Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-563

568. országos ülés 1891. október 22-én, csüiortökön. 195 Horánszky Nándor: Hát mi történt, t. ház? Az igazságügyminister úr a múlt pénteken e házban egy rövid beszédet tartott. Nem voltam szerencsés e beszéde alntt jelen lehetni, mert ebben egészségi állapotom akadályozott és csak a lapokból olvastam. Törtem a fejemet, hogy ugyan mit jelentsen ez a, beszéd minden a propos és incidens nélkül. E kérdésre másnap megkaptam a kulcsot az igazságügyminister beszédében, a melyben óriási nagy kirohanást intézett ellenünk ezen praetextus alatt: »no hát most vívjuk ki a csatát« ; és íme akkor kitűnik, hogy pénteken a t. minister úr magamagának agent provocateur-je volt (Tetszés és derültség a baloldalon.) és pedig azért, mert tudta, hogy ez válasz nélkül nem fog maradni; és akkor azután a heteken keresztül óriási töprengéssel, éjjelnappal összeszerkesztett jászberényi viszonválasz elsülhet. (Élénk tetszés a baloldalon.) Én felhívom figyelmét mindenkinek a ház tagjai közül, a kik jelen voltak, arra az apparátusra, a melylyei megjelent, arra a jászberényi beszédre, a melyet kehién melengetve idehozott. (Derültség jobbról.) Kitűnik tehát, t. képviselőház, hogy ennek a beszédnek el kellett sülni. És ez nagyon természetes is, mert nincsen borzasztóbb, mint ha egy óriási beszéd, a mely különösen pusztító hatásra van szánva, mely egy nagy párt meglazult soraiban az összhangot akarja Önmaga mellett helyreállítani, (Úgy van! ÉlénJc derültség és tetszés bal felől) ha mondom, az bele talál rekedni az illetőbe: no ebből egy óriási betegség fejlődhetnék ki. (Derültség bal felöl.) El kellett tehát sütni azt beszédet, t. képviselőház: és ebből magyarázható meg azaz egész incidens, az a provocatio, a melylyei találkoztunk és a melyre a választ megkell adnom. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Méltóztassék nekem megengedni, hogy egy kis történetet idézzek fel, mely azért nem fog haszon nélkül elenyészni, mert ennek a kornak históriáját meg fog kelleni valakinek írni; és akkor azok, a mik itt éiő emberek között ebben a házban mondatnak, tehát válaszokkal is találkoznak: azt gondolom, legalább is megbízható forrást fognak képezni. (Halljuk! Halljuk!) Módot és alkalmat adok tehát a t. igazságügyminister úrnak arra, hogy ha az én történeti felsorolásomban bármi tekintetben is tévednék, azt rectifieálhassa. És habár a jelen korban nem is lehet reményem arra, hogy Magyarország közéletét az objectiv igazság mozgassa: meg van az a reményem, hogy legalább a jövő fog igazságos ítéletet szolgáltatni nekünk a tekintetben, hogy mi állandóan egy alapon álló és működő politikai párt voltunk ; a másik pedig— nem a t. túloldalt értem, de annak mozgató erőit és azoknak egyikét, az igazságügyminister urat — azok voltak, a kik ma Magyarországon első sorban a stréberséget képviselték. (Mozgás jobb felöl. Élénk derültség hal felöl.) T. képviselőház! Engemet az a szerencse, vagy szerencsétlenség — a mint tetszik — ért 1878-ban (Halljuk! Halljuk!) — szerencsének annyiban nevezhetem, hogy egy, akkor inaugurált politikától elváltam, annak részesévé jövőre nem lettem, szerencsétlenségnek pedig ma már azért, mert ez az incidens az igazságügyminister úr politikai társaságában történt — hogy a kormánypártból kiléptem és pedig azon közgazdasági kiegyezésekkel való elégedetlenség következtében, a melyek 1878-ban a volt ministerelnök xirnak vezérlete alatt intendáltattak és végre is hajtattak. (Halljuk! Halljuk!) Itt mindjárt azt a kérdést intézem a t. igazságügyminister úrhoz — de őszinte és egyenes választ kérek a formulában (Derültség bal felöl.) — vájjon azon nézeteket, a melyek őt akkor azon pártból kihozták, vallja-e még vagy sem; és oda vitte-e vagy sem? (Zajos derültség és te'szés Bal felöl.) Én, t. képviselőház, gyanítom, hogy nem; mert a ki az 1867 : Xll. tcz.-ben tüzetesen felemlített egyéb eseteken kivtíl az egyezkedési irányzatot képviseli a monarchia két államának életében : félek attól, hogy még azon ügyekben is —és itt ne tessék mosolyogni t. igazságügyminister úr, mert nem tévedek (Derültség jobb felől.) — hogy még azon ügyekben is, a melyeket az 1867 : XII. tcz. a kiegyezés megkísérlésének az útjára terelt, oly gyengeséget fog elárulni, a mely gyengeség a múlttal összhangban állani nem fog. De hát mindegy! Kiléptünk együtt (Halljuk! Halljuk!) és miután kevesen voltunk, bár kezdetben a társaság nagy és szép volt, mert hogy egyebet ne említsek, a kilépés előtt például a minister úrnak közvetlen szomszédja, a t. kereskedelemügyi minister úr is részt vett egy conferentiában. (Élénk derültség és tetszés bal felől.) Az 1878-iki közgazdasági kiegyezést megelőző események folyama alatt, mondom maga a t. kereskedelemügyi minister úr is részt vett egy conferentiában Pulszky Ágost t. képviselő úrral együtt — itt, a szögleten a gróf Degenfeld-féle házban történt — a melyben a megbeszélés tárgya az volt: vájjon a kiegyezési tendentiákkal szemben mi elégedetlenek mily álláspontot foglaljunk el ? Igaz, hogy a t. kereskedelemügyi minister urat többé nem láttuk, mert ő csakhamar előadójává lett e kiegyezési tárgyalásoknak. (Derültség a baloldalon.) De nem kisebb tekintélyek vettek benne részt — és őket akkor nem is a tájékozatlanság hozta oda, hanem az elégedetlenség — mondom tehát nem kisebb tekintélyek vettek részt, mint például a mai érdemes horvát bán Khuen-Héderváry, a kinek szállásán tartottuk a kilépési eon25*