Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-569

66*. orsaágos Síéi 1881. nOrettber í«éo, ssomb&tfin. 283 ják a t. minister urat. Jó azoknak a véleményével is törődni, a kik a minister urak cselekedeteit bírálják és világosságba helyezik. Mert a parlamentaiismus azon nyugszik, hogy nyilvánosság és ellenőrzés által a hatalom kezelői korlátozva legyenek. Nem kell a minister uraknak oly könnyen beszélni és nem kell magas paripára ülve discurálni arról, hogy egyik vagy másik képviselőnek a véleményére mit adnak, vagy mit nem, (Mozgás jobb felöl.) mert én még Pulszky Ágost képviselő úr közbeszólására is sokat adok, mert azokban mindég van valami jellemző. (Derültség a baloldalon) Hanem úgy kell felfogni a dolgot, hogy midőn a miiiisteri székben ülünk, mindenkinek véleményét meg kell becsülnünk, mert nem mindig a hízelgőknek van igazuk, igen sokszor igazuk van azoknak, a kik bírálatot gyakorolnak. De azt is mondja a t. minister úr, hogy nem akar tőlem oktatást elfogadni arra nézve, mi a magyar király legfőbb kegyúri joga. S azután meghatározta, hogy minek tartja azt, épen úgy, mint a hogy én azt meghatároztam. De e mellett még egy különös dolgot is mondott a t. minister úr, azt t. i. hogy rendkívüli korlátozása, volna a magyar király legfőbb kegyúri jogának, ha a nemzet jelöltjét is számba kellene venni. Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Én csak azt mondottam, hogy nem ismerek forumot, a mely a nemzet jelöltjét felállíthatná. Ugron Gábor: E fórum a képviselőház és a főrendiház. Mindkettőnek nézetét és akaratát könnyen megtudhatja a minis'er úr. a mikor akaria. De ott van azonkívül a közvéleménv és a sajtó Es engedjen meg a t. ház, egy alkotmányos fejedelem és egy absolut uralkodó között a különbség épen abban áll, hogy az absolut uralkodó nem számol a nemzet jelöltjével, míg az alkotmányos uralkodó figyelembe veszi a nemzet akaratát és, ha a nemzet magának jelöltet választott, igen sokszor akkor is elfogadja azt, a mikor az a maga jelöltjévé! meg nem egyezik. Miért? Mert az alkotmányos államférfiú oda fog törekedni, hogy a nép akaratát összhangba hozza az uralkodó akaratával. E nélkül a parlamentarismus üres szó, a magyar király legfőbb kegyúri jogát csak a nemzet akaratának és a közvéleménynek figyelembe vételével lehet gyakorolni. Ha a nemzet akarata a kormányt nem támogatja, akkor a tor vényhozás egyik vagy má>ik termében hasztalan hivatkoznak a felelősségre. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) A kérdés az, hogy a jelenlegi parlamenti viszonyok, a választási szabadság foka és a parlamenti clubbrendszer jól fegyelmezett tömegei mellett értékkel bír-e a minister úr ezen felelőssége ? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) vájjon ez a felelősség reális jelentőséggel és fenyegető jelleggel bír-e? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tehát mégis jó lesz a minister uraknak ezt el nem felejteni és az alkotmányos elméletek talaján megmaradni. Akkor, t. ház, a minister urak mindjárt le vannak szállítva azon magas paripáról, a melyre ülnek az által, hogy azt mondják: »az egyes képviselők véleményére nem kell sokat adni«. Pedig az egyes képviselő véleménye sokszor a közhangulatnak egy igaz nézetét jelzi, igaz félelmet tudat és a megdöbbenést tolmácsolja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E véleményekben rejlik sok esetben az igazság és többet érnek azok a hízelgés, hazug ság, csúszás-mászásnál. (Igaz! Úgy van! a balés szilső baloldalon.) Én tehát a minister úr által adott válasu nem veszem tudomásul és a t, házat is kérem, hogy azt ne vegye tudomásul. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azokat, kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtőrtmik.) A ház többsége a minister úr válaszát tudomásul veszi. Következik ugyancsak a vallás- és közoktatási minister úr válasza Komlóssy Ferencz képviselő úr interpellatiojára. (Halljuk! Halljuk !) Gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Még eiry interpellatiora kötelességein válaszolni. (Halljuk ! Hallj juh!) Komlóssy Ferencz t. képviselő úr inter pellatiot intézett hozzám az esztergomi érsekségi gazdaság kezelése iránt és azt hosszabb indokolás kíséretében mutatta be a háznak. A képviselő úr indokolásával nem fogok fog^lkozni, mert az szerintem csak laza összefüggésben áll azon kérdésekkel, a melyeket a képviselő úr hozzám intézett. Legnagyobb része polémiát tartalmaz Ugron Gábor képviselő úrral szemben s ilyenkor használom én azt a latin közmondást, ho<ry: »Inter duos litigantes tertius gaudet«. {Derültség és tetszés jobbról.) A képviselő úr kérdései a következők: «1. Milyen intézkedéseket tett a minister úr arra nézve, hogy a primási uradalmak kezelői a széküresedés alkalmával a nagy terjedelmű birtok arányához mért jövedelmet a vallásalap részére biztosítsanak ?« T. ház! Megtétettek ezen esetben is mind-