Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-573

306 673. országos ülés 1891. deczember 7-én, hétfőn. gátasára, melyet Bolgár Ferencz t. barátom benyújtott. Mielőtt azonbi.n ezt tenném, majdnem lovagias kötelességnek tartom, hogy néhány szóval rectificáljam az Ugron Gábor t. barátom által a delegatiokban történtekre nézve felhozottakat, azért, mert épen én voltam fiz, a ki e dologban polémiába bocsátkoztam a delegatio azon t. tagjával, a kinek nyilatkozatát Ugron Gábor barátom, a tudósítások által félrevezetve, idézte. Ugron Gábor képviselő íir, a mint nekem ő maga mondotta, a tudósításokban ágy olvasta gróf Szécsen Antal nyilatkozatát, a mint azt itt előadta. Ezek a tudósítások azonban tévesek voltak, mert gróf Szécsen Antal részéről tartalomra, nézve a következő nyilatkozatok történtek. (Halljuk/ Halljuk.') Szóba hozatott a delegatioban, a vita közben, a hadsereg tagjai által leteendő eskü kérdése. Beöthy Ákos barátom vetette fel a dolgot; gróf Szécsen Antal bizottsági tag pedig egész általánosságban azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy veszedelmesnek találja, ha a hadsereg tagjai az alkotmányra esküt tesznek. (Mozgás a szélső bal felől.) Egész általánosságban fejezte ki e meggyőződését és én nem mondom, hogy azt a magam részérő] osztom, hanem csak tényekre utalok, mert tudvalevő, hogy épen az ellenkező felfogást képviselem. Erre én figyelmeztettem a nemes grófot, hogy a veszély, melytől ő annyira tart — ha ugyan veszély — nálunk már megvan, mert hiszen a honvédség az alkotmányra esküszik fel. Gróf Szécsen ezzel szemben ismét felszólalt és azt mondta, hogy a fenforgó körülményekre és a honvédség szervezésére való tekintettel nem kételkedik abban, hogy a honvédség által az alkotmányra letett eskü semmiféle bajnak, semmiféle veszélynek kútforrása nem lesz és csak általánosságban fejezte ki ez iránt meggyőződését, a melyet így általánosságban fenn is tart. Ezt a tények reetificatioja szempontjából, minthogy abban a polémiában én vettem részt, loyalitási kötélességemiiek tartottam a t. háznak elmondani. (Élénk helyeslés.) Magát a törvényjavaslatot és a jelentést illetőleg két controvema meríü itt fel, mely engem különösen érdekel s a melyhez hozzászólni kívánok. (Halljuk!) Az egyik: a védtörvény költségeinek és általában pénzügyi következményeinek vitatása. E kérdés vitatását most se méltóztassanak akképen felfogni, mintha mi a védtörvény által okozott nagyobb költségeket, azért, mert nagyobb költségek, repudeáljuk, mert akkor is azt mondtam, hogy a nagyobb költségeket, ha azok kellően indokolva vannak és ha czélszeríí felhasználásuk iránt meg vagyunk győzve, elvileg nem vetjük el, de tiszta helyzetet kívánunk. (Élénk helyeslés bal felől.) Ez az álláspontom ma is. Kifogásoltuk akkor és ma is kifogásoljuk, hogy a védtörvény financiális következményei iránt a képviselőházat akkor helyesen fel nem világosították. A mit pedig akkor, hogy úgy mondjam, számítások alapján és a dolgok természetéből okoskodva előre láttunk, az most tények alakjában van előttünk. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Mert a mivel a t. honvédelmi minister úr ma védekezett, az nem egyéb, mint tulajdonképen a mi állításunk helyességének elismerése és szavakkal való játszás. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Mert a t. honvédelmi minister úr ma azt mondja, hogy a mi többköltséget mi constatálunk és a védtörvény rovására írunk, az nem folyik közvetlenül a védtörvényből; a védtörvény csak a lehetőséget adta meg arra, hogy az a költség létesíttessék. Hát a védtörvény azért állapította meg a többköltség lehetőségét, hogy azzal a lehetőségírel ne éljünk? Az volt a védtörvény benyújtásakor az intentio, hogy azok a lehetőségek a lehetőség körében maradjanak? Vagy azért állapította meg a lehetőséget a védtörvény, hogy az azoknak megfelelő tények bekövetkezzenek: a véderő megerősíttessék, kiépíttessék, a csirák kifejtessenek, a melyek benne le vannak téve? Hát azért állapított meg, a véderő törvény annyival több póttartalékost, hogy azokból háború esetén a pótformatiok ne létesíttessenek és nem ezen pótformatiokra való tekintettel történik most, hogy a tisztek száma szaporíttatott ? Hát mi az, a mit a delegatioban felvilágosításképeu nyertünk, midőn ott budget programmot kívántunk, midőn a delegatioban azt mondtuk, hogy mielőtt több költséget megszavaznánk, olyanokat, melyek a szervezet kiépítésére irányúinak, mielőtt a további lépésre eihatároznók magunkat: látni óhajtjuk az egész keretet, látni akarjuk a czélt, melyre a hadügyi kormányzat törekszik. Erre azt ;i választ nyertük, hogy a keret, a czél a szervezeti conceptio benne van a védtörvényben ; tehát költségvetési programra kifejtése azzal az indokolással tagadtatott meg, mert az benne van a védtörvényben, a védtörvény által felállított keretekben foglaltatik általános indokolása annak a többköltségnek, a melynek megokolását kívántuk. Midőn arról van szó, hogy a védtörvény költségei kiszámíttassanak, akkor az a controversia merül fel, hogy a védtörvény nem idézte elö ezen többköltséget; de midőn a ház előtt vettetik fel e kérdés, akkor már azután nem folynak azok a költségek a védtörvényből; akkor azt mondják: a védtörvény ezekben ártatlan, a védtörvény csak lehetőségeket tartalmaz magában, de ezeknek a lehetőségeknek a kifejezése az illetékes factorok elhatározásától függ. Ezt nevezem én szavakkal való játszásnak ; (Igaz! Úgy