Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-578
398 SÍ8- •rseftgos ülés 1S»1. deeíember 16-án, síérdán. bizottságuk által benyújtott kérvényükben világosan elő van adva, hogy Ők készséggel viselik a terheket egészséges állapotukban és akkor, mikor még munkaképesek, csakhogy munkaképtelenségük esetére annak idején nyugdíjat élvezhessenek: akkor azt gondolom t. ház, hogy addig, a míg az ország mán viszonyok közt lesz és az ország a nyugdíjigényeket más alapon nein fogja rendezni, ez ellen kifogás nem lehet. Kívánnám, hogy a t. minister úr erre nézve már most nyilatkozzék, egyébiránt femnarad e tekintetben a hozzászólhatás majd a részleteknél s e részben az indítvány meg is fog tétetni. Ha a t. minister úr előlegesen nem kíván ez ügyben tájékozást nyújtani, addig ugyan az ügy nagy hátrányt ezzel sem fog szenvedni (Helyeslé* a szélső haloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; lm tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadójár, a minister urat és gr. Apponyi Albert képviselő urat, mini a határozati javaslat benyújtóját. Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Méltóztassanak megbocsátani, ha a t. háznak türelmét rövid időre még egyszer igénybe veszem; de a tanácskozás folyamán most utoljára felszólalt képviselő urak, a polgári iskolai tanítók ügyét is szóba hozták és a tárgy fontosságánál fogva szükségesnek tartom megmagyarázni, miért nem voltak teljesíthetők azon kívánságok, melyeket a poigáriiskolai tanítók formáltak és miért nem voltam képes e kívánságoknak megfelelő intézkedéseket felvenni a törvényjavaslatba. (Ralijuk! Halljuk!) Szükségesnek tartom erre viszszatérni annyival is inkább, minthogy b. Kaas Ivor képviselő úrnak felszólalásából azt tapasztaltam, hogy e kérdésekben, daczára annak, hogy r az már gyakran megbeszéltetett, még mindig bizonyos tévfelfogások uralkodnak. (Halljuk!) A poigáriiskolai tanítók először is azon óhajuknak adtak kifejezést, hogy a szolgálati idő általában véve 40 évről 30 évre szállíttassák le. E kívánságukat nem lehetett teljesíteni azért, mert a mint már előbb volt szerencsém fölemlíteni, akkor fizetésüknek nem 2, hanem 12%-a lett volna beszolgáltatandó a nyugdíjalapba. Tekintetbe véve már most azt, hogy a poigáriiskolai tanítóknak a fizetése csekély, 800—900 forint, teljesen elvisel hetién teherrel rovattak volna meg, ha 12%-ban állapíttatik meg a hozzájárulás. De ha megállapítjuk a 30 évi időt a poigáriiskolai tanítókra vonatkozólag, akkor azután a lehető legnagyobb igazságtalanság volna, azt az elemi iskolai tanítóktól megtagadni; ezekre pedig- 12%-nyi hozzájárulási díjat vetni ki, még kevésbbé lett volna lehetséges, mint a poigáriiskolai tanítóknál. (Helyeslés jchb felöl.) Érvül szokták felhozni azt is, hogy a poigáriiskolai tanítók egy része középiskolai tanári qualificatioval bír. Teljesen igaz, t. képviselőház, a polgári iskoláknál alkalmazott tanítók jelentékeny száma középiskolára készült tanár; de abból a körülményből, hogy középiskolai tanári qualificatioval a polgáriiskolánál van alkalmazva, bizonyára még nem következik az, hogy mint poigáriiskolai tanítónak csak olyan szolgálati ideje legyen, mint a középiskolai tanárnak. E mellett figyelmet érdemel még azon körülmény is, hogy hiszen az ő hivatásuk a polgári iskolánál tulaj dónképeu nem végleges; a dolog természetében fekszik, hogy az. a kinek a középiskolához van qualificatioja, a középiskolához tendál és mihelyt beáll annak lehetősége, hogy ott alkalmaztassák, az alkalmazást tényleg el is fogadja. (Úgy van! jobb jelöl.) Ezt a magam részéről igen kívánatos és jó dolognak tartom és ismételve kijelentettem és kijelenthetem most is, hogy ott, a hol tőlem fngg, az ily úton való előléptetéshez — feltéve, természetesen, hogy az illetők azt különben is megérdemlik — én a magam részéről mindig igen szívesen hozzá fogok járulni. (Élénk helyeslés.) De, t. ház, a poigáriiskolai tanítóknak egy alternatív kívánságuk is volt; az, hogy ha általában véve a 40 évi szolgálati idő le nem szállítható 30 évre, akkor legalább az mondássók ki. hogy munkaképtelenség, rokkantság esetében az illető tanító 30 évi szolgálat után teljes fizetésével mehessen nyugdíjba. No már, t. képviselőház, ilyen kivételes rendelkezés a törvényben kétség kivúi igen ingy igazságtalanság lett volna azokra nézve, a kik nem válnak munkaképtelenekké, mert ez esetben mindnyájának magasabb százalékot kellene fizetnie, mint a törvényjavaslatban coutemplálva van, azért, inert közűlök egy páregyén, mint rokkant, 30 évi szolgálat után teljes nyugdíjat kap, t. i. azon esetben fizetésük 3 l ,2 százaléka elég lett volna a szükséglet fedezésére, de a, 37a7«-ot az össze* poigáriiskolai tanítók fizették volna oly czélból, hogy a kik 30 éves szolgálat után munkaképtelenekké válr tak, teljes fizetésűket élvezhessék nyugdíjképen. Ehhez járul még az, hogy a munkaképtelenségnek, a rokkantságnak megállapítása sok nehézséggel járna, sőt nem valószínűtlen, — kimondom nyíltan — hogy a legtöbb esetben jogosult kétség férhetne ahhoz, hogy az illető valóban munkaképtelen, rokkant-e '? (Felkiáltások bal felöl: Orvosilag lehet megállapítani!) Ebből azután az következik, hogy ha ily kivételes
