Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-573

308 573. országos filés 1891 deczember 7-én, hétfőn. Varasűy Károly jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. képviselőház! Legyen szabad nekem is röviden csak azon kérdések megvilägosításához hozzászólanom, melyekre az előttem felszólalt t. képviselő úr is különösebb súlyt fektetett. Mert tagadhatatlan ugyan, hogy a mai vita folyamán igen sok figyelemre érdemes megjegyzés történt, melyeknek kapcsán érdemes eszmecserét lehetne folytatni; de azt hiszem, hooy mindezen kérdésekre vonatkozókig lesz még alkalom a házban kifejteni azon különböző álláspontokat, melyeket úgy azok, kik a kormány hadügyi és honvédelmi politikáját támogatják, elfoglalnak, valamint azok álláspontját is, a kik az ellen kifogásokat emeltek. De, t. ház, az a kérdés, melyet Bolgár Ferencz t. képviselő úr határozati javaslatában érint, kéteég kivtíl napirenden levő kérdés és azt hiszem, hogy itt Vnit most az ideje, hogy erre a kérdésre vonatkozólag végre tisztába jöjjünk. Mindenek felett szükséges ez azért, mivel már annyiszor és annyi alakban hallottuk a védtörvény következményeire és az abból származó költségekre való hivatkozást, hogy valóban itt az ideje, hogy ezen, felfogásom szerint, igen meddő vitának ez alkalommal véget vessünk. Mert bármennyire tisztelem is az előttem felszólalt t. képviselő úr elveit és bármennyire is elismerem jóakaratát, hogy objeetive iparkodik e kérdést a maga tulajdonképeni mivolta szerint itt előttünk fejtegetni és tárgyalni, más egyébbel még sem jellemezhetem azon örökös felszólalásokat, melyeket e thema körűi hallottunk, mint azon szavakkal, melyeket ő használt, csakhogy más alkalmazásban, hogy tudniillik itt a szavakkal való merő játék forog fenn. Mert mi a kérőé.-; lényege, t. ház? A védtörvény, mint minden fontosaim, az élet számos nyilvánulásaira kiterjedő törvény kétféle intézkedéseket tartalmaz: olyanokat, a melyek feltétlenül imperativ természetűek és olyanokat, a melyek nem annyira permissivek; mint a mennyire nyitva hagyják azon keretet, melyben az administrativ működés folyik ós azon tért, melyben a törvényhozás jövő működése érvényesül. Imperativ természetű rendelkezése a törvénynek például az, hogy az iijonez-létszám milyen magas, mert a törvény ehhez még hozzáadja azt, hogy tíz éven belül csak bizonyos meghatározott propositiok és bizonyos formák mellett változtatható meg. Ez tehát oly intézkedése a törvénynek, melynek okvetetlenül következményei vannak, oly következményei, hogy tíz esztendőn belül mindaddig, míg a korona részéről e tekintetben javaslat nem tétetik, az újonczjutalék létszáma meg nem változtatható és e jutalék évenkint, ha csak az országgyűlés azt más okból meg nem tagadja, megszavazandó. De egészen más természetííek a törvény azon rendelkezései, melyek arra vonatkoznak, hogy a megállapított létszám keretében a hadsereg elemei minő mértékben vonhatók a szolgálatba. Például megállapíttatott az, hogy mindenki, a ki újoncznak be van sorozva, 3 évig tartozik zászló alatt szolgálni, kivévén azon esetet, a midőn rendkívüli szükség szempontjából esetleg bizonyos kathegoriák még egy negyedik évre visszatarthatok; mmek mint tudjuk, ez idő szerint consequentiája nincs, mert azon negyedik évi szolgálat alá ez idő szerint a közös hadseregben egyetlen egy ember sem vonatik. De ez nem azt jelenti, hogy mindenki föltétlenül 3 évi tényleges szolgálatot teljesít, mert igen jól tudja a t. képviselő úr is, hogy a három évi szolgálat keretén belül igen számos szabadságolás történik, úgy, hogy a tényleges szolgálat az újonczok legnagyobb részénél nem három év, hanem kettő, két és fél és kettő és háromnegyed év, már a különböző csapatok viszonyai és szükségletei szerint, így tehát a védtörvény bizonyos tért enged az administrativ működésnek és azon szempontoknak, melyek a költségvetés megszavazásakor évenkint fölmerülnek s a törvényhozó testületek, illetőleg ez esetben a delegatiok méltatásának tárgyai. Hasonlóképen megmondja a véderőtörvény, hogy ennyi és ennyi iijoncz, ennyi és ennyi póttartalék állítandó ki; azonban nem mondja meg, hogy hány ezred, mennyi gyalogság, mennyi lovasság, mennyi tüzérség, hány hadtest, szóval mennyi administrativ felosztás és szervezet eszközlendő e kereten belül, hanem ez a hadügyminister és honvédelmi minister belátásától és azon elvektől fügp;, a melyek általában e tekintetben elfogadtattak, hogy az administrativ beosztás, illetőleg a hadseregnek tactieus beosztása egyrészről, az administrativ körökben való szervezés másrészről hogyan és miképen eszközöltessék. Pedig ezen szervezéstől és beosztástól sok függ az egyéves önkénteseknek kötelezettségére és azon terhekre vonatkozólag, a melyeket az egyéves önkéntesek esetleg viselni tartoznak. Mert tagadhatlan az, hogy a ki a lovassághoz, vagy a tüzérséghez soroztatik be, aránylag súlyosabb terhet visel bizonyos időben, mint az, a ki a gyalogsághoz soroztatik be; valamint hogy az, a ki egyátalában az újonczok közé soroztatik, sokkal sulyossabban kénytelen a védtörvény következményeit viselni, mint az, a ki a póttartalékba jut. Ks ez nemcsak béke idejére áll, hanem háború idejére is. Azon póttartalékos, a kit sorsa, a véletlen arra kárhoztat, hogy az első sorban lévő csapatok pótlására szolgál, kétségkívül sokkal súlyosabban fogja érezni a védkötelezettség következményeit, mint az, a ki esetleg csak otthon képeztetik ki és otthon, esetleg irodai szolgálatra alkalmaztatik. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. Helyeslés.) Hasonlóképen így van a népfelkelés-