Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-573

578. orsnApras ülés 18M* äééaemftsr 7-én, hétfon. 293 tartalék contingentálásától eltekintett és a pót­tartalékot oly nagy mérvben szaporították, akkor úgy a véderő-törvény indokolásában, mint a véderő bizottság jelentésében hivatkozás történt arra, hogy igaz ugyan, hogy ez által nagy terhek rovatnak a nemzet vállaira, de meg­könnyíttetik a népfelkelés positioja, miután valóg7Ínííleg egyáltalában nem is fog a nép­felkelés, mint póttartalék használtatni. Ez volt érthető az indokolásból és a vita folyamán a házban is történtek e tekintetben kijelentések. És tényleg, ha az ember tekintetbe veszi, hogv ma mily nagy a póttartalék, akkor alig lehet hinni, hogy háború esetén a népfelkelés első osztályára kerül a sor. És most Áttérek azon kérdésre, a melyet a t. honvédelmi minister úrhoz intézni bátor leszek. A delegatioban a hadiigyminister kijelentéseiből, a melyek nem voltak eléggé világosak, azt a benyomást nyertem, mintha a hadügyi kormányzat össze­zavarná a népfelkelést a póttartalékkal és mintha abban a nézetben volna, hogy a népfelkelés ki­egészítési czélokra behívható akkor is, ha a póttartalék még nincsen felhasználva. Ha ez megtörténnék, t. ház, akkor nem volna másról szó, mint a szolgálati idő kiterjesztéséről tizenkét évről tizenhétre. (Úgy van! Ügy van! bal felöl.) és egyszersmind a hadi létszám felemeléséről. Nem tudom, hogy így áll-e a dolog, de azt a benyomást nyertem és azért kérem a hon­védelmi minister urat, hogy e tekintetben nyilatkozzék. Azt nem lehet a honvédelmi minis­ter úrnak szemére vetni, hogy nem szeret világosan beszélni és igen Örülnék, ha abból, a mit a minister úr mond, azon megnyugtatást nyerném, hogy a hadügyi kormánynak nincs ilyen törvényellenes szándéka. Ezeket akartam megjegyezni az ujonczok megajánlására vonatkozó törvényjavaslatra, a melyet különben elfogadok. (Helyeslés hál felöl) Röviden meg akarok most még emlékezni azon jelentésről, mely az egyéves önkéntesi intézmény fejlődéséről terjesztetett a t. ház elé. Ezen jelentésből azt látjuk, hogy az 1890—91-iki önkéntesi tanévben a közös hadseregnél az önkéntesek 80 0 /o-a, a honvédségnél azoknak 94°/o-a tette le a tiszti vizsgát, míg azon Önkéntesek közül, a kik az 1889/90 iki tanév­ben megbukván, 1890/9l-ben a második évet szolgálták, a közös hadseregnél 42°/o, a honvéd­ségnél lOOO/o tette le a tiszti vizsgát. Világosan kitűnik ebből, hogy a magyar nyelv tudása előnynek tekinthető és hogy sokkal többen teszik le a tiszti vizsgát azok közül, a kik a honvédségnél magyarul vizsgázhatnak, mint azok közfíl, a kiknek a hadseregnél németül kell vizs­gázniuk. Ha t. honvédelmi minister úr nem oszto­zik e felfogásban, akkor kitűnik egy másik dolog, az t. i., hogy a honvédségnél az oktatás sokkal jobb, mint a közös hadseregnél. (Úqy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem nevezhető tehát igazságos eljárásmik, hogy az ifjúságot büntetik meg azért, mert a közös had­seregnél nem olyan helyeseit oktatják az ifjú­ságot, mint a honvédségnél. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én azonban, t. ház, nem abból akarom az eredményeket e tekintetben megítélni, hogy hány teszi le a tiszti vizsgát a honvédségnél és hány a közös hadseregnél, hanem abból a szem­pontból, hofcy hány bukott el a vizsgálaton. Ha pedig a delegatio hadügyi albizottságának jelentését nézzük, constatálhatjuk belőle, hogy az 1889/90-ikí önkéntesi évben 505, az 1890/9l-ben 532, összesen tehát 1037 egyéves önkéntes volt kénytelen a második évet szol­gálni. Ezek közű! Magyarországra 298 esett. Ha már most, t. ház, 1037 egyéves önkéntes­nek kellett két esztendő alatt a második évet utána szolgálni, akkor ezt az intézményt helyes­nek egyáltalában nem nevezhetem, mert ha némi előnyöket nyertek is ugyan vele katonai téren, társadalmi szempontból nem lehet nagy hátrá­nyát eltagadni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A hadiigyminister kijelentette a delegatio­ban, hogy még nincsenek tapasztalatok e tekin­tetben s hogy még nem tudja, mit fog temii bár tudomására jutottak egyes hibák, No már t, ház, ha egyszer tudják, hogy 1037 egyéves önkéntesnek kellett a második esztendőt szol­gálni, akkor már bírunk kellő tapasztalattal arra nézve, hogy jó-e az az intézmény, vagy nem? De nem értem azt sem, hogy a mikor két esztendőről előttünk vannak a resultatumok, ezek még mindig nem nyújtanak kellő alapot a hadiigyministernek a felvilágosításra, eltekintve attól, hogy midőn oly intézmény alkottatik, mely a társadalmi életbe is mélyen belenyúl, előre tudomással kellene bírnia, milyen con­sequentiái lesznek annak. (Úgy van! bal felől.) Nem akarok ismétlésekbe esni az egyéves önkéntesi intézmény jelenlegi szervezete ellen fel­hozható argumentumokat illetőleg, minthogy r azo­kat magam is több ízben előhoztam s különösen a véderő-törvény tárgyalása alkalmával nézeteimet bőven ki is fejtettem. Annyit azonban mégis hangsúlyozni akarok, hogy ha újabban nagy eredmény éretett el az egyéves önkéntesekkel, az nézetem szerint nem arra vezethető vissza, hogy az önkéntesek félnek a második szolgá­lati évtől, hanem egyszerűen abban találja magyarázatát, hogy a tantervet megváltoztatták és hogy az önkéntesek szolgálati idejök alatt nem folytatják magántanulmányaikat. Szóval

Next

/
Oldalképek
Tartalom