Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-555

IQ SSS. országos filés 18»1. oktőbeí 5-én, hAMú. nek elviselése alatt valamennyien görnyedezünk. És miután a t. ház nagy része földbirtokos, és súlyos adók terhe alatt áll, meg nem foghatom, mi okozza azt, hogy örökösen a kiadások tételeit szaporítjuk; meg nem foghatom, miért nincs bennünk az a szükséges és kellő elhatározás, hogy a bécsi törekvésekkel egyszer végre valahára leszámoljunk? Nem úgy értem a leszámolást, hogy egymással szemben fegyvert fogjunk, hanem igenis ki kell mondanunk, hogy mi szegény emberek vagyunk, többet nem fizethetünk. Es mert ez a hitem és meggyőződésem: tagadásba veszem, hogy a delegatiok által megszavazott tételeket nekünk felülbírálni, sőt ha kell, megtagadni is jogunk nem volna ; e törvényjavaslatot el nem fogadom, mint olyat, a mely felfogásom szerint a magyar nemzet önállóságával és a magyar független királyság jól felfogott életérdekével ellenkezik. (Helyesléseié a szélsőbalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Bátor vagyok a t. házat felkérni, legyen kegyes nekem egy rövid rectificatiora engedelmet adni. (Halljuk! Halljuk!) Beöthy Ákos t. képviselőtársam az én állításommal szemben tagadta azt, hogy az 1867-iki törvény értelmében csak a közösügyi bizottságok által megszavazott összegek nagyságát nincs jogunk vita tárgyává tenni, a többit igen, és idézte a törvény 41. §-ának azon részét, a melyben ki van mondva, hogy a delegatiok által megszavazott összeg bizonyos aránya az egyik, ^bizonyos aránya a másik országra esik. Ezzel szemben én kénytelen vagyok ugyanazon szakasznak egy későbbi részét felolvasni, mely igen t. képviselőtársamnak figyelmét e perczben kikerülte. (Halljuk! Halljuk!) A törvény világosan azt mondja : „A magyar ministerium a magyar országgyűléshez terjesztendő költségvetésbe is fölveendi mindig azon összegeket, melyek a már megállapított közös költségvetésből az említett arány szerint Magyarországra esnek, csakhogy ezen rovatok a menynyiségre nézve vitatás alá többé nem vehetők.« Tehát maga a törvény világosan közbeszúrja, hogy a mennyiségre nézve nem vehető az összegvitatás alá, de érdemére nézve igen. Én nem indítványozhatnám pl, most, hogy ne 436,000 forintot, hanem csak 400.000 forint állíttassák a költségvetésbe; de igenis megtámadhatom az egész tételt. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) És joggal megkövetelhetem, hogy az teljesen indokolva legyen. (Helyeslés a szélsőbalon.) Csak erre voltam bátor figyelmeztetni t. képviselőtársamat. (Helyeslés a széhöbbalon.) Elnök: E tekintetben a t. háznak 1867-től fogva meg van a maga állandó gyakorlata, mely épen azon felfogásnak felel meg, hogy e ház van hivatva megszavazni az ország lakosai által fizetendő minden tételt. (Helyeslés.) É tekintetben tehát közjogi tévedésnek helye nincs s olyan joga ez az országgyűlésnek, a melyet kétségbevonni nem lehet. (Helyeslés.) Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Minthogy az előadó úr sem kíván szólni, kérdem a t. háztól, méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt általánosságban elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A ház többsége általánosságban elfogadta a törvényjavaslatot. — Következik a részletes tárgyalás és pedig először a czím. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét és egyes szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: E szerint a törvényjavaslat részleteiben is megszavazva lévén, annak harmadszori megszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a közigazgatási bizottság jelentése a belügyministerium vezetésével megbízott m. kir. ministerelnök úrnak 669. sz. jelentése tárgyában. Méltóztassék a t. ház a jelentést meghallgatni. Josipovich Géza jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: A jelentés felolvastatván, az előadó urat illeti a szó. Dárdai Sándor, a közigazgatási bizottság előadója: T. ház ! A szőnyegen levő jelentéssel a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök a községi törvény 148. §-ában foglalt rendelkezésnek felel meg, a mennyiben, ha két törvényhatóság között valamely területi átcsatolás forog kérdésben és az illető két törvényhatóság e tekintetben kölcsönös megegyezésre jut: ezen átcsatolást a belügyminister rendeletileg engedélyezheti; de arról a törvényhozásnak jelentést tenni köteles. E jelentést foglalja magában a belügyminister úr szőnyegen levő előterjesztése; kérem a t. házat, méltóztassék azt tudomásul venni és — minthogy a törvény rendelkezése szerint a törvényhozásnak, nem csupán a képviselőháznak teendő jelentés — a főrendi házzal is közölni. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kíván: azt hiszem, kijelenthetem, hogy a belügyminister úr jelentése tudomásul vétetik és az hasonló czélból a főrendi házzal közöltetni határoztatik. (Helyeslés.) Következik a közgazdasági bizottság 729.