Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-578

S7S. erissígos ülés 1891, deoisember ÍS-án, »ierdá» 897 a tanítók helyzetének javítása terén. (Helyeslés I ioftfe /eZőZ.) Madarász József jegyző: Szederkényi • Nándor! Szederkényi Jíándor: T. ház! Igen rövi­den fogok végezni. Ha a közoktatási mintatér ár, Kaas Ivor b. t. kéyviselőtársam és az előt­tem szólott igen t. képviselő úrnak egy spe­ciális kérdésére felvilágosító nyilatkozatot tett volna, most nem venném igénybe a t. ház becses figyelmét és türelmét; azonban ily körül­mények közt észrevételemet meg kell tennem. De bátor vagyok észrevételt tenni a t. minister úrnak azon nézetére is, melyet Apponyi t. képviselőtársam indítványa fölött kifejezett, hogy t. i., ha ő azt a határozati javaslatot alá­írná, szegénységi bizonyítványt állítana ki a maga részéről. Ez körülbelül annyit tesz, hogy a kik azt a határozati javaslatot pártolják, szegénységi bizonyítványt kívánnak a t. minister úr részére kiállítani. Már t. minister úr, ezt elfogadni nem lehet. A t. minister urat, úgy látszik, az a határozati javaslat, vagy talán Apponyi képviselőtársam felszólalása kissé idegessé tette és ennek tulaj­donítható az az elodázó nyilatkozat, melylyel Apponyi t. képviselőtárS'im indítványára vála­szolt. Ha a t. minister úr törvényjavaslata nem foglalna magában annyi hátrányt, sőt merem mondani, annyi sérelmet némelyekkel szemben, akkor a t. minister úr bátran beszélhetne úgy, a mint beszélt, hogy t. i. egy sürgető határozati javaslat, mely arra czéloz, hogy ezen hiányok, ezen sérelmek, ezen hátrányok rövid idő alatt igazíttassanak ki, szegénységi bizonyítvány a t. minister úr számára. De a midőn a, felszóla­lásokból is látszik, a midőn előttem szóló t. kép­viselőtársam épen most a kormánypárt részéről eonstatálta, hogy ő is csak azért járul hozzá, mert ez jobb a réginél, de nem tagadja, hogy lehetne jobbat is létrehozni és akarna is job­bat létrehozni, csakhogy a jelen körülmények közt ő is, ép úgy, mint mi, vagy Apponyi t. kép­viselőtársam megelégszik avval, a mi előttünk van, nehogy ezt is koczkáztassuk, miután nagyobb mévű munkálatokra most, az év utolsó napjaiban már csakugyan nincs idő és nehogy e miatt az életbeléptetés hátramaradást szenved­jen : már engedjen meg a t. minister úr, hogy ily körülmények közt, a midőn mi a ház által arra kívánjuk őt utasíttatni, hogy e hiányok, e sérelmek pótoltassanak, helyesen kiigazíttassanak, ez a határozati javaslat, a melyhez én is szíve­sen hozzájárulok, szegénységi bizonyítvány ki­állítása volna, arról szó sem lehet. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha a t. minister úr azon nézetben van, j hogy ő most csakugyan nem képes ezt kiigazí­• tani, kijavítani és csak tiz év múlva lenne képes arra, már akkor engedelmet kérek, ha azt mondom, hogy ez igenis szegénységi bizonyít­vány kiállítása ezen országgyűlés részére. (Igáz! Ugy van! a szélsőbalon ) T. ház! Előttem szólott Kaas Ivor b. és Dániel Márton t. képviselőtársaim felemlítették a polgári iskolai tanárok ügyét s ezt érintve, rámutattak arra, hogy ebben az esetben még az államnak megterheltetése sem fogna előállani, ha a törvényhozás az ő kérvényük szerint intézné el az ő nyugdíjaztatásuk ügyét. A t. minister úr igazán — egy t. képviselő­társam használta e kifejezést — nagyon uni­formisai* álláspontot foglal el e tekintetben és óvakodik a különbségektől, a melyek ez által a nyugdíjtörvényben talán létrejönnének. Ha a t. ház nem fogadná el az általunk netalán majd beadandó s a néptanítók szolgálati idejének leszállítását czélző indítványunkat, nagyon természetesen a magam részéről külön fogom indítványozni azt, hogy szállíttassák le a szolgálati idő azokra nézve, kikre nézve még az állami teher sem áll útjában annak, hogy nyug­díjképességük a 30-ik évvel kezdődjék, t. i. a polgári iskolai tanárok részére. A t. minister úr az uniforrairozás miatt természetesen fázik ez indítványtól. Már előttem szólt t. képviselőtársam kiemelte azt, hogy c különbségnek nem éppen a törvényjavaslat az oka, hanem létrejön a különbség magának a közoktatási törvénynek következtében is. Hiszen a közoktatási törvény élesen meg­különbözteti a polgári iskolai tanárokat a nép­iskolai tanítóktól. En nem fogok a különbségeknek fejtegetésébe bocsátkozni és ezeket magyarázni, hogy indokoljam azt, hogy ha mi a polgári iskolai tanárokra nézve különbséget teszünk, ezzel talán a nyugdíj-törvény egyformaságán ejtünk sérelmet; nem fogok ebbe belebocsátkozni azért, mert azt már maga a törvény rég meg­oldotta és azok úgy sem fontosak. Hanem én a minister úrnak ajánlok egyet, (Halljuk! Halljuk!) azt, hogy a magyar törvénykönyvből a városok­nak és községeknek a polgári iskolákra nézve fennálló kötelezettségét törülje ki; mert ha a minister úr a polgári iskoláknak a népiskolák­tól való különállásától annyira fázik, hogy még a nyugdíj-törvényben sem engedi meg azok tanárai részére a megkülönböztetést, akkor ennek nagyon természetes következménye az, hogy fölösleges a törvényt az összes községek és városokra nézve akként szövegezni és fentartani, a mint az van, mert az mintegy tévútra vezetés. Miután a polgári iskolák tanárai az ő kárelmükben világosan kifejezték azt és az ő

Next

/
Oldalképek
Tartalom