Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-563

J96 568. országos ftlés 891. október 22-éu, csütörtökön. ferentiákat, vagy pébláúl a mai földmívelésügyi minister úr, a ki szintén egyik legmelegebb pártfogója volt azon törekvéseknek, melyek a kiegyezési tárgyalásokkal szemben elfoglalandó álláspontra 'irányultak. Azt hiszem, e társaság nem olyan, a mely ellen kifogást lehetne tenni, nem politikai értelemben —mert az ilyet soha sem helyeslem —hanem elég az hozzá, hogy nyomban csekély számra apadtunk le; és akkor a t. igazságügyminister iir volt az, a ki fölvetette azt az eszmét, hogy az akkor külön álló 'Senyey-párttal meg kell próbálni az összejövést: mert szemben a fölmerült politikai tendentíákkal, a közjogi alapon álló férfiaknak lehetőleg tömörülni kell, hogy útját állják annak a további merész politikának, a mely merész politika ellenőrzőinek egyikéül ő maga is tényleg beszegődött és e tekintetben hatalmas parlamenti szolgálatokat is tett. Igaz, hogy hosszxi vajúdások után ez az egyesülés létrejött és nyomban láttam, hogy a t. igazságügyi minister úrban nincs meg az az odaadó összmüködésre irányuló törekvés, vagy legalább is ő nincs azzal a tendentiával megáldva, a mely különösen egy kis pártot egymásra utal; mert a t. igazságügyi minister úrban a féltékenységi hajlamok csakhamar felébredtek. (Helyeslés bal felöl.) Igen t. képviselőtársam, gr. Apponyi Albert — a kinek épúgy, mint azon pártnak, a melynek egyik tagja volt, a megnyerésére az első impulsust a minister úr adta — szakadatlaniil visszavonult, nehogy magát exponálja és ez által alkalmat szolgáltasson arra, hogy azt a harmóniát, mely különösen egy kis párt életében nagyon becses, megzavarja. Innen származott az, hogy előtérben mindig a t. igazságügyi minister állott, kinek nagy tehetségében, kiváló parlamenti erejében nemcsak megbíztunk, de őszintén szólva mindannyiszor gyönyörködtünk is. Mikor ez a párt létrejött és működését megkezdte, annak életében soha egyetlen momentum— ég e tekintetben tanúnak felhívom a t. igazságügyi minister urat— elő nem fordult, hogy nem az történt, mit a t. igazságügyi minister akart. Voltak sokszor aggodalmaink, nem a lényegben, mert ő azokat— ha tartalmukat nem hiszi is — el szokta találni, hanem a formában : de viszszavonúltunk mindannyiszor, mert féltettük azt a harmóniát, mely — beszéljünk őszintén és nyíltan az ország színe előtt — egy kis párt életében mindig becses és nagyjelentőségű. A t. igazságügyi minister úr vezette tehát a pártot. Nem volt kérdés, a melynek képviseletét magához ne ragadta volna. (Helyeslés a baloldalon.) Mindig az történt, a mit ő akart. Daczára azonban ennek, egy szép reggel a minister úr e pártot elhagyta és abból megszökött. (Derültség bal felől. Nagy mozgás jobbról.) Ugron Gábor: Kétszer nem éljeneztünk neki! (Mozgás jobbról.) Horánszky Nándor: Nálunk—és ebben engem a minister úr nem fog megczáfolni — semmi változás nem történt. No, t. képviselőház : én láttam, hallottam, tudok is arra esetet, hog)' egy közlegény a harcz hevében és a harcz folyamában a zászlót elhagyta; de arra, hogy minden ok, minden motívum nélkül a vezér hagyja el a hadsereget, arra példát csak a minister úrtól láttam és ennek okát talán meg; is fogom tudni magyarázni. (Halljuk l Halljuk! bal felöl.) Menthető volna az ily eljárás, ha az ellenpárt soraiban történtek volna oly dolgok, a melyek az ő politikai ^felfogásával találkoztak : de hiszen egész mai napig minden oldalról azt halljuk erősítgetni, hogy abban a pártban semmi néven nevezendő változás nem történt a dolgok lényegében. Ez sem volt tehát motívum. A motívumot megadja egy más dolog; és ez az, a, mit a t. ház előtt ebben a harczban a közérdek szempontjából felemlíteni kötelességem. (Halljuk! Halljuk!) Emlékezik-e a t. minister úr arra, hogy midőn az ellenzék helyzetének nehézségeiről beszélgettünk — az az csak ő beszélgetett, mint rendesen, mert én csak hallgattam (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) — és festette azt a reménytelenséget, a melyben Magyarországban minden ellenzéki párt, bármi kifogástalan törekvéseket írjon is zászlajára, találkozik és találkozni szokott; hitének és reménységének csekélységéről beszélt a nemzeti akarattal szemben : akkor a többek közt azt is monda, ő megtudná azt csinálni, hogy ezt a pártot a túloldalra nagyobb politikai rosszalás — vagy nem tudom —feltűnés vagy megütközés nélkül átvezesse. (Mozgás jobbról.) Itt van a psychologiai momentum. (Úgy van! bal felől.) Fi,emélem, emlékezik a minister úr arra is, hogy azt mondtam, hogy ezt mindenki megteheti, csak ő nem : a minister úr sokkal, de sokkal exponáltabb helyzetben van, semhogy ilyenre vállalkozhassak. Önérzettel utaltam, t. ház, ezen vállalkozás lehetetlenségére, mert mint erősítem — és ezt meg is említettem a minister úrnak — minden megtörténhetik a politikai életben és ha erős akarat van, senki erkölcsi vereséget nem szenvedhet, mert ott a kibontakozás, hogy a politikai férfiú viszszavonúl és azután engedi a dolgokat, melyeknek elementáris erejével megküzdeni nem tud, a maguk sorsára; de arra, hogy évek hosszú során át folytatott ádáz küzdelem után valaki egy férfiú ajtajához menjen és ott politikai bebocsáttatást kolduljon, kérjen és elfogadjon, (Felkiáltások a szélsőbalon: Gyalázat!) azt önérze-