Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-574

Síé, orstágos ttlés 1891. deescemtoer f«én, mrdán. 3Í6 erkölcsi hasznot, a mely szerintök egy világkiállítással járna? Ez az első előzetes kérdés. A második kérdés, a melyre kel], hogy választ kérjünk az, hogy minden körülmények között akarnak-e t. képviselőtársaink ilyen nagyszabású kiállítást rendezni, vagy pedig csak a gr. Zichy Jenő képviselő úr által felemlített combinatioban, azaz egy kiállítási részvénytársasággal? Az első esetben tudniillik, ha minden körülmények között világkiállítást akarnak rendezni, az ő feladatuk az, hogy szemben a kormány előterjesztésével, mutassanak be a maguk részéről oly törvényjavaslatot, melynek értelmében a kormány útasíttatik, hogy világ- : kiállítást rendezzen és hogy ezen világkiállításnak költségeit az állami budgetbe beállítsa. Ezt a törvényjavaslatot mi majd odautasítjuk a pénzügyministerhez és a pénzügyi bizottsághoz és feszült figyelemmel várjuk az eseményeknek további folyását. Ha pedig t. képviselőtársaink ily lépésre még sem határozhatnák el magukat, akkor lehetetlen, hogy észre ne vegyék azt az egyenesen comicus ellentétet, mely az általuk használt Szólamok és azoknak indokolása között észlelhető. (Mozgás és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk!) Azt mondják példái! igen hangosan: be kell mutatni a millennium alkalmából az egész világnak — a mi pedig csak világkiállítás útján mutatható be — hogy itt egy civilisált és előrehaladott nemzet lakik; aztán kissé halkabban hozzáteszik: hiszen nem jár semmiféle pénzbeli risicoval. Már pedig kérdem: ha pénzbeli risicoval járna is, talán akkor nem kellene bemutatni a világnak, hogy itt egy civilisált és előrehaladott nemzet lakik? (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondják továbbá: ide kell hívni az európai tőkét, hogy lássa, hogy itt nagyszerű alkotásokra nyílik még tér és bő alkalom; aztán hozzáteszik szintén valamivel halkabban: hiszen lesz rá kiállítási részvénytársaságunk. Már pedig kérdem: ha kiállítási részvénytársaságunk nincs, hát akkor nem érdemes a vállalkozó európai tőkét Magyarországra figyelmeztetni? Vannak aztán — és ezeknek phantasiája a legmerészebb — a kik azt mondják: az európai békének egyik biztosítéka lesz ez a világkiállítás... Beöthy Ákos: Senki sem mondta! Neményi Ambrus: Gr. Zichy Jenő mondta I (Halljuk! Halljuk !) De ezek is aztán hozzáteszik: mindez pedig másoknak a eontójára történik. Ámde kérdem: hogy ha ez mind a mi saját eontónkra történnék, nem volna-e érdemes akkor is, hogy a világbékét egy új biztosítékkal ellássuk ? Szükséges tehát tudnunk, hogy t. ellenfeleink milyen kiállítást akarnak és ha világkiállítást terveznek és ha egy világkiállítás csakugyan annyit ér, a mennyit ők mondanak: vájjon magukra veszik-e annak az indítványnak a felelősségét, hogy egy világkiállítás költségeit ezen ország adófizetői elviseljék? (Helyeslés jobb felöl. Egy hang a baloldalon: Hogyne!) Erre a kérdésre tessék válaszolni igennel vagy nemmel; e körül forog első sorban az ügy eldöntése. Mert hiszen a gr. Zichy képviselő úr combinatiojáról, mint a parlament elhatározásának alapjául szolgáló tényről nem lehet beszélni. Azt a bizonyos részvénytársaságot nem ismerjük, feltételeit idáig nem vizsgálta meg senki és azt még sem lehet kimondani, hogy a kormány előre is köteleztetik, látatlanba köteleztetik, hogy ennek a még nem létező társaságnak a még nem létező feltételeit elfogadja. Ha pedig evvel a eonsortiummal a tárgyalások eredményre nem vezetnének, akkor ki akarják-e mondani az urak, hogy a kormány menjen és keressen új consortiumot és mindaddig sem világkiállítást, sem más kiállítást Budapesten ne rendezzen, a míg csak ilyen consortiumra nem akad ? (Tetszés jobbról.) Mindezekre a kérdésekre válaszolni keli, még- pedig nem általános szólamokkal, nem elichékkel, nem örök igazságokkal, (Tetszés jobb felöl.) hanem concrét javaslatokkal és számokkal. És én az ügy érdekében sürgősen kérem t. képviselőtársainkat, hogy ezen tervekkel és számbeli adatokkal — a mennyiben azok. egyáltalában léteznek — a mai diseussio alkalmából kilépni szíveskedjenek. (Helyeslés jobb felöl.) Most pedig lehetőleg röviden indokolni kívánom azon felfogásomat, hogy ha már kiállítást rendezünk, ez csakis országos kiállítás lehet. (Halljuk! Halljuk !) Az ügy körűi eddig felmerült motívumok három csoportra oszthatók. Vannak politikai motívumok, vannak gazdasági motívumok é

r vannak végre a főváros életéből merített motívumok. Az én igénytelen néztem szerint e három csoportbeli motívumok — mindegyik különkülön és valamennyi együttvéve — csakis az országos kiállítás mellett szólanak és ezt akarom a t. ház engedelmével tőlem telhetőleg bebizonyítani, (Halljuk! Halljuk!) Potitikai motivumok működtek közre az újabb időben rendezett valamennyi nemzetközi kiállításnál. Még csak nem is a nemzetközi politika érdeke; még csak nem is egy egész nemzet politikai érdekei, hanem némelykor talán egy bizonyos kormánynak politikai érdekei. Nem tartanám magam feljogosítva, hogy e helyen más nemzetek belpolitikai viszonyait tárgyaljam; azonban úgy hiszem, nem lépem túl a diseretio határait, midőn ráutalok, hogy például az 1889-iki párisi kiállítás egyéb jók között a boulangismus tönkretételét eredményezte. Más országban pél-