Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-562

Ig2 Ó62. országos ülés 1891. október 20-án, kedden. zékieskedés teréről a positiv alkotások terére juttatná a sors, mi lenne országunkból, mi lenne közügyünkből, az általa egyedül védhető 67-es alapból, a nagy nemzeti politikából, ha 30 esztendő lenne szükséges neki arra, hogy a helyes kiindulási pontot a képviselő úr felismerhesse: az eredmény csak az lehetne, hogy 30 hosszú esztendő' után a sok reménynek nagy csalatkozás lenne a vége. (Igazi Úgy van! jobb felől.) Én tehát azt hiszem, mikor a t. képviselő úr az ő politikai előrelátásának két oly bizonyítékát, szolgáltatta, akkor legalább is jogosan kérhetem arra-, hogy az előrelátásból nekünk leczkéket ne tartson. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Nem azért hoztam fel ezeket, hogy ebből azt bizonyítgassam, hogy e kormány csakugyan hívatott és képes a közigazgatási reform keresztülvitelére ; nem is azért, hogy azt indokoljam, vagy azt színezzem, vájjon helyes volt-e vagy sem a t. képviselő urnak közeledését úgy viszonozni; de felhozom a t. képviselő úr politikai előrelátásának illustrálására, felhoztam másrészt azért, hogy annak is némi bizonyítékát szolgáltassam, jogosúlt-e az az elbánás ezen párt részéről? mi a tulajdonképeni oka annak, hogy oly képesített egyénnek, mint a t. képviselő úr, 30 hosszú esztendő szükséges, hogy a — szerinte — valódi directivát felismerhesse ? Ha a t. képviselő úr nem azért — a mi azt hiszem, soha szándokában nem volt, sőt a mit kizártnak tartok — füsionalis szempontból, hanem csak közös actio létesítése szempontjából úgy közeledett volna, e párthoz, hogy tiszteletben tartja elveit, hogy a közös aetiohoz magával hozhatta volna azon szellemi kincseket, azon ismereteket is, a melyek, megengedem, hiányt lennének hívatva talán ezen a párton is pótolni: akkor a t. képviselő úr meg lehet győződve, hogy itt nem politikai társaságot, politikai eonsortiuraot talált volna, hanem azon következtetésre jutott volna, hogy itt oly párttal áll szemben, a melynek nyíltan kifejezett, határozottan körvonalozott és a valósítás sorrendje tekintetében is teljesen rendezett elvei vannak, (Élénk helyeslés jőbh felöl. Mozgás bal felől.) a melynek alaptétele az, hogy nem elzárt phalanxot alkot, hanem mindenkit szívesen lát, ha akár kebelébe olvad, akár közeledik hozzá, a ki ezen elveket honorálja. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás a baloldalon. Egy hang a baloldalról: Tisza István nem azt mondta !) De a t. képviselő úr és pártja hogyan közeledett hozzánk? Először azt mondták, hogy nagyon betegek vagyunk, akkor, a midőn igen egészségeseknek éreztük magunkat; fel akartak minket kelteni, a mikor nagyon is éberek voltunk ós be akartak hozzánk állítani azzal, hogy megraboltuk szellemi tárházukat; (Mozgás bal felöl.) ide akartak jönni, hogy lefoglaljanak nálunk bizonyos közkincseket és azokat maguknak vindicálják. (Élénk helyeslés jobb felöl. Ellenmondás bal felöl.) Azokat a közkincseket vindicálták maguknak, a melyek, megengedem, évek során át zászlajukra voltak ííízve, de a melyeket mi tettünk közkincsekké az által, hogy oly időben vetettük fel azokat, midőn erőt és módot éreztünk azoknak megvalósítására. (Úgy van I Úgy van! jobb felől. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Ezen közeledés, ezen beállítás után a t. képviselő úr aztán nagy csodálkozását fejezi ki a felett, hogy Tisza István t. képviselő úr nem az ő nyakába borúit. (Derültség jobb felöl. FelMáltások bal felől: Ki akarja?) Azt hiszem, t. ház, hogy ez a politikai előrelátásnak a t. képviselő úr által kiállított igen fényes bizonyítéka. De megmagyarázom, t, ház, azt is, mi lehet az oka annak, hogy olyan hosszá idő kell a t. képviselő úrnak és pártjának, mig más pártoknak politikai képessége és hivatottsága iránt maguknak helyes véleményt formulázni képesek és itt azután már kénytelen vagyok a politika tesére lépni. Nem Beöthy Ákos t. képviselőtársamat fogom itt követni ; legyen meggyőződve, hogy én irányában semmi ellenséges indulattal nem viseltetem, sőt okom volna irányában igen jó indulattal viseltetni, mert épen az utóbbi napokban igen nagy fogadást nyertem a képviselő úr által. Arra fogadtam, hogy a képviselő úr nem tud egy beszédet sem tartani a nélkül, hogy az angol viszonyokra ne reflectáljon s midőn a fogadás napja elérkezett, háromszor hivatkozott az angol viszonyokra. (Derültség jobb felől.) Ezt csak annak bizonyítására hoztam fel, hogy a legnagyobb jó indulattal fogom megítélni a t. képviselő úr által mondottakat. De kénytelen vagyok constatálni, hogy arra azután az angol viszonyokból sem tudott példát felhozni, sőt még a tegnap említett Ciceróból sem tanulhatta azt a politikai tételt, a melyet az államférfiak együttműködésének criteriumáról felállított. 0 tudniillik abból indult ki, hogy azon államférfiaknak, a kik együtt akarnak működni, nem az elvek egyöntetűségére, azonosságára, a jövő actio egyformaságära kell eljárásukat alapítani, hanem a múltban kellett egyetérteniök. Mit tesz ez, t. ház ? Ha ez a theoria állna, akkor csak azok működhetnének együtt, a kik úgyszólván gyermekkoruk óta mindig egymásra mosolyogtak S miután a tétel akkor megfordítva is állna, a következés az lenne, hogy mivel én a t. képviselő úrral hála Istennek ez életben még soha sem zsörtölődtem, daczára annak, hogy elveink igen sokban különböznek, jogosí-