencz: 12 pontban! Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatás Ügyi minister: Azt tetszett mondani 15-ben. Azt gondolom, hogy a. számok ezen csoportosítása s egymás ellenében való felállítása absolute