Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-573

578. országos ülés 1891. deczember 7-én, hétfőn. 3O7 van! a baloldalon.) ezt nevezem én a kérdés | lényege elől való kitérésnek; ])edig nemcsak a nemzet által viselt nagy áldozatok folytán jogunk, de ellenőrző és törvényhozói szoros kötelességünk is, hogy minden általunk teendő törvényhozási lépés consequentiái iránt teljes felvilágosítást nyerjünk; és helyes kötelességszerű alapon állunk, midőn utólag a tények világánál rámutatunk, hogy ezt a felvilágosítást, ezt az őszinteséget a helyzet felderítésében a védtörvény benyújtása alkalmával legalább financiális tekintetben nélkülöztük. A második kérdés az egy évi önkéntesek vizsgáinak és második évi szolgálatának a kérdése. Hát, t. képviselőház, én azt tartom, ennek az intézkedésnek súlyos volta a mi társadalmunkra eléggé be vau igazolva az által, hogy a magyar korona országaiban 145 ifjú jutott abba a helyzetbe, hogy egy második évet kell szolgálnia, hogy tanulmányainak a kenyérkereset terén való gyümölcsöztetését egy évre el kellett halasztania; de, t. ház, ha ez áttal egy kétségbe nem vont nem contestalt katonai előny állana szemben: lehetne annak védelmére felszólalni. De mikor a dolog nem úgy áll; mikor a katonai szakkörökben is a legalaposabban megokolt kételyek merülnek fel az intézmény czélszerüsége iránt • akkor, azt gondolom, teljes joggal követelhetjük annak megszüntetését. Más alkalommal felhozták e házban azon katonai szakvéleményeket, még pedig nemcsak magyarországiakat, nemcsak az ellenzéki padokra visszavezethető véleményeket, hanem az orthodox gondolkozású katonai. körökből származókat, melyekből és pedig nagy plausibilitással és a laicus előtt is igen valószínűnek látszó okoskodással ki lett derítve, hogy igen kétes értékű ajándék az, melyet az ekképen tisztekké kényszevitett tartalékos tisztekben a hadsereg nyer. Igen alaposan lett kifejtve, hogy általános védkötelezettséget igenis be lehet hozni és be is hozta minden európai állam, behoztuk mi is; de általános tisztkötelezettség behozatala a világ minden hadi szervezetében egészen új fogalom, (Élénk tetszés bal felöl.) mert hisz a tiszti hivatás betöltéséhez oly tulajdonságok kívántatnak, melyekkel nem mindenkit áldott meg a természet, még akkor sem, ha nyolez gymnasiumi osztályt szerenesésen el is végzett. Meg lett mondva, hogy épen a második szolgálati év terhes voltára való tekintet a hu- i manus gondolkozású vizsgáló bizottságokat igen j sok esetben arra fogja, birni, hogy olyanokat is keresztűlbocsássanak a vizsgán, a kiket tulajdonképen tisztekké nem kellene minősíteni. De könyörületből, nehogy azt a szerencsétlen fiatal embert életpályáját koczkáztató másodévi szolgálatra kelljen szorítani, keresztűlbocsátják. Jól emlékszem a honvédelmi minister úrnak a védtörvény tárgyalásakor egy igen ékes felszólalására, melyben az eddigi önkéntesi rendszer hiányait fejtegette és nagy pathossal így kiáltott fel: hát háború esetén ily hiányosan képzett tisztekre akarjuk bízni honfitársaink százainak életét, a hadi működés egész sikerét? Már most visszafordulok a minister úrhoz és én kérdem: hát bizonyos számú olyan tisztekre akarja bízni honfitársaink életét és biztonságát, a kik tiszti qualificatiova] nem birnak és csak könyörületből bocsáttattak át a, vizsgán? (Élénkhelyeslés a bal- és szélsőbalon.) Pedig ide vezet az intézmény, hogy hány esetben, azt nem lehet constatálni; de a dolog természetéből folyik, hogy igen sok esetben. Szóval, a mit a reservtisztek mennyiségével a hadsereg nyer, azt minden valószínűség szerint a tisztikar egy része minőségének csökkenése által elveszti. És ebben lehetetlen tisztán katonai szempontból is veszélyt nem látni. Ha ily problematicus eredményűvel, ily veszélyeket tartalmazó sikerrel áll szemben a társadalomnak az a nagy megterheltése s e veszélyek épen az intelligentia kebelében pusztítanak: szerintem az intézmény fentartása meb lett igen nehéz alapos érveket találni. (Helyeslés a baloldalon.) Azt mondja a honvédelmi minister úr, hogy még nincsen kipróbálva a második szolgálati év intézménye, tehát ne bolygassuk. Ha már a kísérletezés terén vagyunk, az első kísérletnek nem annak kellene lennie, a mi a társadalomra a legterhesebb, hanem annak, n mi kevésbbé terhes. Értenem azt az álláspontot, ha a hadügyi kormányzat azt mondaná: próbáljuk meg előbb a többi eszközök hatását, a gyakorlatibb oktatás alkalmazását; próbáljuk meg a vizsgálati rendszer megváltoztatását és csak azon esetben, ha ezzel nem tudunk sikert elérni, akkor gondoljunk drastieusabb eszközökre. De a t. honvédelmi minister úr azt mondja: előbb próbáljuk meg

1 a drastieusabb eszközöket; előbb próbáljuk meg azt, a mi a társadalomra roppant terhet ró és csak akkor, ha. átláttuk, hogy ezek a drasticus eszközök nem idézik elő a kellő sikert, akkor menjünk át a szelídebb eszközök alkalmazására. Ez. t. képviselőház, megfordított világ, ez a, társadalom erőivel folytatott valóságos rablógazdálkodás. (Igaz! Úgy vau! bal felöl.) Mindezeknél fogva, t, képviselőház, én az újonczjutalókról szóló törvényjavaslatot, minthogy az meghatározott törvényeken alapúi, megszavazom és elfogadom ugyan, de a t. honvédelmi minister úrnak az egyéves önkéntesekre vonatkozó jelentésével kapcsolatosan Bolgár Ferencz t. barátom határozati javaslatának elfogadását kérem. (Elénk helyeslés bal felől.) 39»