Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-563

&80. orMAjfos ülés 1891. október 22-én, eantortiSkAn. 201 előtt teljes, kimerítő és összehaugzó nyilatkoza­tok kisérték, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) a melynek egyike a pozsonyi levél volt. Belépé­sem helyes és eorrect és nyilt volt, mert minden alkotmányos tényező tiszta tudatával annak, hogy mit akarok, mire vállalkozom és annak előterjesz­tése mellett egyezett bele és hívott meg. (Moz­gás a baloldalon.) És, t. ház, ez a párt és az a kormány, a melybe beléptem, helyeselte és hozzá­járult azon kijelentésemhez, hogy független állá­somból nem én kopogtattam az ajtón — a mint megint tudva hamisan állítja Horánszky — hanem minden alkotmányos tényezőtől meghívatva, lép­tem a közös működés alapjára. (Élénk helyeslés jobb felöl.) E közös működési alap a közös czélok­ban megoldásokban, programnipontokban lett meg­határozva- (Helyeslés jobb felől.) előterjesztettem azt mindazoknak, a kik hívatva vannak politikai ítéletre és azután ezen az egyedül eorrect alapon foglaltam itt állást, maradtam itt meg. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Hanem mi volt a t. képviselő úrnak és mi volt a tálsó oldal egy tetemes részének magavise­lete és mi most irányomban? A pozsonyi leve­let s azon tudott és ismert föltételeket, melynek belépésem hasisát képezték, akkor helyesnek, dicséretesnek, dicsőnek tartották. {Felkiáltások a baloldalon: Most is!) Nem volt a hízelkedésnek és dicséretnek az a neme, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) a melylyeí el ne halmoztak volna és ez folytattatott működésem első évében is ebben a házban, a midőn esetről-esetre működésem itt szóba került. (Igaz! jobb felöl) Egyszer csak kez­dett változni a magaviselet. Kezdett pedig vál­tozni, miért? Azt még most is felhányják, hogy bizonyos programmpontokat hoztam ide, a melynek ebben a pártban, azért, mert a, párt meggyőző­désével összhangban voltak sympathikus fel­fogásra találtak. (Úgy van Úgy van! jobb felöl.) És most, t. ház, egyszerre az áll, hogy alap és czél nélkül, tisztán a hatalmi vágy kielégítése szempontjából történt mindaz, a mit tettem. Miért? Mi változott időközben? Változott az, t. ház, hogy ők egy szerepet szántak nekem, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Zaj és mozgás a baloldalon.) egy hivatást szántak nekem, (Igaz! Ugy van jobb felől. Zaj és nyugtalanság a bal­oldalon.) melyet eorrect és politikailag tisztessé­ges ember sohasem vállalhat el. (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Zaj a baloldalon.) És a képviselő úr önmaga gondolkozását festi le, midőn beszéde Utolsó részében újra azt a szerepet fogja reám, hogy higyjék el önök. (Zaj a baloldalon,) Midőn azonban az a remény, hogy én, a ki nyilt ajtón és alapon léptem be ide, nekik egy hátulsó ajtót nyissak, eltünedezett, (Úgy van! Igaz! Élénk tet­szés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) akkor némely képviselő urak előtt egyszerre elvtelen lettem és KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. XXVII. KÖTET. ennek a pártnak ravasz és óvatos, a politikai kétszínű tisztesség hirdető tagját, Horánszky kép­viselő urat küldik ki, hogy a politikai tisztesség­nek kézről-kézre adott, nagyon megviselt köpe­nyegében még egyszer itt elsétálva, azt, a mivel a tények úgy ellenkeznek, hirdesse itt. (Igaz! Úgy van! Tetszés jobb felöl. Zaj a baloldalon.) Politikai magatartásom megbírálására többet, t. ház, mint tényeket és a tényeket kísérő nyilat­kozatokat melyek mind nyilvánosak, melyek min­denki előtt, ország és világ előtt ismeretesek, nem hozok fel, a képviselő urat pedig hagyom abban, a miben impressiom szerint, azt hiszem, menthetetlenül leledzik. 0 idejött, hogy objeetiye elő fogja terjeszteni én rólam, hogy én politi­kailag mi vagyok, pedig előterjesztése nem muta­tott egyebet, mint azt az elsavanyodást, (Élénk derültség és tetszés jobb felől. Mozgás a baloldalon.) a bevallott, nyíltan kifejezett befeketitési törek­vést, mely az irigység és rosszakarat sárga szemüvegén át tekint mindent, (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) de törekszik azt a pártatlan­ság és érdektelenségi czég alatt bemutatni. (Igaz! Úgy van ! jobb felöl.) Én nem akarom a t. képviselő úr vélemé­nyét megjavítani, miattam gondoljon, a mit akar, tetteimért és nyilatkozataimért itt e házban felelni fogok és van bíránk, ki e felett ítélni hívatva van. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Addig pedig a a képviselő urat tehetetlen mérgelődése vergődé­sének engedem át. (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj bal felől.) Madarász József jegyző: Horáuszky Nándor! (Zaj.) Horánszky Nándor: T. ház! A minister úr azon kijelentésével szemben, a mely engemet sárga irigységből folyó tendentiosus befeketíté­sekkel vádolt, csak két megjegyzésem van. (Hall­juk!) Az egyik az, hogy a minister úr beszédé­vel meg vagyok elégedve, (Úgy van! Élénk derültségés tetszés balfelöl.) a másik pedigaz, hogya minister úr azon tényekből, a melyeket meglehet kifestettem és ha csak ezen festésre szól valamit és annak a valaminek meg van a maga jó indoka, megfoghatósága és igazsága, azt szívesen el is fogadom, mondom, hogy ő azon tényekből, a melyeket felsoroltam, egyetlen egyet sem taga­dott. Ezekből ítéljen tehát a közvélemény. (Élénk tetszés és heh/eslés a baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Én azt gondolom, hogy ezen tények és nyilatkozatok, a melyeket tettem, az egész ország­éi ott állanak. Én is meg vagyok a képviselő úr beszé­dével elégedve (Derültség bal felől. Halljuk! Hall­juk! a jobboldalon.) abban az értelemben, hogy a képviselő úr is bírálat alá bocsátotta önma­gát és eljárását. Azokra, mikre mint tényekre 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom