Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

8«i. országos Ülés 1681. méhet Í9.én, hétWn. \ 0 hogy — ámbár nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő urat az apai örömök egyikétől ismét meg fogom fosztani — e kérdésben sem engedhetem át az apaság jogát. (Derültség és helyeslés jobb felől. Egy hang a szélsőbalon: Talán Beksics ? Élénk derültség.) E kijelentések egyáltalában nem újak, ismeretesek azok a 23 évvel ezelőtt megalkotott 1868: XLIV. tczikkből, mely világosan ezeket mondja: »Magyarország összes honpolgárai politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az osztatlan, egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja«. (Tetszés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélsőbalon.) Ezt mondja ki az 1868: XLIV. tcz. s azóta senki nem volt, a ki e törvény ezen kijelentését magáévá nem tenné, sőt még a házon kivűl is, a túlzó nemzetiségiekhez tartozók kik esetleg azzal nincsenek megelégedve, kötelesek azt elismerni, mert a törvény szava írja ezt elő nekik. (Úgy van ! Úgy van! a jobboldalon.) De van még egy másik kérdés is : és ez az, hogy a nyelv szabad gyakorlatát megengedi mindenkinek. Ez is benne van, t. ház, az 1868-iki törvényben, csakhogy a képviselő úr kijelentését, hogy azt praecissé tegyem, ki kell egészítenem azzal, hogy a különben elég szabadságot nyújtó nemzetiségi törvény korlátai közt adassék meg a nyelv szabad gyakorlata, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert t. képviselő úr e mellett a magyar nyelvet úgy tekinti, mint egy összekötő kapcsot. Ámde, t. ház, az 1868-iki törvény ennél sokkal tovább megy, mert a magyar nyelvet nemcsak összekötő kapocsnak tekinti, hanem magyar állami nyelvnek declarálja. (Élénk helyeslés. Úgy van! a jobbóldalon.) Ez a törvényben határozottan és praecise ki van fejezve. (Úgy van! jobb felöl.) Az így kifejtett és így formulázott nemzetiségi programra, felfogásom szerint, nem elégséges arra, hogy azt egy párt elérendő czéíjáúl tíízze ki; mert az nem egyes pártnak, vagy egyes egyéneknek kizárólagos tulajdona, hanem oly általános követelmények ezek, melyeket mindenki és minden párt magáévá tesz ebben az országban; s ezeknek megvalósítására külön pártot alkotni, ezeket mint pártczélt kitűzni, valóban felesleges. (Élénk helyeslés. Úgy van! a jobboldalon.) Hátra vau még a negyedik pont: tudnillik, hogy a t. túloldal nem kíván a nemzetiségekkel pactálni. Vájjon ki akar, t. ház, egyes nemzetiségi csoportokkal pactálni, vagy ki tette ezt? Hallottam ezt sokszor említeni, de hogy milyen pactnmot kötöttünk és kivel kötöttük, arról mélyen hallgatnak. (Felkiáltások a szélső baloldalon: A szászokkal!) Méltóztatnak a szászokat említeni. Méltóztassanak megmondani, hogy milyen pactuniot kötöttünk a szászokkal és akkor én fogok reá felelni. Vagy titokban kötött volna a kormány valakivel pactumot? Hiszen az lehetetlen, hogy a közélet mai nyilvánossága mellett ilyen pactum titokban maradjon. Ha pedig csakugyan titokban maradna, Agy annak semmi gyakorlati értéke vagy haszna nem volna, ezt talán csak méltóztatnak belátni. (Élénk helyeslés. Úgy van! a jobboldalon.) Egy concret esetet hallottam felemlíteni s ez két főispáni kinevezésre vonatkozik. Hogy az a két kinevezett főispán szász eredetű, ez felfogásom szerint nem ok arra, hogy főispánoknak ki ne neveztessenek, ha különben kellő képességgel bírnak, hogy feladatuknak megfelelhessenek. (Élénk helyeslés. Úgy van! jobb felöl.) És azt hiszem, hogy az eredmény épen ez esetben bebizonyította azt, hogy a kormány választása nem volt hibás, mert épen azon erősen exponált megyékben látjuk most az állameszméhez való ragaszkodásnak oly jeleit, melyek a külsőségekben is kifejezést nyernek és a milyeneket eddig ott nem tapasztaltunk. Ezen kinevezések miatt tehát a kormánynak szemrehányást tenni nem lehet. (Helyeslés jobb felől.) Egy másik tényleges vád és igen fontos kijelentés is történt a házban épen a kormány nemzetiségi politikájára vonatkozólag s ezt nem hagyhatom szó nélkül. B. Kaas Ivor képviselő úr felszólalása ez, a mely bírálta a kormány és ezen párt eljárását HorváTörszággal szemben. Azt mondta a t. képviselő úr (olvassa): »Onök a horvátokkal, bizonyosan nem kortes és pártszempontokból, csinálnak folyton egyezségeket; mert mindig új és új kiegyezések ismétlődnek, melyeknek legújabb példáját most látjuk a t. pénzügyminister úr előterjesztésében, a menynyiben — a pénzügyminister úr jobban tudja az összeget — HorváTörszágnak ma 628.000 forinttal többet fizetünk évenkint, mint azelőtt. Ez csak egy momentuma a folytonos elalkuvásnak. Tehát önök HorváTörszág szövetségét mindig aprópénzen váltják meg. De ez még nagyon szép volna, hiszen a politikában nemcsak a pénz határoz. De azután mi a pénzért a váltság? A zágrábi kiállításon a dalmatáknak és cseheknek és szerbeknek rendezett magyarellenes, pánszláv irányú, starcsevicsista, unioellenes, elszakadó párti tüntetés.« Ezen kérdésekkel lesz szerencsém egyenkint foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) A mi az elsőt illeti, hogy folytonosan új meg új kiegyezéseket kötünk, azt hiszem, ez arra a pénzügyi kiegyezésre vonatkozik, a mely