Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-569
ggg 589. orsségos Illés 1891. nOTémber í-én, szombaton. zet jelöltjét nem akarom ismerni. A képviselő úr talán nem vigyázott előadásomra, mert én azt mondtam: a nemzet jelöltjéről nem szólhatok, mert nem ismerek forumot, mely jogosított vagy hívatott volna, a nemzet nevében jelöltjét felállítani. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Azt hiszem, ez megdönthetetlen. Méltóztassék csak meggondolni, ha ily jelöltség jogosultságát elismerném, ez volna legnagyobb mérvben megsértése a király apostoli kegyúri jogának, mert teljeseit megszorítva volna az ő szabad elhatározása. (Igaz! Úgy mn! jobb felől) A t. képviselő úr azután hivatkozik a felséges úrnak galgóezi nyilatkozatára és azt ellentétbe akarja hozni azzal, a mit ép ezelőtt elmondottam, hogy október 23-án állapodott meg a kormány a primási jelölt iránt. Olvastam annak idejében azt a nyilatkoza tot, ma is figyelemmel hallgattam meg a t. képviselő úr által elmondott nyilatkozatot és megvallom, hogy ezen nyilatkozat és az én kijelentésem között, semmiféle ellentétet találni nem tudtam, mert az a körülmény, hogy a felséges úr egy küldöttségnek azt mondja, hogy a primási szék nemsokára be fog töltetni, nem teszi okvetlenül szükségessé azt, hogy a kormány jelöltje már föl legyen terjesztve, (Helyeslés jobb felől.) hanem kilátást nyújt a közel időben foganatosítandó intézkedésre, mely mindig contempláltatott és mindnyájunk által kívántatott. A t. képviselő úr azután a ministerelnök úrról szólva, azt mondja: meglehet, hogy a. ministerelnök úr járt el ezen kérdésben és habá v ez, miután ő képviseli a kormányt, igen természetes, mégis különös egy dolog, hogy arról, a mit a ministerelnök tett, a ressort-ministernek, a vallás- és közoktatásügyi ministernek tudomása nincs. Van szerencsém kijelenteni, hogy mindazt, a mit n ministerelnök úr ez ügyben tett, egytől-egyig az én egyetértésemmel és hozzájárulásommal tette és hogy nem történt egyetlenegy lépés sem, a mely iránt meg nem állapodtunk volna. (Helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő úr azután előadást tart nekünk az apostoli királyi kegyúri jog mivoltáról. A t„ képviselő úr meg lehet győződve, hogy mi azt alaposan ismerjük és igen jól tudjuk, hogy a magyar királynak micsoda kiváló jogai vannak; in speeie tudjuk, hogy a magyar király nem úgy, mint más fejedelmek, presentálja, jelöli, javaslatba hozza az illetőt, de hogy maga adja és adományozza ténylegesen a javadalmat. (Helyeslés.) De, t. ház, ezzel szemben még mindig áll a pápa joga a praeeonisálásra, az egyházi niissio megadására, a miből természetesen a jogoknak egy correlatiója támad, melyet figyelembe venni mindenkori kötelességünk. (Helyeilés jobb felől) A t. képviselő úr azután még a 67-iki kiegyezési törvényt is — melyet különben perhorreskál — én rám olvassa és azt mondja, hogy az megsértetett volna ez alkalommal, midőn ez ügyben illetéktelenül és helytelenül a külügyi minister is eljárt. A t. külügymtnister úr egész ingerentiája abból állott ez esetben, abból állott a múltban minden esetben, és abból fog állani a jövőben is minden egyes esetben, hogy a kormány előterjesztése folytán ő Felsége által ténylegesen eszközölt kinevezési tényt diplomatiai, külképviseleti úton, ott lévő képviselőnk által Rómában tudatta. Ebben, t. ház, helytelenséget én nem láthatok, (Helyeslés jobb felől.) miután nekünk külön külképviseletünk nincsen, tehát másképen nem is járhattunk el. (Derültség és tetszés jobb felöl.) Szemben azokkal, a miket a t. képviselő úr mondott, hogy mily mindenféle, befolyások érvényesültek ezen ügy elintézése köríti, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy igenis sok mindenféle eombinálás, beszélgetés, tervezgetés volt; történt azonban az, a mit a kormány szükségesnek és jónak talált, ő Felsége akaratának hozzájárulásával. De az iránt is teljesen megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy az ő felszólalása sem bírt ezen kérdés eldöntésére befolyással. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Ismételve kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyes' lés jobb felöl) Ugron Gábor: T. ház! A t. minister úrnak utóbbi nyilatkozata, hogy t. i. az én felszólalásom a primási szék betöltésére semmi befolyással sem bírt, igen kellemesen érintett engem, mert ebből azt látom, hogy igen közel állunk egymáshoz, a mennyiben a t. minister úr akarata és befolyása is e kérdésben nagyon csekély mértékben érvényesült. (Zajos derültség a bal- és szélső haloldalon.) Mert ha valaki figyelemmel és aggódással kísérte, úgy mint én, a primási szék betöltését: az tapasztalhatta, hogy olyan férfiaknak is voltak jelöltjeik a primási székre, a kik az alkotmányos kormányzat felelősségén kivííl állanak. És a ki tudja, hogy bizonyos szenteskedő hölgyeknek eljárása és befolyása sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a magyar kormány megelőző másik eombinatioja: az igazat fog nekem adni abban, hogy a primási szék betöltése tekintetében a t. minister úrral igen közel jutottunk egymáshoz. (Derültség a baloldalon.) De a t. minister út azt is mondotta, hogy nem feladata engem capacitálni. Pedig higyje meg a minister úr, nem elég csak azok szavazatával számolni, a kik minden estetben támogat-