Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-579

412 &7». orsuágos ttlés 1891. deczember l!-én, esttt8rt8k8n. tanodákban, a reáliskolák és gymnasiumok négy első osztályában taníttatnak, a latin nyelv kivételével. Azt jelenti-e az, hogy a polgári iskola tanára az ő működésében ugyanazon téren mozog. mint az elemi népiskolai tanító? Nincsen-e az ő állása, foglalkozása és működési körére nézve a kettő közt különbség? Vagy a polgári iskola tantárgyait nem úgy jelöli-e meg a törvény, vagy pláne még kimerítőbben, mint a reáliskolák és gymnasiumok első négy osztályánál ? A törvény tehát a tantárgyakat úgy jelöli meg, hogy azok megfeleljenek a reáliskolák, vagy gymnasiumok első négy osztályában tanított tárgyaknak. Ily viszonyok közt lehet-e tehát mondani, hogy a polgári iskola tanáraira nézve netalán behozandó kedvezmény sérelmes azért, mert egyenlő alapon működő férfiaknál történnék ? Ezt nem ismerem el. Röviden ismétlem azt, hogy én általában a nyugdíjazásra nézve 30 évet óhajtanék kijelenteni, indítványt nem teszek, hanem hozzá járulok a beadott inódosítványokhoz. De különösen a t. háznak és a t. kormánynak már nem is figyelmébe, hanem kegyelmébe ajánlom azt az indítványt, melyet Komlóssy Ferencz t. képviselőtársam tett, hogy rokkantság esetében 30 év után álljon elő a nyugdíj jogosultsága. Ez már olyan dolog, hogy nem is csak pénzszámítás, vagy logarythmus, mint inkább a kegyelem és bumanismus kérdése. Ennélfogva én azon hitben, hogy ha a többi módosítvány nem is fogadtatnék el, ez kell, hogy a házban elfogadtassék : pártolom a módosítványt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Lits Gyula! LitS Gyula: T. ház! Az a tiszteletre méltó tanítótestűlet, a mely Kégl György t. képviselőtársamat megkereste az iránt, hogy a jelen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával érdektikben szót emeljen, minket ellenzéki képviselőket ugyanazon megyében hasonló czéíból szintén megkeresett. És ha nem szándékoztam e kérdésben felszólalni, ez nem pártállásom következése, a mely minket nem feszélyez, sőt ellenkezőleg, de egyszerűen azon tapasztalat, hogy indítvanyaink, bármily üdvösek, bármily méltányosak legyenek azok, a t. minister úriészéről ellenzésben részesülnek, vele merev ellentétben állanak, így azok keresztülvitelére nézve a legkisebb reményt sem táplálhatjuk. De ha mégis felszólalok e kérdésben, teszem azt azon indítvány következtében, melyet a mai napon Komlóssy t. képviselőtársam beadott, mert azt hiszem, hogy azt az indítványt maga a t. minister úr az ő méltányossági és kegyeleti érzelmeitől indíttatva talán mégis szíves lesz elfogadni. Az indítványban -AZ mondatik, hogy a tanító, ha rokkanttá lesz, már 30 évi szolgálat után teljes fizetéssel legyen nyugdíjazandó. Ne méltóztassék aggódni t. minister úr, hiszen a tegnapi napon tett nyilatkozatában maga azt mondta, hogy a tanítói kar oly szívós és edzett testi épséggel bír, a tanítók oly magas kort érnek el, hogy azok a 40 évi szolgálatot elbírják. Ha ez áll, akkor semmi aggodalomra nincs ok, hogy a nyugdíjalap nagyon megfogna terheltetni, mert hiszen igen kevesen lesznek, a kik 30 évi szolgálat után a teljes nyugdíjat fogják igénybe venni. Ennélfogva azon reményemnek adok kifejezést, hogy a t. minister urat a financiális aggályok nem fogják hátráltatni és csak kegyeletének adja tanúságát, midőn maga is Komlóssy t. képviselő űr indítványát el fogja fogadni. En szintén ezen indítvány pártolására szólaltam fel és kérem a t. minister urat és a t. házat, hogy első sorban Komlóssy t. képviselőtársam indítványát mint méltányossági és kegyeletes tényt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Berzeviczy Albert államtitkár. Berzeviczy Albert államtitkár: T. ház! Legyen szabad az előterjesztett módosítványokra néhány rövid észrevételt tennem. Az előterjesztett módosítványok eltérnek ugyan egymástól, de lényegileg mind arra vonatkoznak, hogy a tanítók szolgálati ideje 40 éviiéig rövidebbre szabassák. Az egyik módosítvány 35 évi szolgálati időt akar megállapítani az elemi tanítókra és 32 évet a polgári iskolai és a gyakorló iskolai tanítókra nézve, egy másik indítvány minden megkülönböztetés nélkül 35 évben kívánja ezen időt megállapítani. Volt olyan indítvány is, a mely 30 év megállapítását akarja oly értelemben, hogy rokkantság esetében már 30 év után teljes nyugdíjat élvezzen a tanító. Nem áll az, a mi a módosítványok indokolására mondatott, hogy a népiskolai tanítókat oly nagyon mostoha elbánásban részesíti e törvényjavaslat. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy nem szabad szem elől téveszteni azon kedvezményeket, a melyek a törvényjavaslatban fogdáilatnak. Én azt hiszem, hogy a tanítók a legtöbb állami tisztviselővel szemben így is előnyös helyzetben lesznek. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy a legtöbb államhivatalnok — nevezetesen azok, a kiktől, hogy valamely állást elfoglalhassanak, valamely felső tanfolyam elvégzését kívánják — alig lehet azon helyzetben, hogy már 21 éves korában nyugdíjképes állást foglaljon el. A tanítók pedig már 61 éves korukban azon helyzetben lesznek, hogy teljes fizetéssel mehetnek nyugdíjba, a mi már államhivatalnoknál ritkán fordulhat elő. Elismerem, hogy a tanítói pálya terhes volta a megkülön-