Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-573

312 573. országos ülés 1891. deezemlier 7-én, hétfőn. csatlakozom Bolgár Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslataitoz. (Helyeslés hal felöl.) B Fejérváry Géza honvédelmi mi­nister: T. ház! Daczára annak, hogy a kép­viselő úr azt mondta, hogy a minister nem czá­folhatja meg az ő állítását, kénytelen vagyok azt megczáfolni. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a véd­erő törvénynek kifolyása az, hogy a hadügy­minister az 1892. évre 9 ezer emberrel emelte a békelétszámot. De hiszen már 1891-ben is az új véderő törvény alapján soroztunk, tehát hogyha az új védtörvénynek az a hatása volna, hogy a létszámot béke idején fel kell emelni, miért nem emelték fel akkor az 1890/91-iki lét­számot a közös hadseregnél? A létszám feleme­lése tehát egyáltalában nem közvetlen kifolyása a védtörvénynek és annak idején erre vonat­kozólag tett magyarázatomat fentartom ma is. A hadügyminister ár is más indokokkal támo­gatta a létszámnak 9 ezerre való felemelését. Tehát e kettő nincs egymással szoros kapcsolat­ban. (Helyeslés jobb felől.) Horánszky Nándor: Hát mi az oka? B. Fejérváry Géza honvédelmi mi­nister: Azt nem tudom, mert nem ismerem annyira a hadügyminister költségvetésének rész­leteit. (Helyeslés jobb felől.) Horánszky Nándor: Csak megjegyzés­képen azt vagyok bátor a t. minister úr sza­vaira kijelenteni, hogy ő egyáltalában nem mondta meg, vájjon minek következménye a fel­emelt békelétszám, tehát gondoljon mindenki, a mit tetszik. Három éven túl, t. ház, fegyverben tartani senkit nem lehet, ennyi tényleges szol­gálatra pedig mindenki kötelezve van. A múlt évben is hasonló felemeléssel találkoztunk és hogy a törvény életben lételének e két éve alatt nem teszi ki a felemelés a 14.000 et, annak oka abban rejlik, hogy az líjonczok egy részét a tengerészethez is sorozták. Constatálom tehát ismételve, hogy a felemelés kizárólag a véderő törvény ^eredménye. (Helyeslés hal felől.) Pulszky Ágost: T. ház! Az én szavaimat is félremagyarázta a t. képviselő úr, szabad legyen tehát azt a kérdést intéznem hozzá, vájjon hiszi-e a t. képviselő úr, hogy ha már a hadügyi költségvetésben 9—11.000 emberrel leszállíttatnék a létszám — a mi kétségen kivííl lehető — ez által a védtörvényt inegsértenők ? Mert ha az ő előterjesztése szerint a védtörvény következménye volna a létszám felemelése, ak­kor a létszámnak minden csökkenésével meg­sértettük volna a védtörvényt. Ellenben azon álláspont szerint, melyet nekem volt szerencsém magyarázni és melyet a delegatio többsége el­fogadott, úgy a létszám csökkenése, mely több ízben bekövetkezett, mint a létszám felemelése, a védtörvénytől függetlenül történik. Elnök: T. ház! Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Szólásjoga van az elő­adó úrnak, a ki azonban nem kíván e jogával élni; továbbá szólásjoga illeti a határozati javas­latok beadói közül Bolgár Ferencz képviselő urat, mint a kinek határozati javaslatát 10 képviselő úr aláírta. Jelentem még a t. háznak, hogy Irányi Dániel képviselő iir a saját határozati javaslata érdekében igen rövid megjegyzésre kér engedélyt a t. háztól. (Halljuk! Halljuk!) Irányi Dániel: T. ház! A t. honvédelmi minister úr elismervén indítványom lényegének helyességét, azt mindamellett feleslegesnek tar­totta azért, mert — úgymond — azok az adatok, melyeket indítványomban kívánok, benfoglaltatnak egy könyvben, melyet a közös hadügyministe­ritim adott ki és a mely itt a mi könyvtárunk­ban rendelkezésünkre áll. Mellőzve azt a kérdést, hogy mennyire helyes a törvényhozás tagjait arra utasítani, hogy ne a saját ministerének hivatalos előterjesztései alapján, hanem a közös hadügyministeriumnak adatai alap­ján ítéljenek meg valamely dolgot, mondom, ezt mellőzve, az a kimutatás, mely abban a könyvben foglaltatik, csak sommásan említi a közös had­seregben előfordult öngyilkossági eseteket, vala­mint azoknak okait. Már pedig a mire én súlyt vetettem, az az volt, hogy összehasonlíthassuk a közös hadseregben és a honvédségnél előfordult öngyilkossági eseteket és azokból a szükséges következtetést vonjuk le. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) A közös hadügyniinisterium által kimu­tatott öngyilkosságok pedig sem ezredenkint nincsenek elősorolva és megkülönböztetve, (Igaz! ügy van! a szélsőbalon. Ellenmondás jobh felöl.) sem pedig a honvédségre vonatkozólag nem terjeszkednek ki. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Már pedig, hogy mi megítélhessük a bánásmódot, a mely a két különféle hadsereg­ben az újonczokkal és általán véve a katonák­kal szemben követtetik, arra szükségünk van, hogy a közös hadseregbeli magyar ezredekben előforduló öngyilkosságoknak nemcsak a számát, hanem az okát is megtudjuk, (Helyeslés a szélső baloldalon.) valamint megtudjuk azt, hogy a ma­gyar királyi honvédseregben hány ilyen eset fordul elő. Ennélfogva belátja a t. ház, hogy az én indítványomat a felhozott körülmény nem teszi feleslegessé ós miután indítványom helyességét, az adatok kimutatásának szükségét a t. hon­védelmi minister úr maga is elismerte: legyen szabad remélnem, hogy a t. ház indítványomat elfogadni méltóztatik. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom