Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-560

6«0. országos ütés 1891. október lí-én, szombaton. 107 sincs ellenmondás, hanem következtesség, az előrelátás hiányának következetessége. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Az előrelátás hiánya ép úgy nyilvánul abban: a veszélyt nem látni akkor, mikor van, mint veszélyeket és rémeket látni akkor, mikor azok nincsenek. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ámde, t. képviselőház, hogy a kisebb dolgokkal előbb végezzek, még csak egy futó megjegyzést teszek a t. igazságügymiuister ár beszédének azon részére, a melyben Beöthy Ákos t. barátom beszédévei foglalkozott. (Halljuk! Halljuk!) A t. iga,zságügyminister ár különös kedvtelést lelt abban, hogy felderítse azt a különbséget, mely t. barátom és az én felszólalásom között volt a közigazgatási reform körül itt lefolyt vitákra nézve. A t. minister úr beszédének ezen része azt a benyomást tette rám, mint midőn valamely társas körbe, a mely már régebben együtt van, egyszerre belép valaki, a ki arról a beszélgetésről, a mi a társaskörben lefolyt, nem tud semmit (Élénk derültség bal felöl.) és egyezerre, mint új fölfedezésekkel, lép elő oly eszmékkel és eseményekkel, a melyek ott már rég megbeszélés tárgya voltak. (Élénk derültség a baloldalon.) Bátor vagyok tehát a t. igazságügy mini ster úrnak elmondani azt, a mit ő nem tud, (Halljuk! Halljuk!) a min nem is csodálkozom, mert hiszen bokros hivatali elfoglaltsága folytán a közigazgatási vita napjaiban igen ritkán volt hozzá szerencsénk, (Élénk derültség bal felöl) nem is az ő nagy szónoki tehetségére és tudományára méltó az olyan lappalia, mint a közigazgatási reform, (Élénk derültség bal felöl) ő azt föntartja indemnity vagy napirend-megállapítási kérdésekre. (Derültség hal felöl.) Minthogy tehát alkalmasint kikerülte e figyelmét gyakori távolléte folytán a^z, a mi itt történt, hát elmondom, hogy Beöthy Ákos t. barátom a közigazgatási reform kérdésében már akkor is más álláspontot foglalt el, mint én s ennek folytán másként. ítélte, és ítéli meg most is azt, a mi ebben a vitában történt. Ez ebben a házban senkire nézve sem meglepetés, csupán a t. igazságügyi minister úrra nézve. (Élénk derültség a bal- és szélső bal felől.) Remélem, hogy most a t minister úr is tudja autentiee az akkor történteket s így meg fog róla győződni, hogy e feletti élczelődése épen, mint a eabinet megerősítésére történt felszólalása olyan — hiszen a t. minister úr ; igen jól tud francziáúl — mint a mit a franczia j szokásos mondás így jellemez: »Moutarde aprés diner«, vagyis ebéd után feltálalt mustár. (Élénk derültség és tetszés bal felöl.) Ugyanilyen volt a t. minister úr beszédje, melyet tegnap a ház mulattatására és a ministerium állásának megszilárdítására elmondott. Különben, t. ház, csak örülhetek annak, hogy a eabinet oly tagjai, a kik a nagy csatának napjaiban eléggé kímélték magukat, most ép tagokkal képesek e vitában résztvenni. (Zajos tetszés a bal- és szélső bal felől.) De, t. ház, a vitának azon kisebb incidensei közé, melyekkel röviden óhajtok végezni, tartozik a t. pénzügyniinter úrnak az a tőle — megvallom — engem sajátságosan és meglepően érintő pathetieus kijelentése, hogy ő hazafiúi fájdalommal látja, m]]j nélkülözhetetlenek ők a kormány padjain és kénytelenek lesznek akkor is ott maradni, ha már kedvük sem volna ahhoz, mert hiszen senki sincs, a ki utánuk következzék. (Élénk derültség bal felöl.) Sajnálkozással hallottam ezeket a t. minister úrtól, a kit igen komoly férfiúnak ismerek, mert az ilyen mondások, t. ház és t. minister úr, először nagyon régi ismerőseink, másodszor elvesztették minden országban és a mi saját tapasztalásaink alapján nálunk is minden jogukat arra, hogy komolyan vétessenek. (Élénk helyeslés és tetszés bal felöl.) Hallottuk ezeket ugyanazokról a padokról, hasonló hazafiúi fájdalommal elmondva az azelőtti t. ministerelnök úrtól. 0 is nélkülözhetetlen volt akkor. És most, azt hiszem, a jelenlegi minister urak úgy találják, hogy talán mégis igen jói pótolják őt. (Nagy derültség a balés szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) A t. minister úr különben felvilágosítással tartozott volna, hogy a pótolhatlanságnak, a nélkíílözhetlenségnek gondolata tulajdonkép kire vonatkozik? Mert hogy a t. minister uraknak mindegyike önmagát saját tárczája keretében pótolhatlannak tartja, ezt én elhiszem; (Derültség a baloldalon.) de, hogy mindegyik, valamennyi többi collegájának pótolhatlanságáról meg volna győződve, ezt már nem hiszem el; (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) hogy pedig a főfő pótolhatlannak pótlására többen magukat illetékeseknek is érzik: erre nekem alapos gyanúm van. (Nagy derültség és tetszés a bal- ás szélsőbalon. Zaj a jobboldalon.) Nagyon kérem tehát a t. pénzügyminister urat, hogy ehhez hasonló kijelentésekkel ne csökkentse érvelései komoly részének súlyát és szavahihetőségét és ezeknek gyakori ismétlésével ne fogyaszsza azt a tekintélyt, a melyre neki tárczája feladataínak teljesítésében szüksége van és a mely feladatok teljesítéséért —- nem habozom kijelenteni — mindenki előtt méltán és igazán élvezheti az elismerést. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) 0 Azonban, t. ház, a két ministeri beszéd itt két elég komoly váddal lépett fel; nem annyira az egéjZ ellenzékkel szemben, mint inkább azon párttal szemben, a melyhez én tartozom és talán 14*