Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-568
668. ©rseágos Blés 1881. nOvelöber S-én, csfttBrt8ki5n. 261 üléseiket befejezték, hogy a képviselőknek legyen alkalmuk azt áttanulmányozni. (Helyeslés a szélső bahldabn.) Beöthy Ákos: T. ház! Teljes mértékben csatlakozom ahhoz, a mit előttem szólott t. barátom előadott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem tudom, vájjon ezen kérdésre nézve kíván-e a t. kormány nyilatkozni? Úgy látom, ez nem történik. Ha tehát a kormány nem kíván nyitatkozni, akkor nincs más hátra, mint hogy a magam részéről ezen kérdés tárgyalásába belemenjek. (Halljuk! Halljuk!) Igazán honoris causa teszem ezt, mert azt tartom, hogy vétenék a parlamentarismus ellen, ha ily fontos kérdésben felszólalás nem történnék. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Én a jelentést általánosságban elfogadom s ennek következtében ez alkalommal nem teljesítem azon ellenzéki feladatot, hogy a t. kormányt támadjam; mert szerintem az ellenzéknek az a legfőbb feladata, hogy ellenőrizzen, bíráljon, támadjon. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső bal oldalon.) Egészen reá illik az a szabályzat,' a melyet annak idején Nagy Frigyes császár a porosz lovasságnak adott ki: a hol ellenséget lát. rohanja meg. Ezt azonban nem annyira onnan vettem, hanem vettem a parlamentaris intézmények hazájából: vettem magából Angliából. Én igen gyakran ki vagyok téve csípős megjegyzéseknek azért, hogy mindig Angliára hivatkozom. Holott én ezen hivatkozást egészen indokoltnak tartom, mert az ottani intézmények épen a parlamentarismus természetének felelnek meg. Azokra épen úgy ná lehet mondani, mint a római jogra, hogy »eodificalt józan ész«. És ott azon maximát követik, hogy az ellenzék mindig ellenzékeskedjék: és ennek meg van a maga nagy politikai és lélektani jogosultsága. (Helyeslés a baloldalon) Minden dolognak két oldala van: önök az érem egyik oldalát tüntetik föl; mi a másikat. Általában a parlamentaris tárgyalás egy contradictorius eljárás az igazság felderítésére, a melyben, mint peres felek állunk egymással szemben és bíránk a közvélemény, a mely vagy igazat ad, va >-y ellenünk szól. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Tehát daczára annak, t. ház, hogy ez volna a feladatom: ez alkalommal nem szándékozom ezt teljesíteni. Először is azért nem, mert a támadásra bizonyos resonantia kell; most azonban kissé fogyatékos számmal vagyunk. (Derültség jobb felől.) De azután be is ismerem azt, hogy a mostani zárszámadások előnyösen különböznek az előbbi zárszámadásoktól, a menynyiben az előbbi időkben volt mindig vagy 40 millió deficit, most az nincs. Habár kijelentem és erre még később vissza fogok térni, hogy azon eszközök, a melyekkel ez helyreállíttatott, kissé problematicusak. De hogy nem szándékozom erős kritikát gyakorolni, annak oka az is, hogy némileg tájékozatlan vagyok. Tökéletesen igaza van Lukáts Gyula képviselőtársamnak, az adott idő nem volt elégséges a tanulmányozásra; ennek következtében én is kénytelen vagyok egyes pontokra nézve felvilágosításokat kérni, a melyekre nem voltam képes magamnak tájékozást szerezni. (Halljuk!) Az első, a mire felvilágosítást vagyok bátor kérni, magára a fölöslegre vonatkozik. Az a fölösleg különféle tételekben állíttatik elő. Az előadó úr szólott 32 millióról; egy másik számítás szerint az az előirányzattal szemben 34 millió ; másutt ismét 27 s végül 28 millióról is van szó. Szeretném tehát tudni, voltaképen mennyi az a felesleg és hol van? Én a fölösleg alatt ugyanis azt az összeget értem, a mely visszamarad, ha az összes kiadásokat a bevételekből levonjuk s a mely a kormánynak rendelkezésére áll, hogy azt a jövő költségvetésben fedezetként használja tel, vagy hogy azzal azt tegye, a mi Angliában egy évtizeden át történik, hogy minden évben bizonyos adósságok törlesztessenek. Én utána néztem az 1892-ik évi költségvetésben, hol szerepel tulaj donképen az a fölösleg, mely 1890-ben visszamaradt; de annak nyomát nem találtam sehol: azért vagyok bátor a t. minister árhoz azt a kérdést intézni, mennyi a, felesleg és mi lesz a rendeltetése? (Helyeslés a bal- és szélső balodalon.) A másik kérdés vonatkozik a vagyonmérlegekre, a melyek itt szerepelnek. Az egyik, mondjuk, a múlt évi beruházások és adósságok mennyisége, a hol ötven vagy nem tudom hány milliónyi fölösleget tüntetnek ki; a másik a nagy vagyonmérleg, a mely a zárszámadások végén szokott lenni és a mely a vagyonmérleget a következőképei) állapítja meg. Mondjunk pl. 1889-et, hisz az mindegy, ott a cselekvő vagyon 1,900.000 frt, a teher 1,700.000 forint, a plus tehát körülbelül 169.000 forint. Én azt tartom, hogy az ily vagyonmérlegnél az első követelmény, hogy az egészen szabatosan legyen megállapítva. Ezt azonban én nem találom. Először is ezen vagyonmérlegben nincs az ausztriai államaclósági quota tőkésítve, vagyis 30 millió forint, a melyet fizetünk, a mi pedig mindenesetre az ország terhe. Meg kell jegyeznem, t. képviselőház, szerintem mindaddig igazi pénzügyi consolidationak örülni nem fogunk, míg ettől a tehertől nem szabadulunk. A szabadulást természetesen úgy értem, hogy Ausztriával történjék egyezkedés és hogy mi ezt az elvállalt adósságot tőkében, esetleg conversio útján visszafizessük; mert mindacldig, a míg mi