Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-565
565. országos ülés 1891. október 24-én, szombaton. 229 nősen kellemetlen reám nézve, ha ily feladattal bízatom meg, mert jó lélekkel mondhatom, hogy nagyon békeszerető ember vagyok. (Derültség hal felöl.) Legújabb időben jöttem én erre rá, beható lé'.ektani tanulmányozás alapján, (Halljuk/{Halljuk!) Mert mostanában a lélektani tanulmányozás korszakát éljük. Minduntalan föláll egy-egy minister úr s bemutatja lélektani tanulmányainak eredményeit. (Derültség hal felöl) pl. hogy mily szerény, mennyire nélkülözhetetlen. (Derültség a baloldalon.) Ez a példa reám is ragadós volt és tanulmányozva önmagamat, rájöttem arra, hogy ugyanabból a tésztából vagyok én is gyiírva, mint az a katona, ki mindig azt kérdezi káplárjától, hogy hol van az ellensége, mert szeretne vele kibékülni. (Egy hang jobb felől: Gzigány volt as, nem katona! Derültség.) De mi a békében nem kéjeleghetünk, mert helyzetünkre is ráillik a nagy német költőnek, Schillernek az a szép mondása: »Der beste Menseh kann nicht in Frieden lében, wenn der bőse Nachbar es nicht will.« (Derültség bal felöl.) T. ház! A t. kormány eljárása: vezet engem ide. A múlt alkalommal a t. kereskedelmi minister urnak egy hatalmaskodás! tényét jelentettem be a t. háznak, most pedig a t, honvédelmi minister úr hőstetteiről szól az ének t (Derültség bal felől.) Igazán száll az ének szájról-szájra, száll a madár ágról-ágra. Ne méltóztassék azon sem csodálkozni, hogy verseket idézek, de olyan hőskölteményszerű időszakban élünk. (Derültség hal felől.) Homéroszi harezoknak vagyunk tanúi; Ilias félistenei és hősei szállanak le ide. Ez esetben is egy iliási hőstettel van dolgunk. Meg van fújva a tárogató, mely kell, hogy az ellenzéki offensivát hívja ki. Először megkezdi a t. kormány egyik Ajax-a, a kereskedelmi minister úr és nekiront a »Magyar Hírlap«-nak, felrúgván az 1848-iki törvényt úgy, hogy az czigánykereket hány. (Derültség bal felől) Erre jön a másik Ajax, a honvédelmi minister úr s ő is nekiront a saitónak. De a kéx minister ur taetikája között lényeges különbség van. A kereskedelmi minister úr ádáz támadással rohant, ellenben a honvédelmi minister úr igen óvatosan járt el. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Megtanulta, nem ugyan a csatatéren, de a politikai küzdelmek terén a hős Faistaffnak azt a, bölcs mondását: »Az óvatosság pedig a vitézségnek egyik nélkülözhetetlen alkateleme.« (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Ennek köveikéziében kerülő úton ment az ellenzéki positionak háta mögé. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélsőbalon.) Azonban, t. ház. én előadásomban nagyon magas régiókban mozgok, leszállok tehát a földre ..... B. Fejérváry Géza honvédelmi minis- I ter: Megyünk Angolországba! (Derültség a jobboldalon.) Beöthy Ákos: Itt maradunk! Linder György: De jó kedve van a honvédelmi minister ixrnak! Ugron Gábor: Angolországbanmeglinehelnék a minister urat! Beöthy Ákos: És röviden, szárazon elő fogom adni a tényállást. (Halljuk! Halljuk!) Van itt Budapesten egy katonai újság, a melyet úgy hívnak, hogy »Katonai Lapok« és ha azt mondom, hogy ez az egyedüli magyar nyelven megjelenő katonai szaklap .... B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Ez nem áll! (Zaj a bal- és szélsőbalon.) Beöthy Ákos: ... azt hiszem, hogy ezzel kifejezést adok annak, hogy a kormánynak ezt a lapot lehetőleg istápolnia kellene. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezen »Katonai Lapok« alkotmányos és katonai szellemben szerkesztetnek, a mit talán az is bizonyít, hogy szerkesztője t. képviselőtársam, Bolgár Ferencz, a kinek alkotmányos és katonai érzelmei eorreetségét nem lehet kétségbe vonni, mert t. barátom nem egyszer önérzettel utalt arra a körülményre, hogy a közös hadsereg tisztje volt. E »Katonai Lapok«,-ban, gondolom október 1-én, a 28. számban megjelent egy szigorúan tárgyilagos czikk az egyéves önkéntesekről. Főleg az egyévi önkéntesi intézményt tárgyalta a véderőtőrvény 25. §-a szempontjából, a mely a második szolgálati évet statuálja és tárgyilagos előadás után ezeket mondja: »Kétségtelen mindezekből, hogy az új rendszer nem bizonyult jónak« tudniillik a második szolgálati év. »Maga a tisztikar mondja ezt és ha megszavaztatnák a tisztikart, ez maga oda döntene, hogy meg kell azt változtatni, ma inkább, mint holnap. Tisztek mondják, hogy nekik fáj a szívük, midőn azon alternatíva elé látják magukat állítva, hogy megbuktassanak a vizsgán különben igen derék, jóravaló talentumos ifjakat, a kiktől azonban a természet megtagadott minden katonai hajlamot, tulajdonságot; vagy mindennek daczára átbocsássák őket s ez által fokozatosan megingassák a tisztikar értékét, a mit aztán az egész hadsereg is megsínylene. Ily dilemmának valóban nem szabadna a tisztikart sem kitenni. Nem marad tehát más hátra, mint hogy meg kell a törvényt változtatni.« Ezen ezikk igen érdekes és tanulságos commentárt nyert egy osztrák katonai lap, a »Reichswehr« czikke által, a mely — úgy tudom — a hadügyministerrel közelebb összeköttetésben van. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Azt nem tudom!
