Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-564

564. orszéges ülés 1891. október 23 ári, pénteken. 317 közbeszólásaiéit rendreutasítom ; (Helyeslés jobb felől.) mert lehetetlen, hogy egy képviselő azon jogot vegye magának, hogy folytonos közbeszólásaival a tanácskozás rendes menetét akadályozza. (Helyeslés jobbról) Gr. Károlyi Gábor: Hát azok mit csinálnak? (Nagy zaj.) Elnök: Károlyi Gátőr képviselő urat ezennel másodszor is rendre utasítóin. (Hdyeslés jobb felél. Zaj ,a szélső baloldalon.) Horánszky Nándor képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljvk!) Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn azon terjedelmes — és ezt nem helytelenítőleg mondom — meglehetősen zavaros válaszra, melyet a ministerelnök úrtól az imént szerencsém volt hallani, a feleletet a magam részéről megadnám : kiemelni kívánom a dolgok tisztázására és az evidensebb látás érdekéhen, hogy az az interpellaíio, melyet a fiumei tüntetések ügyében a ministerelnök úrhoz intéztem és az a válasz, melyet ez interpellatiora és kapcsolatosan a novidvori tüntetésekre vonatkozólag kaptam, két egymástól elkülöníthető alkatrészt tartalmaz. Az egyik egy katonai ezred politikai tüntetése; a másik pedig a Fiúméban élő és lakó horvátok tüntetése volt Szt.-István koroi ája országainak területi ép?ége és közjogi rendje ellen. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Legyen szabad tehát nekem is e két kérdést egymástól elkülöníteni és a tisztánlátás és a tiszta ítélet érdekében e kettőt külön tárgyalni. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban a dolog lényegére térnék, • fel kell említenem, hogy a fiumei tüntetéseket követőleg, az országgyűlés szünetelése alatt, a támadásoknak és agitatioknak egé^z sorozata merült fel; (Igaz! Úgy van! bal felöl.) úgy, hogy azon az exponált helyen a szabadosságnak valóban oly nagy mértéke uralkodott, mintha ott teljes anarchia léteznék: (Igaz! Úgy van! bal felöl.) nem láttuk kezét sem a t. kormánynak, sem a különben érdemekben gazdag horvát bánnak, sem a fiumei gubernátornak, sem a büntető hatalomnak. (Úgy van ! bal felől.) Sőt, t. ház — s ezt sajnosán emelem ki — a közös hadügyminister részéről is csak azt tapasztaltuk, hogy ő a katonai fegyelemnek és az állami rendnek csak azon részei iránt bír érzékkel, melyek a hadsereg költségeinek szaporítására, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) a szolgálati idők kiterjesztésére és súlyos póthitelek megszavaztatására vonatkoznak; és hogy igen kevés érzéket tanúsít azon dolgok iránt, melyekben az állami rendnek, az ország törvényeinek és intézményeinek nyugalma, békéje és tiszteletben tartása nyilvánul. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Pedig, t. ház — s ezzel nem akarok sensatios dolgot mondani — én abban a véleményben vagyok, hogy e nyugalom oly szempont, mely KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVII. KÖTET. eshetőleg a monarchia véderejével s győzelemképességével van összefüggésben. (Igaz! Úgy van! bal felől.) S itt mindjárt előre bocsátom azt, hogy igen sajnálom, hogy a t. ministerelnök úr az actákat a ház asztalára le nem tette. De ha ezt nem is tette, még inkább sajnálom, hogy azokat legalább az én rendelkezésemre nem bocsátotta azért, hogy az azokban foglalt ténybeli adatokról én is meggyőződést szerezhessek és ne csak arra legyek utalva, a mit a ministerelnök úr válaszában mondani jónak lát. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Én egyáltalában nem akarom kétségbe vonni azt, hogy azok, a miket a t. ministerelnök úr a tényállásra vonatkozólag előterjesztett, a valóságnak meg nem felelnek; de állítom s köteles vagyok állítani azt, hogy a megnyugtatás érdekében legalább is helyesen cseleketlett volna, ha az actákat a nyilvánosság — értem ez alatt a képviselőházat és részben magamat, mint interpellálót — rendelkezésére bocsátotta volna, mert akkor nem lennénk s nem lehetnénk abban a helyzetben és felfogásban, hogy ez acták tartalmához szó férhet. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) S erre vonatkozólag még mást is kívánok megjegyezni: tudniillik, én elhiszem, hogy az a vizsgálat, a mely ott tartatott, objective abban az értelemben, abban a szellemben és abban az irányban vezettetett, a melyben annak az ország méltósága érdekében vezettetnie kellett — értem ez alatt azon szempontot, hogy ott eltusolásra, eltagadásra vonatkozó törekvések fenn nem forogtak — de hozzá kell ^ennern azt, ha ilven tentlentiák fenforofftak volna, igen súlyos bűn és hiba követtetett volna el, mert a fiumeiek tudják, mi történt; és ha a történtekkel özemben ellenkező tendentia nyilvánult volna a vizsgálat vezetésében: ez csak azt mutatta volna, hogy a magyar állam kész megtenni mindent a dolgok eltusolására; a magyar állam gyenge és erőtelen, mert nehogy kényes kérdések merülhessenek fel, inkább kész az iga,zság szempontjával ellentétes eljárás követését elnézni, mintsem habár talán kellemetlenséggel járó dolgoknak a tisztázását és constatálását megengedje. (Úgy van! bal felöl.) De hát, t. ház, hogy mi történt a szünetek alatt és után, ez nem közömbös dolog, mert mindaz összeköttetésben van az ottan történtekkei a miket két interpellatiomban. felemlítettem: ott volt a horvát-dalmát testvérisülés Zágrábban, a hol a jelszó Fiúménak horvát területisége, a horvát államnak függetlensége és Magyarország általi pénzügyi kizsákmányoltatása volt; következett nyomban az a fiumei bucsuüimepély, midőn a dalmaták Fiúmén keresztül mentek, a hol ismét Fiúménak hová tartoz;mdósága és a magyar állam igazán megszégyenítő gyalázása volt a jelszó, minden megtorlás, minis