Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-568
§#0 WS. orsgAcros BTés 1891. aovejttbí r 8 én, csfltSrt51v»n, ködésére, mert azok a fenforgó körülményekben, a dolog természetében és a viszonyokban lelik helyes magyarázatukat. Sőt az által, hogy a korábbi évekhez képest a visszamaradás ily csekély mérvfí volt, igazolva látja a zárszámadási bizottság, hogy a kormány az államháztartás kezelése körül nagyobb gondosságot fejtett ki és hogy az államj öved elmek forrásainak fejlesztésére is buzgó tevékenységet fordított. A megtakarítások sem az állam érdekeit elhanyagoló, forcirozott megtakarítások, hanem a takarékosság elve és a kormányzati elvek osszhangjából származó természetes eredmények. A zárszámadási bizottság az adókra nézve megjegyzi, hog'y a földadó kivételével, a mely hátramaradást jelez, a többi egyenes és közvetett adóknál bevételi többlet mutatkozik, mely a bizottság nézete szerint egyrészről a közigazgatás javulására, másrészről pedig a fizetésképesség emelkedésére vall. A zárszámadás összeredményét tekintve: a zárszámadási bizottság e szerint csak az elismerés hangján nyilatkozhatik a kormány államháztartási tevékenységéről és pénzügyi politikájáról; (Helyeslés jobb felől.) mert az elért eredmények biztosítékul szolgálnak a költségvetés realitására és arra nézve, hogy a nehezen helyreállított pénzügyi egyensúly, ha rendkívüli kül viszonyok arra zavarólag hatni nem fognak, óvatos, körültekinti) politikával a takarékosság állandó érvényesítésével fentartható lesz. (Helyeslés jobb felől.) A pénzügyi politikának a kormányzati politikával összhangban kell maradnia, mert ezeknek egymásra hatása mindkét részről az érdekeknek állandó szemmeltartását követeli. Ha indokolt és szükséges az állami jövedelmi érdekek folytonos fejlesztése; ha nem is szabad kitérni e haladás folytonos követelései elől: a reformokban bizonyos egymásutánt kell követnünk ; lépésről-lépésre pénzügyi eszközeink figyelembe vételével, a nemzet teherviselési képességének komoly mérlegelésével, áldozatkészségének lehető kímélésével kell haladnunk. Csak így érhetjük el a magyar állam regenerálása, consolidálásanagy müvének befejezését. (Helyeslés jobb felől.) Az állami czéíok által előtérbe tolt összes igények gyors kielégítése, a reformoknak az egész vonalon keresztülvitele pénzügyi eredményeinket romba dönthetné és lehetetlenné tenné legvitálisabb érdekeink istápolását. Az állam belkormányzati érdekében elért sikerek a nemzetet erkölcsi és anyagi erői iránt már is jogos önbizalommal tölthetik el. Ha az 1869-ik évi költségvetést rizsgáljuk és tudjuk, hogy az akkori rendes kiadásból, 99 millióból akkor csak 46 milliót fordíthattunk belügyi czéljainkra; ha nézzük, hogy 1875-ben e czélokra 207 millió rendes kiadásból csak 149-et szentelhettünk. 1891-ben pedig 288 milliót fordíthatunk e czélra, tehát 6-szor annyit, mint 1869 ben és majdnem még egyszer annyit, mint 1875-ben; ha látjuk, hogy 1875-ben a rendes bevételek csak 206 millióra rúgtak, az 1891-iki költségvetés szerint pedig 363-ra: kell, hogy minden magyar állampolgár örömmel tekintsen az állam életképességére, megbecsülje az elért eredményeket és ne engedje meg azok koezkáztatását. (Halljuk! Halljuk !) Minthogy tehát a zárszámadási bizottság; indokoltnak találja az összes túlkiadásokat és előirányzat nélküli kiadásokat épúgy, mint a kevesebb bevételeket: bátorkodom a bizottság nevében ezeknek jóváhagyását és a kormány részére törvényszerű felmentvény megadását javasolni, kérve a t. házat, hogy a jelentésben előterjesztett határozati javaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Egyúttal az aldunai Vaskapu-szabályozás előmunkálataira nézve bátor vagyok előterjeszteni, hogv a kereskedelmi minister ár részére 1890-ben í,283.240 frt hitel állott rendelkezésre. Ebből 1890-ben felhasználtatott 172.208 frt 6 kr. A bizottság e kiadásokat is me<rvizs<rálta. azokat indokoltaknak találja s ezekre nézve is javasolja a felmentvény megadását s azt, hogy a jelentésben erre vonatkozólag is előterjesztett határozati javaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Nagy István jegyző: Lukáts Gyula! Lllkáts Gyula: T. ház! Az utóbbi időben gyakran fordulnak elő esetek, miszerint egyes törvényjavaslatok, bizottsági jelentések a képviselőknek oly későn kézbesíthetnek, hogy azoknak nemcsak áttanulmányozása, de átolvasása is majdnem lehetetlen. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) így vagyunk ezen bizottsági jelentéssel is, a mely a képviselők között alig* két nappal ezelőtt osztatott szét, sőt némelyek csakis ma kapták meg: (Igaz! Úgy van! a szélsőbálon.) így nemcsak a több mint 100 oldalra terjedő jelentés s több száz tétel áttanulmányozására, de átolvasására szükséges idő sem adatott meg. Pedig annál inkább kívánatos, hogy a zárszámadások komoly bírálat tárgyává tétessenek, mert a t. előadó úr maga is constatálta, hogy a jelentésben, bár igazolt, tálkiadásokkal is találkozunk. Én, t. ház. előre tisztában vagyok minden így tárgyalt javaslat sorsával, mégis talán helyesen cselekszünk, ha annak az annyiszor eompromittált parlamentárisulusnak érdekében a tárgyalásokat és vitatkozásokat komolyan végezzük. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Miért is bátor vagyok kérni a t. házat, hogy a zárszámadási bizottság jelentésének tárgyalását akkorra méltóztassék elhalasztani, a mikorra a delegatiok
