Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-562

S6á. orsKftffos ülés 1891. október 20-án, kedden. 175 és kormány alkotmányellenes és az választó fal a király és nemzet között, (Élénk derültség a jobboldalon.) törekedni kell annak teljes eltörlésére. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) A másik vád pedig az, hogy megtagadtam. a solidaritást a kormánynyal. Hiszen ismeretes, hogy a kormány a solidaritást kijelentette nemcsak itt, de ott is, hol első sorban kötelessége volt: saját pártjával szemben; de a cabinet-kérdést is ezen törvényjavaslat elvetéséhez kötötte. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Képzelhetik-e önök még az önök nemzeti politikáj'uknak újabb alkotmányi elvei szerint is, még az önök parlamenti pártkormányzatának ójabb maximái szerint is, hogy lehetséges az, hogy midőn ily kijelentés történik a cabinet feje által, itt ülhet valaki és mondhatja, hogy én nem vagyok solidaris ágy, mint a többi ? (Élénk helyeslés jobb felől.) Nem ülhet! Mert ha az, ki a solidaritás elől úgy, a mint a kormány összcselekvései, a parlamenti kormányrendszer elvei minden ministernek egyenlően előírják, ki akar térni, annak egy lovaiig, helyes, sikeres módja van: kiválni a cabinetből, (Élénk helyeslés jobb felöl.) melynek politikájában nem osztozik. (Élénk helyeslés johb felöl. Fölkidltások bal felől : Ügy van!) Az az igazi dajka mese, hogy élet-halál harcz vívatott itt a közigazgatási reform körül. Vizsgáljuk csak meg ezt a szót, azt a fényes szappanbuborékot, melyet felbocsátottak Jászberényben. Ezt felbocsátgatták itt is, egyike ez azoknak a szépen gördülő zengzetes szavaknak, melyeket t. képviselőtársam annyi hévvel tud előadni, de azok szappanbuborékok, üresek és az első érintésre kitűnik, hogy nincs ott egyéb egy csepp szappanos viznél, a mely nem mozdítja elő a nemzeti párt ügyét. (Derültség jobb felől.) Mi az az élet-halál harcz, a mi folytattatott 1 Előterjesztetett egy javaslat, átdolgoztatott a bizottságban . . (Egy hang a szélső baloldalról: Megbukott!) . . . nem bukott meg t. képviselő ár; (Derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hát hol van ?!) elfogadtatott a törvényhozásnak oly nagy többségével, a melyhez hasonlót ily fontosságú javaslatnál nem is tudok (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) és nem hogy megfogyott volna híveinek száma, de az országban inkább gyarapodott. De nem válhatott törvénynyé azért, mert egyszerűen kihúzatott a vita, a. mi, akármennyi szellemmel adatott is elő, mint állíttatik — e felett nem akarok vitatkozni —- de mégis csak mechanicus akadály. Hát ebben van a reformeszmének megbukása, élet-halál harcza? Hiszen ha ez igaz, még akkor sem bukott meg a reform eszméje, ha egy alakban leszavazzák, bár kétségtelen vereséget szenvedett volna. Ekkor sem maga az eszme bukott volna meg. (Ellentmondások és zaj bal felöl. Halljuk! Halljuk ! jobb felöl.) De itt nem a reformeszme bukott meg ; még azon alakban sem szenvedett vereséget, a melybe az a bizottság javaslata folytán foglaltatott és a ház által általánosságban elfogadtatott és ha netalán azt hiszik, hogy mert az az akadály volt, a kormány többé abban az irányban előterjesztést nem fog tenni, hogy mindaddig az a reformeszme a megbukott, az összetört eszmék sorában marad, míg az, a ki magát ezen reformeszme egyedül hívatott profétájának saját magát proclamálta, t. i. gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam felkarolja: akkor nagyon csalódnak, mert ezen intézmények és reformok a maguk sorozatában és a maguk módja szerint, úgy a mint abban a két szakaszban meg van írva, sőt még talán azon a határon túl is terjeszkedve, meg fognak jelenni a közvélemény és a törvényhozás előtt, és semmi, absolute semmi jel sem mutat arra, hogy itt a sikeres reformmunkásságnak akárcsak egyetlen lényeges tényezője eltűnt volna. (Helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő úr, a túlsó oldalnak nagy mulatságára, hivatkozott (Egy hang bal felöl: Jákóhahnára.) Jákóhalmára és mindazon helyekre — talán csak Esztergomot felejtette ki és talán még mást is mondhatott volna — a melyekben, mint mondja, a függetlenségi párttal a választásoknál való közreműködés tekintetében én is egyezkedtem. Tökéletesen igaz. Csak csodálom, hogy a t. képviselő urak oly rettenetes nagy örömre gerjedtek, mintha valami új felfedezésről lett volna Szó, a mi pedig nyilvánosan történt és mindenki tudta. De a t. képviselő úr nem azt czáfolta, a mit én állítottam. Nagy örömében, h ógy itt valamit mondhat, elfelejtette annak tartalmát, a mit én állítottam. Én egyenesen azt mondtam, hogy ily közreműködés elő szokott fordulni, lehetséges is, csak egy szükséges: hogy a választók tudják, tisztán lássák, mily programmot és elveket támogatnak. És azt, a miért én a t. képviselő urat és politikáját megtámadtam, hogy t. i. kétértelmű jelszavak felhasználásával koronként a, függetlenségi párttal is kaczérkodik ... (Ellenmondások a baloldalon.) Horánszky Nándor: Melyik az?! Szilágyi Dezső igazságügyminister: .... rájövök még arra is — és más irányban is. A választóknak ehhez a megzavarásához én soha nem járultam és hozzájárulni nem is fogok soha. Ez az, a mit én állítottam, nem pedig azt, mintha abban valami hallatlan erkölcstelenség volna, ha az ellenzéki pártok, a melyek mindegyike külön-külön egy-egy kerületben gyönge.