Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-567

567. országos ülés 1891. november 3-án, kedden. 247 mit jelent tulajdonképen ez a felhatalmazás. (Halljuk! Halljuk!) Ez a felhatalmazás, t. ház, nem jelenti azt, hogy a minister egy tetszés szerint megállapított rendelettel módosítson valamely fennálló törvényt. Szó sincs róla. E felhatalmazás világosan azt mondja, hogy a kormány az előző 1. §-ban említett egyezmény határozmányait léptethesse életbe. Tehát mily határozmányokat? Azokat, a melyeket a törvényhozás az; egyezmény beczikkelyezése által törvényerőre emelt (Élénk helyeslés jobb felöl.) s az azután tökéletesen mindegy akár nemzetközi az az egyezmény, akár nem. A tény az, hogy a kormánynak felhatalmazás adatik, hogy a törvényhozás által törvényerőre emelt egyezmény határozatai a belforgalomban is alkalmaztassanak. És miért? Azért, mert — mint előzőleg bátor voltam mpndani — szükséges, hogy a belforgalom és a nemzetközi forgalom közt összhang létesíttessék. Ennek keresztülviteléhez szükséges, hogy a nemzetközi egyezmény határozatai a belforgalomban érvényesíttessenek; de ezt nem tehetem máskép, mint a törvényhozás határozata nyomán; nem tehetem máskép, mint a törvény felhatalmazása útján, mert ha a törvényhozás engem peremptorie arra kötelelez, hogy az egyez meny határozatait életbeléptessem, akkor a további tárgyalások módját és azok kellő felhasználását a kormányra nézve lehetetlenné teszi, mert a peremptorius határozat nyomán kötelezve lennék a törvényt életbeléptetni. Igenis, a kormány is óhajtja, hogy a törvényt életbeléptessük. de annak csak azon határozmányait, melyeket alkalmasaknak, jóknak találunk, de nem másokat, a melyeket a belforgalom szempontjából nem találunk indokoltaknak. Tehát mit fogunk alkalmazni 1 Semmit egyebet, mint a szükségesnek talált, törvényhozási úton törvényerőre emelt egyezmény! határozatokat, a melyek által módosíttatni fog ugyan a kereskedelmi törvény, de nem rendeleti úton, hanem a törvényhozás intézkedése által. Ez pedig lényeges különbség. (Úgy van! jobb felől.) Nem is akarok gyakorlati indokokra reflec tálni, t. ház; nem is akarom azt mondani, hogy mit jelent ez irányban a peremptorius dispositio és mit jelent az, hogy felhatalmazás útján járhatok el. A kérdés lényege az, hogy csak abban az esetben, ha a ministerium indokoltnak találj?, hogy a folytatandó tárgyalások nyomán a nemzetközi egyezmény valamely határozmánya alkalmaztassák, csakis olyannak az alkalmazását mondhatja ki, a mit a törvényhozás már szentesített. Tehát nem a kormány önkényére van bízva a rendelkezés, hanem azon határok közé van szorítva, a melyeket a törvényhozás megvon. És ez nem sérelmes, t. ház, csak akkor volna az, ha a törvényhozás nem adná rá a felhatalmazást. E kérdés a kormány kebelében messzemenő és beható tárgyalások anyagát képezte és nem lehetett más formát találni, mint ezt, a melyet legkevésbbé találtunk aggályosnak. Ausztriában — nem akarom ezzel azt mondani, hogy Ausztriát követnünk kell — Ausztriában, a hol szintén van kereskedelmi törvény és van jogi felfogás, hasonló intézkedést fogadtak el. A német birodalmi kormány nem is látta szükségesnek ez irányban valamit tenni. Igenis vannak oly egyes határozmányok az egyezményben, a melyek a kereskedelmi törvényt érintik, de nem oly lényegesek és a fennálló törvény elveivel ellenkezők, hogy a megállapított egyezmény keretében törvényhozásifelhatalmazás alapján a kormány intézkedni jogosítva ne lenne. (Helyeslés jobb felől.) Hol van tehát, t. ház, a hatalmaskodási vágy? Hol a vágy minden áron rendeleti úton módosítani törvényeket? Nem hiszem, hogv ezt bárki képes lenne kimutatni, tehát csak azt kérem, hogy a kérdést, gyakorlati és igazságossági szempontból méltóztassanak megítélni. A t. képviselő úr azt méltóztatott mondani, hogy ellene van e dispositionak a kereskedelem érdeke, mert ennek révén akarja a minister a kereskedelmet újra rendszabályozni. A t. képviselő úr a rendszabályozások példáinak felsorolásával adós maradt és csak a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó törvényt hozta fel. Eltekintve attól, hogy a törvényt a törvényhozás bölcsesége alkotta meg, tagadom azt, hogy amabilis confusio uralkodnék és hogy mióta a törvény fennáll, rendeletet rendelet követne. Igenis, mint a múlt napokban is volt alkalmam mondani, lehet indok arra, hogy a helyes intézkedést helyesebbel pótoljuk, de amabilis confusio nincs. A rendszabályozásra t. képviselőtársam más példát nem tud felhozni és kétlem, hogy tudna többséget szerezni azon nézetének, hogy a vasárnapi | munkaszünetről szóló törvény rendszabályozást i jelent. A fuvarozási jog szabályozása pedig és különösem az, hogy n nemzetközi fuvarozási jog j határozmányait alkalmazzuk a belforgalomban, I épen a kereskedelem érdekében áll. Es ha a t. képviselőház ezt nem akarja, méltóztassék csak megtagadni és épen akkor lesz a kereskedelem érdeke sértve. Ellenzi a t, képviselő úr a felhatalmazást politikai szempontból is; szerinte ez a felhatalmazás a jogállam helyébe személyes uralmat akar ültetni. Bocsásson meg a t. képviselő úr, de épen ellenkezője áll ennek, mert itt semmiképen nem lehet szó jogállam veszélyeztetéséről, sőt ellenkezőleg, ez épen az állami kezelésben levő vasutak tekintetében is az üzlet termesze-