Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-556

fce SS& országos ölés 1891. október 8-in, kedden. ség nyelvét teljesen érti. De, ha bár ellene vagyok annak, hogy csak egyetlenegy ma­gyar tiszt is helyeztessék át a közös had­seregből a honvédséghez, elfogadom a tör­javaslatot : bevallom őszintén, engem erre csak az indít, hogy meg vagyok győződve, hogy a t. honvédelmi minister úr nem fog tiz közös hadseregbeli tartalékos tisztet sem, a ki az áthelyezésért folyamodik. Tudjuk, hogy ha közös hadseregbeli tartalékos tiszt magát activáltatni akarja, azt a közös hadseregben is megteheti. Nyelvbeli nehézség itt egyáltalában nem forog fenn, mert a ki közös hadseregbeli tartalékos tiszt lett, az a német nyelvet a szolgálati igé­nyeknek megfelelőleg úgy is tudja. De lehet, hogy csalódom ; lehet, hogy mégis fognak jelentkezni, kü­lönösen miután a honvédelmi minister űr azt mondotta, hogy már azelőtt is fordultak hozzá egyes közös hadseregbeli tartalékos tisztek áthelyezés végett. Ha mégis sokan jelentkeznének, arra kérném a t. honvédelmi minister urat, hogy épen azért, hogy a közös hadseregtől el ne vonassék a magyar elem, ne nagyon folyamodjék ezen áthelyezések eszközéhez. Különben is magának a honvédségnek érdekében mondom ezt, mert ha a t. honvédelmi minister úr a honvédségben azt a nagy hiányt tartalékosokkal fogja pótolni, akkor teljes és őszinte tisztelettel a tartalékos tisztek szellemi tehetségei iránt, a honvédség még sem fog nyerni. A tisztikar zöme oly tisz­tekből kell, hogy álljon, kik hivatásszerűen lettek kiképezve. A közös hadseregben azok a tar­talékos tisztek, a kik activáltatnak — hozzá­teszem, hogy rendszerint jó tiszteknek bizonyul­nak — egészen eltűnnek az egyenesen katonák­nak képzett tisztek nagy tömegében; a honvéd­ségnél azonban, a hol most 60 és a legjobb esetben évenkint 90 tiszt fog kikerülni a Ludo­vica-akadémiából, ha a honvédelmi minister úr évenkint csak 50—60 ilyen tartalékos tisztet helyez át, az alantas tisztek katonai qualitása azon színvonal felé fog hajlani, melyen a tarta­lékos tisztek kiképeztetése áll. S ezt annyival inkább mondom, mert én tévesnek tartom azt, a mit a minister úr a Ludovica-akadémia értékéről és színvonaláról mondott. A Ludovica-akadémia neve akadémia, de — legyünk őszinték — az tényleg nem más, mint egyszerű hadapród­iskola. (Úgy van! bal felől.) Csakis a növendé­kekkel való bánásmód jobb, mint a közös had­seregbeli hadapród-iskolákban, de már ezek is versenyeznek e tekintetben a Ludoviea-akadé­miával és constatálhatom, hogy a növendékek­kel való bánásmód ezen hadapród-iskolákban sem hagy semmi kívánni valót hátra. Társa­dalmi műveltséget nagyobbat kapnak a Ludovica­akadémiában a növendékek és talán a Ludo­vica-akadémiába belépő növendékek a társada­lom magasabb rétegeiből is kerülnek ki, mint azok, a kik a hadapród-iskolákba lépnek, de katonai kiképeztetés és tudományos műveltség tekintetében ezek semmiben sem állanak azok mögött. Épen azért nagyon helyeslem azt, a mit Nagy István t. barátom mond: állítsunk fel a honvédségnél hadapród-iskolákat; — hiszen ezekből fagyon derék, nagyon képzett tisztek kerülnek ki, magam is ismerek tiszteket, a kik hadapród-iskolát végeztek és a kik ma a had­seregben igen szép és előkelő szerepet játsza­nak, a Ludovica-akadémiából pedig csináljunk valóságos akadémiát, oly akadémiát, a melyből tisztek fognak kilépni,^ ha netán kisebb szám­ban is, mint jelenleg. En ez ügyben már felszó­laltam a házban és a honvédelmi minister úr akkor azt mondotta, hogy ez helyes volna, de a honvédségnél az állomány oly kicsiny, hogy az akadémiából kilépő tiszteknek nem lenne alkal­muk mindjárt a kellő tapasztalatokat megszerezni. Akkor elfogadtam ezt az argumentatiot, de azóta a viszonyok megváltoztak, miután a honvédség­nél az állomány emelkedett és remélem, hogy e tekintetben nem állunk meg, hanem tovább fogunk haladni. Azt is mondta a honvédelmi minister úr, hogy azért sem lehet a tiszteknek egyáltalán akadémiai műveltséget adni, mert carrierjük meg volna akasztva és ambitiojukat nem lehetne kellő irányba terelni. Ebben is van valami. Nem mondom, hogy mind akadémiai műveltség­gel bírjanak, hanem restringáljuk a Ludovica­akadémiát: legyen az tényleg akadémia és állítsunk fel magyar királyi honvédségi hadapród­iskolát. A t. honvédelmi minister ár azt mondja, hogy mindez nem szükséges, mert a honvédség­nek évi szükséglete tisztekben körülbelül száz­ból áll és ezt így is lehet fedezni. A Ludovica­akadémia mostani tiszti productioját összevetve az áthelyezésekkel a közös hadsereregből, ez a t. minister úr szerint körülbelül fedezni fogja az évi hiányt. Belátom, hogy ily módon lehet­séges lesz a tiszti hiányt pótolni, de ez mindig surrogatum lesz. Én egy katonai intézményt általában jónak nem tarthatok, ha az nem képes arra, hogy saját erejéből egészítse ki magát, hanem arra van utalva, hogy kiegészítését egy más idegen testből vegye át. Különben azt hiszem, hogy a t. minister úr maga is utoljára arra a meggyőződésre fog jutni — mert nem fog más hátramaradni — hogy azt az utat kövesse, amelyet Nagy István t. képviselő úr indítványozott, hogy tudniillik fel kell állítni olcsó hadapród-iskolát és egy előkelő akadémiát, ha tényleg a honvéd­ség fejlesztését akarjuk. Ezen megjegyzések után még csak egy kér­dést volnék bátor a t. honvédelmi minister úrhoz intézni. (Halljuk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom