Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-564

Ui. országos ölés 1891 ofctéber 28-án, péntekta. <|Ö7 kifejtettük, a t. mínister úr szokott erélyes gestusaival, szokott önbizalmával, de szokott felületességével is, azon nyilatkozatot tette a parlament előtt, liogy 300 és néhány ezer frtnyi több- kiadás az első években elegendő lesz. Most kisül az, hogy azon költségek 5 millió írtra fognak rúgni. Ki fog síílni ezen törvényjavaslatból, hogy a t. minister úrnak a saját tárczája keretében bekövetkező változásokról sem volt tiszta fogalma s a törvényhozást erről felvilágosítani nem tudta, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert ha erről azon törvény tárgyalásakor tiszta fogalma lett volna, meg kellett volna mondania azt is, hogy kénytelen lesz a keretrendszert nagyobb mértékben kihasználni, a mi több kiadást fog maga után vonni, meg kellett volna mondania, hogy a honvédeknek nagyobb számban való behívása és a honvédség ujonczainak hosszabb ideig való bentartása maga után fogja vonni azt, hogy a laktanyák jelenlegi nagyságukban nem lesznek elégségesek. De a t. minister úr mindezt elhallgatta' hogy a törvényjavaslat számára inkább meg" nyerhessék a többséget és most póthitelekke* kell előállania. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A póthitel-kérés indokolásának sorai közzűl kirí az, hogy a minister úr nem volt tájékozva akkor, midőn a véderő törvény módosításáról szóló törvény]avas]atott benyújtotta. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az a nagy katonai szakértelem, a mely figyelmében kiterjed odáig, hogy még egyes hírlapok czikkeinek katonai szakértelem tekintetéből való felülvizsgálására is hívatottnak tartja magát. (Igás! Úgy van! a bal- és szélsőba on.) Sokkal jobb volna, ha a helyett a sok Budapest és Bécs közt való lebegés és utazás helyett saját tárezája keretére fordítaná munkásságát, liogy a képviselőháznak adott felvilágosításai ne legyenek alaptalanok és egy-egy törvényjavaslatot, mielőtt azt benyújtaná, kellőképen áttanulmányozzon, következményeit feltárja, nehogy itt aztán meglepetéseknek legyünk kitéve. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) De, t. ház, most is miként van indokolva ezen póthitel kérése? Ekként: »remélni lehet, ez elég lesz«. Bocsánatot kérek, de ha egy minister póthitelt kér, akkor az esztendőnek második felében csak tudnia kell, hogy erre az évre mekkora pénzösszeggel tutija tárcsájának kiadásait fedezni? De reménység fejében, hogy ez összeg elég lesz, nem kérheti, hogy e javaslatot megszavazzuk és nem is tekinthetjük komolyan tanulmányozottnak és megfontoltnak ezt a dolgot, mert nem remélni kell egy szaktárcza ministerének, neki tudni kell, hogy mily összeg lesz szükséges tárczájában a szolgálati ágak fentartására. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Most október hónapban, közel az év végéhez, kell, hogyne azzal a reménységgel tartsom bennünket, hogy talán 500.000 frttal ki tud jönni, hanem biztos adatok alapján kell, hogy nyilatkozzék. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én oly póthitelt, a melyről nem tudom, hogy végleges e; oly póthitelt, a melyről csak reménység alapján lehet megállapítani: elégséges lesz-e ily összegben, megszavazni nem tudok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem tudom megszavazni ezen póthitelt különösen azért, mert a honvédelmi minister úr magatartását a honvédségi intézményre teljesen károsnak tartom. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert a t. minister úr, midőn a keretrendszert nagyobb mértékben kihasználja, ugyanakkor a tisztikar szaporításáról kellőképen nem gondoskodik, (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Mindenki tudja ebben az országban, hogy a honvédtisztek anynyira túl vannak halmozva munkával, hogy a miatt legnagyobb részük 40—50 év közt kidől a katonai szolgálatból, hasznavehetetlenné, a katonai pályára, képtelenné válik; másrészről tudjuk, hogy a mellett, hogy annyira túl vannak halmozva munkával, oly csekély számmal vannak a keretekben, hogy azon eredményeket, melyeket hazaszeretetüktől ösztönöztetve el akarnak érni, a keretrendszer nagyobb kihasználása mellett csak akkor követelheti tőlük egy lelkiismeretes minister, ha a tiszti állományt szaporítja, hogy a nagyobb kihasználási rendszer mellett is feladatuknak szokott pontosságukkal eleget tehessenek. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) De igen jól tudjuk, t. ház, hogy a honvédelmi minister urnak azon a helyen, a melyet mint alkotmányos minister úgy a parlament, mint az ország előtt elfoglal, nincs kellő tájékozottsága, hiányzik nála a magyar alkotmány szellemének ismerete, hiányzik annak becsülése, tisztelete. (Igaz! Úgy van! szélső baloldalon.) Ezért én e póthitelt már csak a honvédelmi minister úr személye miatt sem szavazom meg. (Élénk helyeslés a hal- és szélsőbalon.) Horánszky Nándor: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben csak egy rövid kijelentésre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Ez abból áll, hogy elismerem, hogy azon szükség, mely e törvényjavaslatban kifejezésre jut, fenforoghat s valószínűleg fenn is forog; de azon bizalmatlanságnál fogva, a melylyel én s azt hiszem, t. elvbarátaim is a t. minister úr katonai politikája iránt viseltetünk, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) sem ezen, sem más ily természetű javaslatait meg nem szavazhatom. (Helyeslés bal felől.) Ez indít bennünket arra, hogy ezen tör-