Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-579

I?». országos ülés 1861. äeraemlmr lí-éu, csfitSrtSkSn. 403 Ez igen nagy különbség, mert az ily feladattal bíró iskolának, meggyőződésem szerint, de szakférfiak véleménye szerint is, mintaiskolának kell lenni. A tanítónak, a ki azt vezeti, az ismereteknek sokkal magasabb színvonalán kell állnia, annak lépést kell tartania a tanügy és a tanítás terén felmerült haladással és magának a gyakorló iskolának tekintélye azt hozza magával, hogy a külvilág által az ily tanítók műveltségi niveauja és egyáltalában társadalmi megjelenése iránt magasabb igények támasztatnak. Tudom, t. ház, hogy nagyon kis kör az, a melynek érdekében felszólalok s e felszólalásom nem is a jelenleg alkalmazottak védelmét czélozza, mert hisz maga a vallás- és közoktatásügyi minister úr is kijelentette, hogy a szerzett jogok tiszteletben tartatnak s mert ugyanezen intézkedést maga a törvényjavaslat is tártai mázza. Ámde a törvényjavaslatnak épen ezen intézkedése ezáfolja meg a t. minister úrnak tegnap tett azon állítását, hogy — mint monda — a, gyakorló iskolák tanítóinak nyugdíjazási ügye, eddig még a levegőben lógott és törvényileg biztosítva nem volt, holott azzal, hogy a minister úr elismeri, hogy szerzett jogok vannak, kétségtelenül bebizonyítja azt is, hogy a gyakorló iskolák tanítóinak az 1885: XI. tcz. törvényes állást biztosított a nyugdíjazás tekintetében is. A nagy különbség tehát a népoktatási és a gyakorló iskolák között az, hogy míg az előbbiek csak gyermekek tanítására szorítkoznak, addig a gyakorló iskolák a néptanításra kiképezendő növendékek gyakorlati oktatására is hivatva vannak. És itt engedelmet kérek, hogy olyan ellenvetésre válaszolok, a mi e házban még eddig nem merült fel s csak az irodalom terén hoza tott fel, hogy szakférfiúk véleménye szerint maguknak a tanítói állásra készülő képezdészeknek a, gyakorlati tanításban való oktatása nem bízható másra, mint a gyakorló iskolákban működő tanítókra. A rendes tanároknak s a tanítóképezde! igazgatóknak a gyakorlati tanításnál való szerepe egyedül csak a felügyeletre szorítkozhatik. De furcsa következmények is állhatnának elő abból, ha a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a gyakorló iskolák tanítóit az 1885: XI. tczikkben biztosított előnyöktől megfosztaná, mert hisz ez a törvényezikk kimondja, hogy a tanító képezdében lévő tanítók 30 évi szolgálat után teljes nyugdíjat élveznek. Már most előfordulhat az az eset, hogy a tanító képezdében lévő azon egyén, a, ki tanítói oklevéllel bír, de nem tanítással, hanem pl. gazgászati teendőkkel van megbízva, a mi pedig a jelen törvény intézkedési körébe nem vonatik, megmarad az 1885 : XI. tcz. körében s a nyugdíjazásnál sokkal nagyobb előnyben részesül, mint az, a ki a tanítással ténylegesen foglalkozik. Azt czélozza módosítványom, — a melyet, a mint ezt már előre bocsátani bátor voltam, nem radiealis szempontból terjesztek be, mert az a kormány által már 1885-ben elfoglalt álláspontnak a jövőre is való megtartását czélozza —-hogy az 1885: XI. tcz. intézkedése a gyakorló iskolában alkalmazott tanítókra továbbra is fentartassék. Módosítványom így hangzik: »Az 1875: XXXII. tcz. megváltoztatása iránt benyújtott törvényjavaslat 1-ső szakaszára vonatkozó ínódosítvány: Az 1. § második sorában ezen szavak után : »fennálló gyakorló iskoláknak iktattassák be: »végleges minőségben alkalmazott tanítók és tanítónők kivételével, a kikre nézve az 1885: XI. tcz. intézkedései fentartatnak«. A szakasz többi vésze érintetlenül marad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék eme módosítványomat elfogadni. Madarász József jegyző (olvassa a mödosítványt). Gr. Csáky Albin vallás és köz oktatásügyi minister: Tisztelt ház! Már tegnap volt szerencsém az általános vita folyamán kijelenteni, hogy azon kifogások, melyeket tegnap érvényesíteni megkísértettek, inkább a részletes vitához tartoznak; de hozzátettem mindjárt, hogy miután azok az általános vitában hozattak fel, kötelességemmé válik azokra ellenészrevételeimet megtenni. A tegnap felhozott kifogások sorában helyt foglalt a gyakorló iskolai tanítók ügye is és már tegnap kötelességemnek tartottam elmondani azon okokat, a melyeknél fogva én a gyakorló iskolai tanítókat ezentúl a tanítói nyugdíjalap tagjai közé kívánom felvétetni. A miket e tekintetben elmondottam, azokat kénytelen vagyok ma is változatlanul fentartani annak daczára, hogy az épen most felszólalt t. képviselő úr egy pár indokkal megbövítette a tegnap felhozottakat a végből, hogy a gyakorló iskolai tanítók ezentúl is az állami tisztviselők módjára részesüljenek nyugdíjban. Az igen t. képviselő úr mindeneke lőtt arra alapítja érvelését, hogy az 1885: XI, tcz., mely t. i. az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szól, már gondoskodik ezen tanítókról és így felesleges őket most a nyugdíjalap tagjai közé felvenni, a mi bizonyos tekintetben károsodásukkal is jár, mert míg az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szóló törvény szerint 30 évi szolgálatra, köteleztetnek, addig ezen törvényjavaslat értelmében 40 évi szolgálattal terheltetnek meg. A t. képviselő urnak ezen törvény-magya51*