Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-564

218 őfii. or«»,.'gos Blés 1891. október 23 án, pénteken. den intézkedés nélkül: erre következett, t. ház, a novidvoi'i tüntetés, a melyben Jellasich volt horvát bánnak az érdemeit méltatták és dicsőitették, emlékét pedig megkoszorúzták; ezt befejezte az a tüntetés, a mely nem tudom, egy vagy több reichsrathi képviselő részvéte mellett Zágrábban történt, a hol a HorváTörszág önállóságára vonatkozó propaganda úgyszólván megindult. Ezen tüntetések, t. képviselőház; három alkatrészt foglalnak magukban, és ezeknek felsorolása után rögtön rátérek magára azon válasz tartalmára, a melyet a t. minister úr adott. Az egyik Fiúménak közjogi helyzete és hovátartozandósága volt, :i mely Magyarországra nézve oly nagy fontossággal bir. Hogy ez alatt korántsem Fiaménak mai közjogi helyzete értetett, azt nemcsak azon jelszavak tanúsítják, a melyeket ott használtak, hanem tanúsítja mint puszta tény maga azon tüntetés is, mely épen Fiúménak jelenlegi közjogi helyzete ellen irányúit. A másik momentum HorváTörszág függetlensége volt. Hogy ezen függetlenség alatt az értendő-e, a mely 1848. ápril havában Jellasich, akkori bán proelamatipjábau és a bécsi horvát küldöttségnek óhajtásaiban jutott kifejezésre, melylyel szemben azonban Magyarország akkori koronás királya kijelentette : az ő királyi szava és koronázási esküje nem engedheti, (Úgy van! hal felől.) hogy a szent István koronájához tartozó országok területi biztonsága megbontassák, — hogy ez értendő-e vagy nem ? ezt én nem tudom, mert az illegális törekvések rendszerint homályban tenyésznek és kétértelmű formulákban jelentkeznek. De hogy ez alatt korántsem a mai állapot volt érthető, azt ismét mutatja azoknak a tüntetéseknek természete. Hogy ezen tüntetések HorváTörszágnak századokon keresztül törvényileg megállapított és az 1868: XXX. törvényczikkben csak praeeisirozott közjogi helyzete ellen irányultak, azt, úgy hiszem, a dolog természetéből kifolyólag mindenki látni fogja. (Úgy van! a haloldalon,) A harmadik momentum Jellasich bán sírjának megkoszorúzása és az ezen sírnál történt tüntetés volt. Nem akarom a multak sebeit felszaggatni mindaddig, míg arra kényszerítve nem leszek; de egyet mégis constatálni kívánok s ez az: Jellasich József gr. egykori horvát bánt dicsőíteni annyit tesz, mint a fennálló törvények, az állami rend s a koronás király esküje elleni forradalmi szövetkezet egyik képviselője mellett tüntetni és a magyar államot insultálni. (Igaz! Úgy van ! bal felöl.) Erre következett aztán az úgynevezett Uselác-ügy, a melyet az a kihivás követett, melyről mindnyájan tudunk, és a t. honvédelmi minister úrnak az a kötekedése, a mely ebbe az ügybe belevegyült. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) A honvédelmi minister úr eljárása figyelmeztetés — nem akarom mondani: megrovás — volt a többi minister urak ellen és azon irányban, miután a t. honvédelmi minister úr képviseli itt a cs. és kir. tapintatot (Derültség hal felöl.) és ő épen ezen kihívás idején nem volt idehaza, mintegy figyelmeztetést adott fellépése által a kormánynak arra, hogy a kormány az Uselác-ügyet az ő távollétében elügyetlenkedte. Erre következett az a meghurczoltatás, a melyen a t. túloldal, a mindnyájunk által ismert mentelmi ügyben, keresztülment vagy keresztül vezettetett s a melyben, fájdalom egy igazán szomorú tényt vagyok kénytelen constatálni. (Halljuk! Halljuk !) Itt felvilágosítással tartozom a t. háznak azon incidens iránt, a melyre vonatkozólag nem volt alkalmam és Szerencsém nyilatkozni. Abban a bizalmas conferentiában, a melyben kiváló tekintélyű képviselők vettek részt, én és t. képviselőtársam gróf Pongrácz voltunk azok — különböző motívumokból indultunk ki —-a kik abban a felfogásban éltünk, hogy a mentelmi jog az adott esetben súlyosan meg van ugyan sértve, de a mentelmi jog magával ezen társadalmi kérdéssel összefüggésbe ne hozathassák, szükségesnek tartjuk, hogy a kérdésnek ez a része először intéztessék el külön, azután pedig vétessék fel a mentelmi kérdés a maga erejében és teljességében, hogy a ház minden idegen ingredientia nélkül járhasson el ebben a kérdésben. Engem egyénileg még egy más szempont is vezetett, a melyet azon conferentu után nyomban meg is mondottam. Vezetett az, hogy én azon hitben éltem: — mindannyiszor, valahányszor egy ügyben katonai természetű kérdések ingredientiáj a jelentkezik, a képviselőházat eléggé erősnek, eléggé megállhatónak soha sem láttam, (Úgy van! hal felöl.) féltem tehát, — hogy oly complicatiok fognak keletkezni, a melyeknek végeredményét magának a háznak tekintélye fogja nmgfizetni. (Felkiáltások hal felöl: Meg is történt!) Én ebben a felfogásban éltem, de az én mélyen tisztelt és nagyrabecsült képviselőtársaim — természetesen gróf Pongrácz Károly képviselő úr kivételével — egyhangúlag azon másik felfogásnak adtak kifejezést, hogy itt a mentelmi jog sxilyosan meg van sértve. Midőn azután e kérdés a ház elé került, mit tapasztaltunk? Azt, hogy Rohonczy Gedeon t. képviselő úrnak és vele együtt működő társának kivételével azon kiváló férfiak, a kik ebben a conferentiában részt vettek, tartózkodtak attól, hogy felfejtsék fontos indokaikat, a melyek őket a ház e kér-