Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-579
Sf9» orsKAgos Illés 18M. deczember 17*én, csfätiirtSkSB. 413 böztetés-t szükségessé teszi, de nem is lehet mondani, hogy a tanítók a többi állanihívatalnokokkíil szemben elég méltánylásban nem részesülnének. Ha pedig szabad külföldi példákra hivatkoznom, majdnem közmondásos, hogy a franczia-német háborúban a németek győzelmüket a német iskolamestereknek köszönhették. utalok tehát főleg a porosz iskolamesterek jelen nyugdíjaira, melyek annyival tanulságosabbak, inert lényegileg megegyeznek a jelenleg Francziaországban fennállókkal in. Igaz, hogy a porosz néptanító már 56 éves korában nyugalomba mehet, de nem teljes fizetésével, hanem annak csak S5 / 60-ad részével. Vgy, hogy ha tekintetbe veszszük a porosz néptanítóknak a mieinknél nagyobb, bár nem tetemesen nagyobb fizetését is: akkor az a nyugdíj, melyet a porosz tanítók 56 éves korukban élveznek, nem nagyobb annál, melyet ugyanazon korban a mi tanítóink ha rokkantakká válnak, élvezhetnek. Hozzájárul az is, hogy ott a nyugdíj sohasem érheti el a teljes fizetés nagyságát, hanem annak csak 3 / 4 részéig emelkedhetik, míg mi nálunk a tanító 40 évi szolgálat után teljes fizetését kapja nyugdíjul. A porosz tanító fizetése pedig vidéken átlag 855 márka, tehát mintegy 480 frt, de van kisebb fizetés is; a tanító tehát ennek csak 3 / i részét kaphatja mint maximumot nyugdíjul. Madarász t. képviselő ár azt is kívánta, hogy a néptanítók már öt éri szolgálat után részesülhessenek 20°/o nyugdíjban. Eltekintve a nyugdíjazás mathematikai alapjától, melyre már több ízben történt hivatkozás, öt évi szolgálat után való nyugdíjazás merőben szokatlan volna. (Úgy van! jobbról.) Bátor vagyok még Szederkényi képviselő úr amaz észrevételére egy megjegyzést tenni, hogy a polgári iskolai tanítóknak tanári czím jár. < ' felolvasott a törvényből egy szakaszt, a hol a polgári iskolai tanítók tanároknak neveztetnek; én bátor leszek felolvasni ugyanezen 1868-iki törvényből más passusokat, nevezetesen a 70. §. azt mondja n polgári iskolákra nézve: egy tanító 55 növendéknél többet nem taníthat. Továbbá ott van a 103. §.: »A kik felsőbb népiskolai és polgári iskolai tanítói állásra akarják magukat képesíteni.« Tehát legalább is azt lehet mondani, hogy a törvény a tanító kifejezést is használja. Megvallom különben, sajnos jelenségnek tartom, hogy a polgári iskolai tanítók egy része oly nagy súlyt helyez arra, vájjon őket tanásokaak vagy tanítóknak nevezik-e? (Helyeslés.) Azt hiszem, a tanítói név eléggé díszes és tiszteletre méltó arra, hogy mindenki, a ki viseli, rá büszke lehessen, ha a tanítói hivatásnak meg bír felelni. (Élénk helyeslés.) Az pedig, hogy a törvény némely szakaszban — azt hiszem csak ott, a hol segédtanárokról van szó — a polgári iskolai tanítókat tanároknak nevezi, talán még sem jogczíni arra, hogy másféle nyugdíjazásban részesüljenek. Hogy egyébiránt miért nem lehet a polgári iskolai tanítókat kedvezményesebben nyugdíjazni, arra már az általános vitában a t. minister úr kiterjeszkedett. Azt sem lehet mondani, hogy a tanítók 56 éves korukban oly rokkantak volnának, hogy müködésök ez időn túl már egyáltalán nem kívánatos. Létezik nálunk sok tanító, a ki ezen koron túl is teljesen megfelel kötelességének. Végül bátor vagyok utalni arra, hogyha most nem is veszszük igénybe az államkincstár nagyobb mérvíí áldozatát, igenis igénybe veszszük azt a néptanítók fizetésének szabályozásáról szóló törvényjavaslatnál, mely az eddiginél mintegy 600.000 frtnyi összeggel nagyobb mértékben fogja terhelni az államkincstárt a, tanítók érdekében. (Helyeslés jobb felöl.) Mindezen körülményekre való utalással bátor vagyok kérni a t. házat, hogy a második szakaszt csupán csak a vallás- és közoktatásügyi minister úr által előterjesztett módosítással méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobb feläl.) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyon t. képviselőház! Azok után, miket Berzeviczy Albert t. képviselő úr I iménti beszédében elmondott és azok után, miket I én voltam szerencsés a tegnapi nap folyamán előadni, igen röviden fejezhetem ki véleménye; met és nézetemet azon módosítványokról, nietyek i több oldalról a tárgyalás alatt levő második | szakaszra vonatkozólag benyujtattak. (Hátijuk! Halljuk!) A legnagyobb sajnálattal kell kijelentenem, hogy semmiféle oly módosítványt nem I tehetek magamévá, mely a pénzügyi mérleget j alterálná és annak eredményét megváltoztatná. (Helyeslés jobbról.) Hosszú ideig magam is rendkívül nagy töprengésben voltam a felett, hogy újabb jövedelmi forrást nyitni képtelen lévén, az iskolába járó tanulók után 15 kr. szedessék be a tanítói nyugdíjalap javára. (Halljuk! Halljuk!) Elhatároztam magam azonban erre azért, mivel a tanítóknak azon kedvezményeket akar! tam biztosítani, melyek e javaslatban részletesen le vannak fektetve. (Helyeslés jobb felől.) Ezen » kedvezményeknél tovább menni — nézetem szerint — megtámadása volna pénzügyi helyzetünknek. (Halljuk! Halljuk!) Tegnap ismételteti kijelentettem, hogy ha a tapasztalás tiz év múlva \ mutatja, hogy a jövedelem sokkal nagyobb, a S kiadás pedig kevesebb lesz annál, a mely a I számítás alapjául felvétetett — a mi csak javára fog a tanítóknak szolgálni — akkor azután ' módunkban lesz megfelelni azon óhajtásoknak és kívánalmaknak is, melyeket most figyelembe venni nem lehet. Nem akarom untatni a kép-
