Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-562

164 562. országos filét* 1891. október 20án, kedden. melyek a mellett, hogy szükségesek, úgy a köz­véleményben, mint a törvényhozás kebelében kellőleg előkészíttettek, megérleltettek, szóval melyek kivihetők is és melyekre nemcsak a talaj megvan arra, hogy az eszméket befogadhassa, hanem elég erő is van a talajban, hogy azokat megérlelje. Ez a különbség a politikai programm és eszmék egyszerű felvetése közt. (Élénk helyes­lés. Úgy van! jobb felöl.) Egy eszme felvetése még nem politikai progamm; hogy azzá legyen, arra az is szükséges, hogy az eszmék oly időben vettessenek fel, a midőn az, a ki felveti, egy­úttal erőt és képességei is érez magában arra, hogy megvalósítsa, hogy ha nem is határo zott idő alatt, de megvalósíthassa emberi számi tás szerint valószínű időben. (Élénk helyeslés. Úgy van ! jobb felöl.) De mit látunk itt? Azt látjuk, hogy felvet­nek bizonyos eszméket, a melyeknek kivitele iránt a legkisebb garantiát sem tudják nyújtani. Azok eltulajdonításával vádolnak bennünket azért, mert talán ott (a báloldalra mutat.) korábban han­goztatták, de oly időben, a midőn azoknak meg­valósítására gondolni sem lehetett. (Élénk helyes­lés. Úgy van! jobb felöl.) Nem akarok itt újra a politikai adminis­tratio kérdéséről szólam, nem akarok arról szólni, bár elmondhatnám, hogy e tekintetben az eszme tulajdonjoga iránt minden vitát kizártnak tartok, midőn itt ül a cabinet élén az a mioisterelnök, a ki, úgy tudom, ezelőtt 20 esztendővel magáének vallotta az eszmét és itt ül közöttünk az az igaz­ságügyminister, a kiről az ellenzék t. szónokai maguk is elismerték, hogy e politikai programm eszméjét ő concipiálta, (Felkiáltások bal felöl: Fonnulásta!) concipiálta és formulázta akkor, midőn azon a helyen ült (W ellenzék padjaira mutat). Én tehát nem a politikai programm ezen részéről kívánok .szólani. Itt a t. képviselő urak által maguk által elismert ténynek tartom, hogy azok a vádak, a melyekkel iliétnek, hogy mi az eszmét onnan tulajdonítottuk el, még pedig jogtalanul tulajdonítottuk el, alaptalanok és akkor, mikor felhozattak, igazolatlanul hozat­tak fel. (Helyeslés a jobboldalon.) Hanem egy kérdésre akarok utalni, a melyet, ha jól emléke­zem, Beöthy Ákos t. képviselő ur vetett fel a múlt napokban és pedig személyem ellen intézve, mikor azzal vádolt, hogy a hitelszövet­kezetek eszméjét én onnan Cos balóläalm mutat.) vettem, még pedig kortes czélokra vetteai át. Bocsánatot kérek, a hitelszövetkezetek kér­désével nem kívánom a házat ez alkalommal untatni; valamint azzal sem, mikor kezdtem e kérdéssel foglalkozni; de ha a t. képviselő úr e kérdést ismerné, talán saját pártjától nyerne bizonyítékot arra nézve, hogy úgy a kérdést, mint általában a szakkérdéseket, sohasem szok­tam pártkéi'dések tekinteni, (Helyeslés a jobb­oldalon.) sőt mikor e téren ott indult meg egj actio, ezen actiot tehetségemhez képest hivata­los állásomból folyó kötelességemnél fogva a legnagyobb odaadással támogattam. (Élénk helyes­lés a jobboldalon.) Hogy tehát kortes czélokra ezen eszmét nem idegenítettem el, az, azt hiszem, bővebb bizonyítást nem igényel. (Helyeslés a jobboldalon.) De igényel az, hogy én ez eszmét egyáltalában nem sajátítottam el. Igaz, hogy évekkel azelőtt, ott (a baloldalra mutat) vettetett fel egy eszme. De vájjon mi volt ez az eszme, a mi ott feivettetett? Ha jól emlékezem, az volt az eszme, hogy a hitelszövetkezeteket német mintára rendezzük be, elkülönítve, csak egymással hozva tagolatba, a többi intézetektől elzárva. Én pedig ennek épen ellenkezőjét vitattam; én azon alapon kívántam a hitelszövetkezeteket rendezni, hogy azok ne egy elszigetelt egészet képezzenek, hanem hozassanak egymással kap­csolatba és a fennálló pénzintézetekkel ne ellen­tétbe állíttassanak, hanem azoknak felszívó és levezető csatornái legyenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hisxem, hogy akkor, mikor egy ilyen eszmét — melyre ismét azt vagyok bátor mondani, hogy a megvalósításra, mikor ott fel­vettetett, még megérve nem volt — nem úgy, mint ott akarták, önmagában állva, hanem mint hitel­és pénzrendszerünknek egészébe beillesztett tago­latot tekintettem s a beillesztést sem úgy con­templáltam, mint az ott czéloztatott, mikor már alapjukban így eltértek az ismérvek és a postu­latumok, melyeket felállítottam: erre azt mon­dani s azt a vádat formulázni, mintha én akár ezt, akár más eszmét kortes czélokra kíván­tam volna felhasználni, a legnagyobb méltat­lanság nélkül valóban nem lehet. De, t. ház, miután a vitának tulajdon­képeni érdemére, azokra, a mik a kormány ellen felhozottak, nem én vagyok hívatva vála­szolni, bezárom beszédemet azon kéréssel, hogy az első szakaszt elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Csatár Zsigmond képviselő úr kíván személyes megtámadtatás czímén szólani. Csatár Zsigmond: T. ház! Tartozom az igazságnak azon kijelentéssel, hogy a t. pénzügy­minisíer úr bárhonnan vette azt az állítást, hogy a múlt pénteki napon tartott beszédemnek elmondására előzőleg br. Kaas Ivor t. képviselő úr kért volna fel: ez semmi alappal nem bír, mert én erről a dologról br. Kaas Ivor kép­viselő úrral egyáltalában egy szót sem szóltam, hanem mint rendesen, minden ilyen kérdésnél, mióta a háznak tagja lenni szerencsés vagyok és aggodalmaimat a ház elé hozhatom, köte­lességből szólalok fel. Soha senki szavára nem éreztem hajlandóságot az ülést kihúzni, nem is

Next

/
Oldalképek
Tartalom