Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-578

398 SÍ8- •rseftgos ülés 1S»1. deeíember 16-án, síérdán. bizottságuk által benyújtott kérvényükben vilá­gosan elő van adva, hogy Ők készséggel viselik a terheket egészséges állapotukban és akkor, mikor még munkaképesek, csakhogy munka­képtelenségük esetére annak idején nyugdíjat élvezhessenek: akkor azt gondolom t. ház, hogy addig, a míg az ország mán viszonyok közt lesz és az ország a nyugdíjigényeket más ala­pon nein fogja rendezni, ez ellen kifogás nem lehet. Kívánnám, hogy a t. minister úr erre nézve már most nyilatkozzék, egyébiránt femnarad e tekintetben a hozzászólhatás majd a részleteknél s e részben az indítvány meg is fog tétetni. Ha a t. minister úr előlegesen nem kíván ez ügy­ben tájékozást nyújtani, addig ugyan az ügy nagy hátrányt ezzel sem fog szenvedni (Helyes­lé* a szélső haloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; lm tehát szólani senki sem kíván, a vitát be­zárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadójár, a minister urat és gr. Apponyi Albert képviselő urat, mini a határozati javaslat be­nyújtóját. Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatás­ügyi minister: Méltóztassanak megbocsátani, ha a t. háznak türelmét rövid időre még egy­szer igénybe veszem; de a tanácskozás folyamán most utoljára felszólalt képviselő urak, a pol­gári iskolai tanítók ügyét is szóba hozták és a tárgy fontosságánál fogva szükségesnek tartom megmagyarázni, miért nem voltak teljesíthetők azon kívánságok, melyeket a poigáriiskolai tanítók formáltak és miért nem voltam képes e kívánságoknak megfelelő intézkedéseket felvenni a törvényjavaslatba. (Ralijuk! Halljuk!) Szük­ségesnek tartom erre viszszatérni annyival is inkább, minthogy b. Kaas Ivor képviselő úrnak felszólalásából azt tapasztaltam, hogy e kérdé­sekben, daczára annak, hogy r az már gyakran megbeszéltetett, még mindig bizonyos tévfelfogá­sok uralkodnak. (Halljuk!) A poigáriiskolai tanítók először is azon óhajuknak adtak kifejezést, hogy a szolgálati idő általában véve 40 évről 30 évre szállíttas­sák le. E kívánságukat nem lehetett teljesíteni azért, mert a mint már előbb volt szerencsém fölemlíteni, akkor fizetésüknek nem 2, hanem 12%-a lett volna beszolgáltatandó a nyugdíj­alapba. Tekintetbe véve már most azt, hogy a poigáriiskolai tanítóknak a fizetése csekély, 800—900 forint, teljesen elvisel hetién teherrel rovattak volna meg, ha 12%-ban állapíttatik meg a hozzájárulás. De ha megállapítjuk a 30 évi időt a poigáriiskolai tanítókra vonatkozó­lag, akkor azután a lehető legnagyobb igazság­talanság volna, azt az elemi iskolai tanítóktól megtagadni; ezekre pedig- 12%-nyi hozzájáru­lási díjat vetni ki, még kevésbbé lett volna lehetséges, mint a poigáriiskolai tanítóknál. (Helyeslés jchb felöl.) Érvül szokták felhozni azt is, hogy a poi­gáriiskolai tanítók egy része középiskolai tanári qualificatioval bír. Teljesen igaz, t. kép­viselőház, a polgári iskoláknál alkalmazott taní­tók jelentékeny száma középiskolára készült tanár; de abból a körülményből, hogy közép­iskolai tanári qualificatioval a polgáriiskolánál van alkalmazva, bizonyára még nem következik az, hogy mint poigáriiskolai tanítónak csak olyan szolgálati ideje legyen, mint a közép­iskolai tanárnak. E mellett figyelmet érdemel még azon körülmény is, hogy hiszen az ő hiva­tásuk a polgári iskolánál tulaj dónképeu nem végleges; a dolog természetében fekszik, hogy az. a kinek a középiskolához van qualificatioja, a középiskolához tendál és mihelyt beáll annak lehetősége, hogy ott alkalmaztassák, az alkal­mazást tényleg el is fogadja. (Úgy van! jobb jelöl.) Ezt a magam részéről igen kívánatos és jó dolognak tartom és ismételve kijelentettem és kijelenthetem most is, hogy ott, a hol tőlem fngg, az ily úton való előléptetéshez — feltéve, természetesen, hogy az illetők azt különben is megérdemlik — én a magam részéről mindig igen szívesen hozzá fogok járulni. (Élénk helyeslés.) De, t. ház, a poigáriiskolai tanítóknak egy alternatív kívánságuk is volt; az, hogy ha álta­lában véve a 40 évi szolgálati idő le nem szállítható 30 évre, akkor legalább az mondás­sók ki. hogy munkaképtelenség, rokkantság ese­tében az illető tanító 30 évi szolgálat után tel­jes fizetésével mehessen nyugdíjba. No már, t. képviselőház, ilyen kivételes rendelkezés a törvényben kétség kivúi igen ingy igazságtalanság lett volna azokra nézve, a kik nem válnak munkaképtelenekké, mert ez esetben mindnyájának magasabb százalékot kellene fizetnie, mint a törvényjavaslatban cou­templálva van, azért, inert közűlök egy pár­egyén, mint rokkant, 30 évi szolgálat után tel­jes nyugdíjat kap, t. i. azon esetben fizetésük 3 l ,2 százaléka elég lett volna a szükséglet fede­zésére, de a, 37a7«-ot az össze* poigáriiskolai tanítók fizették volna oly czélból, hogy a kik 30 éves szolgálat után munkaképtelenekké vál­r tak, teljes fizetésűket élvezhessék nyugdíjképen. Ehhez járul még az, hogy a munkaképte­lenségnek, a rokkantságnak megállapítása sok nehézséggel járna, sőt nem valószínűtlen, — kimondom nyíltan — hogy a legtöbb esetben jogosult kétség férhetne ahhoz, hogy az illető valóban munkaképtelen, rokkant-e '? (Felkiáltások bal felöl: Orvosilag lehet megállapítani!) Ebből azután az következik, hogy ha ily kivételes

Next

/
Oldalképek
Tartalom