Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-556
24 556. ors«ftgos ülés 189i. október 6-án, kedden. szerítve van arra, hogy a német nyelvet igyekezzék elsajátítani. (Igaz .* Úgy van 1 a szélsőbalon.) Lehet, hogy ezért teszi nem egy tiszt, hanem teszik egész társaságok, hogy a német nyelvet annál inkább elsajátíthassák — habár körükben egyetlenegy horvát tiszt sines — hogy minél inkább megfelelhessenek a minister úr ezen rendeletének. Még egy körülményt ajánlok az igen t. minister úr és a t. ház figyelmébe (Halljuk! Halljuk!) és jót merek állani róla, mert igen sok eset bizonyítja. (Halljuk! Halljuk!) Tudni illik történjék, hogy egy egész honvédségi dandár vagy ezred tisztikara együtt legyen és azok közé egyetlenegy sorhadbeli tiszt vetődjék: a társalgás rögtön németre fordul s annak az egy közös hadseregbeli tisztnek a k dwért az egész tisztikar örömmel társalog némeí nyelven, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) holott ez talán mégis csak az udvariasságnak túlságba vitele és a magyar ember szívének igen rosszul esik. Valamint rosszul esik az is, a minek fültanúja voltam és meg is tudnám azokat nevezni, a midőn egyes közös hadseregbeli huszárezredek egész tisztikarának társalgásából egyetlen magyar szó sem hallatszott. Ilyenek a 9-ik, a 10 ik, a 6-ik stb. huszárezredek. Mi fizetjük, mi szavazzuk meg a honvédelmi költségeket és szívem elszorult, midőn láttam, hogy az árva magyar nyelvet úgy megvetik, hogy társalgás közben csak a legritkább esetekben használják. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ismétlem, legutóbb is szívem keserűségével tapasztaltam ezt. Es ez a divatja a közös hadsereg tisztikarának, még a huszárezredek tisztikarának is, kezd átharapózni a honvédtisztikarra a társalgásban. De egyéb tünetei is vannak ezen érzület és szellem nyilvánulásának. Ezek azok, a melyeket én még idejében, mint ennek az elhanyatláisnak kezdetén, mint a nemzeti érzület csekélybe vételének jeleit, felhozni akartam, mert azt hiszem, az ily felszólalások a legalább részben ellenkezőleg gondolkozó tisztikar figyelmét felhívják arra, hogy ne felejtsék ezen intézménynek magyar nemzeti jellegét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) a melyet ők minden körülmények közt hívatva vannak ép úgy fentartani, mint a sokszor hangoztatott katonai szellemet. Örülök, hogy megvan bennük a katonai szellem, de lelkem egész hevével óhajtom, hogy a magyar nemzeti szellem, a magyar nyelv szeretete is meglegyen bennük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Még az előadó úr kíván szólani. Miinnich Aurél előadó: T.ház! (Halljuk!) Mindenekelőtt örömmel kívánom constatálni, hogy a véderő-bizottság jelentését ezúttal kijavíthatom, a mennyiben ez a törvényjavaslat nem szótöbbséggel, hanem egyhangúlag lett elfogadva, miután most Nagy István t. képviselőtársunk is kijelentette, hogy ahhoz ő is hozzájárul. A mi illeti Nagy István t. képviselő úrnak igazán figyelemre méltó megjegyzését, bizonyos katonai intézetek felállítására vonatkozólag, részemről azt hiszem, hogy addig, míg kitűnő Ludovica-akademiánkból kikerülő ifjak a természetes fogyatékot pótolják, felesleges, hogy ilyenekre gondoljunk és azt hiszem, épen honvédségünknek is érdekében áll, hogy csak akkor, ha máskép nem tudunk segíteni, állítsunk fel ilyen, talán alantasabb niveaun álló intézeteket, (Helyeslés jobb felől. Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem alantasabb niveaut kívánunk!) mert azok csak hadapródok képzésére volnának alkalmasak, míg ellenben a Ludoviea, mint akadémia, tiszteket képez. (Helyeslés jobb felöl.) Thaly Kálmán t. képviselő úr elfogadta a törvényjavaslatot és erre nézve egyik indokul azt hozta fel, hogy így legalább néhány tiszt lesz megmentve a magyarságnak, miután azok, a kik ott maradnak, úgy is elvesztek a magyarságra nézve. Thaly Kálmán: A kik activek maradnak ! MÜnnich Aurél előadó: Szívesen veszem tudomásul, mert épen ez az »activ« szó maradt ki felszólalásából. Különben ezt csak azért hoztam fel, mert azt hiszem, a tartalékos tisztek egyhangúlag tiltakoznának ezen felfogás ellen, annyival is inkább, mert ők úgy is visszakerülnek a honvédséghez. (Egy hang a szélső baloldalon: Hát az activek nem tiltakoznak? Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Ok szintén, de itt különösen a tartalékos tisztekről volt szó. Részemről úgy erről a helyről, mint más helyen is gyakrabban hangsúlyoztam, hogy nem osztozom azon felfogásban, mintha bármely közös hadseregbeli tiszt azért, mert ott ténylegesen, vagy a tartalékban szolgál, egy perezre is elfelejtené, hogy ő magyar. (Helyeslés jobb felöl.) E felfogásom mellett ma is megmaradok, mert nem tudom elképzelni, hogy csak egyetlen honfiú is akadjon, a ki azért, mert a köz s hadseregben szolgál, megszűnjék magyar lenni. (Helyeslés jobb felöl.) Thaly Kálmán t. képviselő úr továbbá a 120 magyar alapítványi helyet át szeretné helyezni a honvédséghez. Ebben a felfogásában sem osztozhatom, mert én a közös hadsereget magyar hadseregnek is ismerem el és azért inkább azt óhajtanám, vajha még több magyar alapítványi hely volna a közös hadseregnél, hogy így magyar ifjúink még nagyobb számmal juthatnának be oda. (Helyeslés jobb felöl. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Magyar akadémia!)
