Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-562
562. országos ülés 1891. október 20-án, kedden. 163 tottak és hívatottak lennénk az együttműködésre; ellenben a t. képviselő ár saját pártjával, a melynek elvével pedig az övéi, azt hiszem, minden tekintetben egyeznek, alig volna jogosítva az együttműködésre, mert úgy tudora, hogy avval gyakran zsörtölődik. (Derültség jobb felöl. Ellenmondás bal felöl.) De, t. ház, nem ebből a szempontból akarom ezt az itt hangoztatott politikát bírálni; nem is annak a nagy névnek a szempontjából, melyet felvenni méltóztattak, hiszen politikájuk neve tekintetében ma már tisztában lehetünk. Jogosúlt-e az a név, vagy pedig nem, azt vitatni nem kívánom; én hiszem, hogy minden politikai pártnak megvan az a joga, hogy nevét önmaga választhassa meg és esak a jogezínmek azon interpretatioja ellen van szavam, a melyet gr. Apponyi t. képviselőtársamtól hallottunk, midőn azt mondta, hogy ő és pártja nem vette fel azonnal e nevet, hanem tették ezt csak akkor, midőn a nemzetnek egy igen jelentékeny része követelte annak felvételét. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Mozgás bal felöl.) Hát, t. ház, én már évek óta nem voltam az ország határain kivíü és figyelemmel kísérem az országban történteket . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát Bécsbenf) Megadom magamat, úgy akartam mondani, hogy huzamosabb ideig évek óta nem tartózkodtam az ország határain kívül és ha el-el tévedtem is néha túl az ország határán — de erre is megjegyzem, hogy kevesebbet tévedtem oda, mint talán mások az én helyzetemben tennék — mindig figyelemmel kísértem az itteni viszonyokat és mondhatom, hogy a nemzetnek azt a jelentékeny részét, mely a mandátumot ezen név felvételére megadta volna s a mely pláne évek hosszú során át követelte volna, azt, sehol sem tudtam felfedezni. f (Élénk tetszés a jobboldalon. Mozgás bal felöl.) Én úgy tudom, hogy nem így keletkezett ez a nemzeti« név, hanem keletkezett igenis úgy, hogy a képviselő urak közül benn a pártban egyik is, másik is követelte azt és a mikor politikailag jónak látták, felvették azt a nevet. Ez ellen semmi kifogásunk nem lehet, ám viseljék szerencsével. (Élénk derültség a jobboldalon) De, t. ház, én e névvel kapcsolatban még egy más momentummal is foglalkoztam s itt aztán őszintén ievallom, hogy ez nem annyira a közügyek szempontjából, mint inkább pártszempontból történt. Pártszempontokból tettem vizsgálódás tárgyává, vájjon egy ilyen szép, hangzatos név — nem akarok most annak politikai hordereje fölött vitatkozni — minő benyomást tesz kifelé, a hol, ha azt látják, hogy itt létezik egy párt, a mely szükségesnek tartja a nemzeti párt czímének felvételét, ez esetleg arra a feltevésre is jogosíthat, hogy vannak nálunk pártok, a melyek nem nemzetiek. (Élénk I derültség és tetszés a jobbóldalon. Ügy van! a balés szélső baloldalon.) Én, t. ház, mint mondám, a nagy politika e mezején nem tévelyegtem, hanem — meglehet, igen szűkkeblű szempontokból — az itteni pártok belső szempontjából ítéltem meg ezt a nagy nevet és azzal a kérdéssel foglalkoztam, vájjon maga e név, eltekintve azon elvektől, melyek mögötte állnak, mennyiben lesz alkalmas azon t párt ehance-it növelni, a mi pártunkéit pedig és még inkább a t. függetlenségi pártchance-it hátrányosan befolyásolni? A t. képviselő úr mosolyából azt látom, megint azt következteti ebből, hogy én oda (a szélső dalra mutat) akarok szólni. (Élénk derültség a jobboldalon.) Nem, sőt meg akarom nyugtatni a t. képviselő urakat, hogy e nagy név nem fogbefolyással bírni a politikai chance-okra, és be is bizonyítom, miért. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, hogy az ilyen elkeresztelések, a milyeneknek tanúi voltunk a, múlt alkalommal, a convertitáktól eltekintve — pedig a t. képviselő urak, tudom, testtel-léiekkel tiltakoznak az ellen, hogy convertiták — az emberek csecsemő korában szoktak foganatba vétetni és akkor a vezetéknevet nem használják. Igen szép neve lehet valakirek s hogy az adott példához viszonyítsam, igen szép neve lehet azon pártnak is; szép neve van a t. képviselő urnak is, de a t. képviselő ur gyermekkorában ezt használni nem fogja, megmarad jó ideig Albertkének és később, mikor az idő annyira haladt, hogy e mellett a vezetéknevet is használja, már bocsánatot kérek, itt azután csakugyan elhagyott a, politikai előrelátás, szóval azon időben, hogy mi lett akkor, mikor az Albertké-ből újra Albert válik, erre csakugyan nem gondoltam, mert azt hiszem akkorra más lesz nemcsak a világ folyása, hanem pártjuk állása is. (Derültség jobb felől. Mozgás a baloldalon.) De, t. ház, én ezen, talán jórészt közbeszólások által is provocált beszédben nem a kérdés politikai részéről akartam beszélni, hanem arról, mi lehet oka annak, hogy a t képviselő uraknak oly hosszú időre van szükségük, míg eljárásukban a helyes directivát megtalálják '? És erre nézve azután elmondom meggyőződésemet, melyet itt szerzett tapasztalataimra alapítottam. Ha egy programmot az képezne, hogy az ember lefoglal bizonyos közkincseket, ezeket párosítja azután sok kívánalommal, tenger vágyódással, mérhetetlen ígéretekkel és mind ennek egy hangzatos nevet ad : akkor a t. képviselő uraknak talán igazuk volna. De egy politikai programm szerintem nem úgy jön létre, hogy nagy eszméket vetünk fel, hanem akként, hogy az államélet minden ágazatában azokat az eszméket állítsuk előtérbe, a melyekre szükség van és a 21*
