Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-573

573. országos ülés 1891. űeczemlier 7-éu, hétfőn. SÍI szeíszenüeg a költségvetés kiadási eredményeit nagyban meg fogja növelni; difncultáltani harmadszor a haclmentességi díj tekintetében, melyre nézve ma már zárszámadásokkal állunk szemközt; és kiterjeszkedtem arra, hogy a tartalékos tisztek száma szintén ténylebesen emelkedni fog és miután azok évenkinti fegyei gyakorlatra be fognak hívatni, ebből folyólag a költségek is tetemesen szaporodni fognak. A mi az első kérdést illeti, a honvédelmi minister úr annak idején azt mondotta, hogy körülbelől 11.000-re tehető az a szám, a melylyel a póttartalékosok a megelőző évhez képest emelkedni fognak. Constatálom, t. ház, hogy az utóbbi időben megjelent katonai statistika, melyet a közös hadügyministerium adott ki, megállapítja azon póttartalékosok számát, kik 1890ben soroztattakbe (Halljuk!) és ezek száma, úgy a mint a statistikában foglaltatik — 57.291, — holott ezen szám megelőzőleg 10.000 körűi forgott. Igaz, hogy a hadügyi kormányzat előterjesztésében csak 20.000 póttartalékos van felvéve, holott a megelőző években 9 —10.000 körül forgott azok száma, a kiket 22 írt költséggel kiképeztek a nyolcz heti fegyvergyakorlat alatt; de méltóztassék most már a t. minister úr felvilágosítást adni arra nézve, hogy a. többi póttartalékosok, akik tudniillik besoroztattak, ki fognak-e tényleg képeztetni, vagy nem, s ha igen, honnan fedeztetik ez a költség, vájjon administrativ megtakarításokból- e vagy sem? De arra nézve mindenesetre felvilágosítást kérek, vájjon kiképzés alá kerülnek-e, továbbá kérem, hogy méltóztassék nyilatkozni az iránt, vájjon az 50.000-et meghaladta-e valóban a múlt évben besorozott póttartalékosok száma? Ezekben úgy hiszem, meg fogom kapni a választ azon állításomra is, melyet e tekintetben annak idejében a védtörvény tárgyalása alkalmával mondottam. De sokkal fontosabb ennél az, a mit az előttem szólott t. képviselő úrnak figyelmébe ajánlok, még pedig tekintettel a közös kormány előterjesztésére, melvet a delegatioban tett. Azt mondottam és állítom ma is, hogy a véderőtörvény a békelétszámot fel fogja emelni, még pedig költségvetésszerűleg, vagyis hogy a hadsereg békelétszáma is a véderő törvény után tényleg nagyobb lesz, mint a mennyit az a véderő törvényt megelőzőleg kitett. A dolog tudniillik úgy áll, hogy az 1888-ban, 1887-ben és a megelőző években a hadsereg békelétszáma költségvetésszerűleg 251—252 ezerben volt mindig felvéve. így 1888-ban ez 251.248 — a legénységről szólok csak, nem a tisztekről — viszont azonban e szám a folyó évben 259.474-et tesz ki, vagymégpraecisebben,acsapatoknálkizárólag a legénység 1888-ban föl volt véve 240,631-gyei és föl van véve ma 249.000 és néhány száz. Honnan áll elő ez a többlet ? Előáll a véderő törvény következtében, (Helyeslés bal felöl.) mert mindazok, a kik mint ujonezok besoroztattak, kell, hogy három évi szolgálatot kiálljanak. Innen származott e kilencz ezernyi különbözet, mert ezt megelőzőleg e szám a, 241 ezerét soha sem haladta, felül, ma pedig felülhaladja 8 —9000-rel Ez tehát abból a többletből jön ki, a mely a hadsereghez a 103.000 főnyi újoncz-contingens következtében beállíttatik. Ha már most a t. minister úr ezen különbözetet a csapatok különböző alkatelemeihez mérten az évi szükséglettel megszorozza, látni fogja, hogy tényleg költségtöbblettel állunk szemben, melyet a költségelőterjesztés számszerűleg is tartalmaz. Kérem ugyanis a t. honvédelmi minister urat, méltóztassék megfigyelni a közös ministerium költségvetésének azon részét, mely a csapattestekre és hadcsapatokra vonatkozik. 1888-ban, midőn mint mondám, a békelétszám az összes legénységre értve költségvetésszerűleg 252.000-et tett, az arra fordított költség — kizárólag a csapatoknál — 23 millió 666.000 frt volt; a folyó évben, midőn ezen létszám már 9000-rel szaporodott, még pedig a 103.000 főnyi újoncz contingení, tehát a véderő következtében ezen költség kitesz 25,550.000 frtot. Nagyon természetes, mert akár a lovasságba, akár a gyalogságba, akár a tüzérségbe soroztassék is be ez a többlet, ez évenkint több költségbe kerül és ez teszi azon többletet, a mely a véderő-törvény következményekép a hadügyministerium költségvetésében ma már számokban, előterjesztve van. (Úgy vem! Úgy van ! bal felől.) Végül azt hiszem, hogy a t. minister úr sem vonja kétségbe azt, hogy az évenkint hadgyakorlatokra behívandó tartalékos tisztek száma is sokkal nagyobb mértékben emelkedett, mint azt a t. minister úr kilátásba helyezte, tehát e tekintetben sem vált be a minister urnak az a eombinatioja, a melyet annak idején a törvényhozás elé terjesztett. Mindezzel csak azt akarom constatálni, hogy mindannyiszor, valahányszor egy előterjesztésről vagy annak megbírálásáról van szó, nem találkozunk azzal a köteles őszintességgel. a. melylyel találkoznunk kellene azért, hogy a dolgokat a saját siílyuk és béltartalmuk szerint ítélhessük meg. (Helyeslés bal felöl.) mikor pedig az intézkedések következményei elénk állíttatnak, azokat legföljebb oly zavaros beszédek és felfogások kíséretében halljuk támogatni, a minőket ma a minister úrtól és Pulszky Ágost képviselő úrtól hallottunk. (Derültség.) De magát a tényt a minister úr meg nem ezáfolhatja, mert az oly előterjesztéseken nyugszik, a melyekkel szemben, azt hiszem, minden tagadás hiú dolog. Ezeket kívántam megjegyezni, különben