Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-562

i 74 6G2. ftmájros ölés 1SM. ftktífoer SO.fin, keiden. felelte neki: »unt pedig akkor fogja szétszakítani, a mikor eszére tér.« (Élénk tetszés jobb felöl. Zaj a bal- és szélsőbalon.) Horánszky Nándor: Mocsáry mondta már a múltkor! (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Én nem mondom azt, hogy a képviselő úrnak ilyenre alkalma lesz; mert neki a gyűlöletet felgerjeszteni nem sikerűi; de egy sikerülni fog: az t. i., hogy azon nemzeti párt és politikája iránt, mely az aulicus hagyományos eszmék és demagóg eszmék ölelkezéséből támadt, az iránt bizalmat nem fog gerjeszteni. (Zajos helyeslés és tetszés jobb felől. Nagy mozgás és közbekiáltások a balés szélsőbalon. Halljuk ! Halljuk !) Ezen, a nemzeti párt alakulását kísérő és a nemzeti párt politikai hitczikkelyeit kisérő eszméket nézzük meg egy irányban, hogy hová vezetnek és hogy a múltban fölmerült felfogásKai milyen szorosan rokonok. Ha fölveszszük, t. ház azt, hogy a sanetio megadása vagy megtag-idasára nézve közjogilag szereplő és döntő szempont a fejedelmek személyes kudarcza, vagy annak kikerülése: akkor méltóztassanak csak rágondolni, hogy mi volt az, mivel annak idejében az 1848-ik évi törvények szentesítését meggátolni akarták; mi volt az az okoskodás, a melylyel annak idejében azok visszaállítását, a jogfolytonosságot gátolni törekedtek; mi volt az, a mit suttogva ugyan, de mégis bizonyos körökben felhoztak az 1867-iki törvények ellen, a melyek szentesítésébe hamisan és alkotmányellenesen szintén a korona személyes kudarczát akarták belekeverni ? (Télszés jobb felől) Ha alakúi a tiszta alkotmányosság, a nemzet becses javai védelmére egy párt, akkor ily hitczikkelyektől, ily felfogásoktól, legyenek azok önkénytelenek, vagy nem önkénytelenek, talán mégis igen óvatosan tartózkodni kellene, (Helyeslés jobb felől.) A túloldalon levők felhozták azt is, hogyan merek én beszélni Apponyi t. képviselő úr magaviseletéről a közigazgatási vitában? Hol voltam én, mit tettem én a közigazgatási vita alatt? (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Két irány az, t. ház, melyben magaviseletemet megtámadták. Az egyik az, hogy bátorítottam hallgatásom által az obstruetiot ; (Felkiáltások a ssélsőlalon: Igaz!) a másik pedig az, hogy megtagadtam a solidaritást, mely solidaritás pedig kétségtelenül a javaslatért engem is épen úgy, mint minden más ministertáraamat ér. Ez azután, t. ház, fel van czifrázva szólamokkal, meg van világítva az ékesszólásnak nagy görögtú'zével. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Kérdezik, hol volt az igazságügyminister, mikor élet-halál harczát vívta az eszme? Hol volt akkor, miért nem emelte fel szavát, hogy sikerre segítse e javaslatot ? (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) És meg van az a szíves hajlam, hogy engem és magaviseletemet ebben az irányban is gyanúsítják, úgy hogy némely lap addig ment, hogy a függetlenségi párt elemeit én bátorítottam volna az obstructiora, hogy nem a függetlenségi párt vezérei vezetik a pártot, hanem azok innen vezettetnek. Ez a vád hozatott fel egyik lapban. (Zaj és mozgás a szélsőbalon.) Hát nézzük csak az elsőt, (Halljuk! Halljuk!) vájjon én miért hallgattam? Azért, mert azt, hogy mikor tartozom felszólalni s mikor nem, én saját magam collegáimmal és saját pártommal állapítom meg ; (Helyeslés jobb felöl. Zaj a szélsőbalon. Egy hang: Nem tudtak róla semmit!) de mikor önök kívánják vagy akarják, hogy fel kel! szólalnom, erre nézve magaviseletemet ehhez idomítani sem jogi, sem politikai kötelességem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ifj. Ábrányi Kornél: Nekünk is ministerünk ! (Folytonos zaj a bal- és szélsőbalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: De nem vezérük! Vájjon van-e ebben egy dagályos, de üres szólamnál egyéb, hogy én magatartásom által bátorítottam az obstruetiot? (Helyeslés a jobboldalon.) Legjobban kitűnik ennek igazsága abból, ha fölteszszük, hogy beszéltem volna. Tegyük föl, hogy egyszer vagy többször beszéltem volna: méltóztatik gondolni vagy állítani, hogy e törvényjavaslat gyorsabban haladhatott volna előre, vagy annak sikerére az esélyek növekedtek volna ? (Hosszantartó élénk helyeslés és derültség jobb felöl.) Ezek nagyhangú beszédek, a melyeknek, ha van is valami czélzafuk, de nem sikerülő czélzatuk az, hogy kifelé és ezen párttal szemben magaviseletemet gyanúsítsák. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) De mi már nagyon jól ismerjük e nemes hajlamaikat és törekvéseiket, hiszen ezek rendes taetikájukhoz tartoznak. Midőn ez a kormány megalakult, a túlsó oldalon ülők egy részének rendes tactikája az volt: egyet vagy kettőt kiválasztani a kormány tagjai közül, azoknak a többiek rovására hízelegni, azt remélni tőlük, hogy ajtót nyitnak bizonyos növekedő befolyásoknak (Élénk derültség a jobboldalon.) a többiek háta mögött, vagy a többiek ellenére, vagy a többiek mellőzésével. (Tetszés jobb felöl.) Mikor azután ezen növekedő befolyás sympaticus fogadtatása és előmozdítása iránt táplált remények tünedeznek, akkor a fölkarolt kegy enczek sorban elejtetnek, (Tetszés a jobboldalon.) akkor azok közjogi felfogásában, politikai jellemében, arravalóságában csalódtak ; és ezen kísérletet megtették sorban mindnyájunkkal mindaddig, míg ki nem fogytak és akkor azt mondották : az egész párt