Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-556

556. orsságog Ülés 1891. október 6-áu, kedden. á5 A német társalgásra nézve at. honvédelmi minister úr már nyilatkozott. Én csak arra utalhatok, a mit saját tapasztalásomból tudok és ez az : menjen el a t. képviselő úr a nagy gyakorlatokra, az összpontosításokhoz és győződjék meg ott, micsoda szellem uralkodik a honvédségnél s akkor nem kétlem, ép oly lelkesedéssel, a milyennel most óhajtásait kifejezte, el fogja ismerni, hogy a magyar honvédség szelleme olyan, a mely kívánni valót nem hagy hátra. (Élénk tetszés jobb felől.) Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobb felől.) Elnök; T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényiavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a törvényjavaslat általánosságban el van fogadva; következik a részletes tárgyalás és pedig először a czím. Josipovich Géza jegyző (olvassa a czímet). Elnök: Nagy István képviselőúrkívánszólani. Hagy István: T. ház! (Halljuk!) Legyen szabad úgy a t. előadó úrnak, mint Thaly Kálmán t. barátomnak imént hallott beszédére csak néhány rövid megjegyzést tennem, annak kijelentése után, hogy magát a tárgyalás alatt levő szakaszt elfogadom. A t. előadó úr azt mondta, hogy az általam felvetett eszmének, tudniillik azon hadapródiskolák eszméjének, a melyek létesítését annak idején, ha szükség lesz rá, kívánatosnak jeleztem, a maga részéről azért nem barátja, mert a Ludovica-akadémiában magasabb kiképeztetést nyernek a növendékek, ellenben a hadapródiskolákban csak hadapródi kiképeztétést. Én úgy tudom, hogy ma — és ez kikerülte Thaly Kálmán t. képviselőtársam figyelmét is — a felvételi kellékek a Ludovica-akadémiában ugyanazok, mint a közös hadsereg hadapródiskoláiban és az előképzettség, a mely a belépni kívánóktól követeltetik is ugyanaz s azt hiszem, hogy bármi jó véleménynyel legyek a Ludovica-akadémia tanrendjéről, a növendékek ellátásáról és minden egyébről, a miről dicsérőleg meg is emlékeztem, még sem lehet ráfogni a Ludovica-akadémlára, hogy az egyenlő fokon áll a bécsújhelyi akadémiával. Ott is csak ugyanolyan terjedelmű kiképestetést nyernek a növendékek magyar nyelven, mint német nyelven a közös hadsereg hadapród-iskoláiban; ott is csak a legelső egy, vagy kettő kerül ki, mint tiszt, a többi mint hadapród és tiszthelyettes lesz áthelyezve a közös hadsereghez. A Ludovioa-akadémiánál nyerendő magasabb kiképzésről tehát nem lehet beszélni és ez az argumenKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVII. KÖTET. tum nem állná útját annak, hogy hadaprödiskolák állíttassanak fel, ha ezekre szükség van. Thaly t. képviselőtársam szíves volt engem figyelmeztetni arra, hogy mikor a Ludovicaakadémiának 600 és 300 frtos díjtételeiről beszéltem, akkor csak tandíjat emlegettem, holott ebben az ellátás is benne van. Erre bátor vagyok megjegyezni, hogy beszédem ezen része elkerülte t. képviselőtársam figyelmét; mert én világosan és félreérthetetlenül hangoztattam, hogy tandíjat és ellátási díjat értek ezen 600 és 300 frt alatt. A másik megjegyzésem az, hogy azt mondotta, a miről előbb is megemlékeztem, hogy azért nem barátja a hadapród-iskoláknak, mert a Ludovica-akadémiában már magasabb előképzettség kívántatik a belépőktől, tehát magasabb kiképeztétést is nyernek. Itt van kezeimben a katonai cadétiskolák felvételi kellékeiről szóló szabályzat, melyben ugyanazt kívánják a belépni kívánóktól, mint a Ludovica-akadémiában, tudniillik egy középiskolának négy osztályát kell az illetőnek sikeresen bevégezni, hogy az első tanfolyamba felvétessék s négy évig tart itt is a tanfolyam, mely után az illető mint hadapród kerül ki, ép úgy mint a Ludovica-akadémiában. Ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A czím meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Következik az 1. §. Josipovich Géza jegyző (olvassa az i.§-t). Madarász József jegyző: Bolgár Ferencz! Bolgár Ferencz : T. ház ! Nem volt ugyan szándékom a tárgyhoz szólani, de a vita folyamában néhány oly megjegyzés tétetett, hogy mégis szükséges a t. ház becses türelmét néhány perezre igénybe vennem, azokra reflectálván. Első sorban úgy találom, hogy az egész kérdés: a közös hadseregbeli tartalékos tiszteknek időelőtti áthelyezése a honvédség tényleges állományába egyoldalúkig lesz felfogva. (Halljuk ! Halljuk!) Nem csak arról van itt szó, hogy tartalékos tisztek helyeztessenek át a honvédséghez, hanem arról is, hogy a magyar elemet elvonják a közös hadseregtől. Igaz ugyan, hogy csak tartalékos tisztekről van szó, de háború esetén egy tartalékos tisztnek ép oly szerep jut, mint a tényleges állományban levő tisztnek és háború esetén sokkal szükségesebb, mint békében, hogy a tiszt a legénységgel a saját anyanyelvén tudjon beszélni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Minden ember tudja, hogy a lelkesedés háborúba nagy szerepet játszik s nem hallottam még soha, hogy egy tisztikar, a mely ezrede nyelvet nem érti, ezt lelkesíteni tudná, s az ezrednek használhatósága csak emelkedik, ha oly tisztikar van hozzá beosztva, mely a legény4