Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-560

108 560. orsz/teros ülés 1891. október 17-én, szombaton. legelső sorban az én személyem ellen. Én azokat a magam személyére nézve elfogadom; mert tudom, hogy az itten történtekért (a baloldalra mutat) a felelősség első sorban engem terhel; én annak a felelősségnek súlyát szívesen és örömmel viselem és viselni fogom mindenkor. Horánszky Nándor: Mindnyájunkat terhe] ! (Helyeslés a baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Tudom, tapasztalásból tudom, hogy í-emmi sem történik a ház ezen oldalán, a mi nem közös megbeszélésnek és nem közös egyetértésnek a tárgya volna, Gyakran történt azonban az utóbbi időben, hogy elvbarátaim az én érveimet találták elég súlyosaknak arra, hogy azon magatartást kövessék, a melyet én tanácsoltam nekik s miután az initiativa az enyém volt: a felelősség mindenért, a mi itt történt, elismerem, első sorban engem illet. E két súlyos vád az volt, hogy személyes politikát követünk és követek; hogy a személyeskedés terére viszem és vittem a politikát és a mit az igazságügyminister úr mondott, hogy a pártnak és a saját csekély egyéniségemnek politikai irányzata, programmja folytonos változásnak, folytonos átalakulásnak van kitéve. (Zajos ellen-mondások a baloldalon.) Horánszky Nándor: Ő mondja, a köpönyegforgató! (Zajos helyeslés a baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: A hippociita csodálkozik! (Tetszés és derültség a jobboldalon.) Horánszky Nándor: Nem szövetkezem semmiféle titkos ellenséggel! Majd megfelelünk rá! Bemutatom majd a minister urat annak, a ki! (Helyeslés a baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Tehát, t. ház, a mi azt a vádat illeti, hogy politikánk és politikám folytonos, esetleg hón aprói-hónapra előálló változtatásoknak van alávetve, ha ez a vád, vonatkozik pártunk életének azon időszakára, melyben a t. igazságügyminister urat sorainkban tisztelhettük, nem szorul az én részemről vele szemben visszautasításra, (Tetszés bal felöl.) mert az abban az időben történtekért ő a felelősségben osztozik. Ha tehát arra az időre vonatkoztatja bárki azt a vádat, akkor én megvédésünknek feladatát is a t. igazságügyminister úrra hárítom. (Helyeslés bal felől) Reménylem, ugyanazon retrospectiv solidaritási érzékkel fogja ezt tenni, melylyel a eabinetnek a közigazgatási vita által megingatott állásának védelmére sietett. (Elénk tetszés és derültség bal felöl.) Ha azonban a vád arra az időre vonatkozik, a mely azóta lefolyt, a mióta a t, igazságügyminister úr sorainkat elhagyta, állok elébe a vádnak és merem állítani, hogy azt kimondani igen, de indokolni egyetlen egy ténynyel sem lehet. (Igaz ! Ugy van! a báloldalon. Mozgás jobb felöl.) A mi politikánkat azon idő óta, a melyről beszélünk, — ezzel nem akarom azt mondani, hogy azelőtt nem "olt az, de csak arról az időről lehet szó, a mely azóta lefolyt — politikánkat ezen idő óta egy következetes gondolat lengte át mindenkor és ezen következetes gondolatot juttatta érvényre minden incidenssel szemben: mindazokban nyilvánult, a miket mi iniciáltunk, mindazokban, a miket elleneztünk. És ez a gondolat a magyar nemzeti eszmének érvényesítése volt. (Zajos helyeslés és felkiáltások bal felől: Igaz! Úgy van ! Elénk ellentmondások jobb felöl.) Igenis, t. képviselőház, az volt az egész vonalon. A módszer pedig, melylyel a magyar nemzeti eszmét megvalósítani és megvédeni kívánjuk, az a módszer az egyéni és politikai szabadságnak, az őszintén és hamisítatlanul szabadelvű politikának módszere volt. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Mert a kettő én előttem egy. Ha más padokon történt is annak kijelentése — arról, hogy miként vitték át az életbe, most nem vitatkozom — de magát a tételt teljesen elfogadom, hogy a magyar nemzeti politika más nem lehet, mint szabadelvű politika. Más nemzeteknél képzelhető egy nemzeti absolutismus, képzelhető egy erőszakos irányzat, mely azonban a szabadság elfojtása mellett a nemzet nagyságát tűzi ki czéljáúl; Magyarországnak különleges viszonyai közt magyar nemzeti politika, a magyar nemzet megerősítésére, megszilárdítására, megvédésére, körülbástyázására irányuló politika csak magában a nemzet erejében találhatja erőforrásait (Helyeslés bal felöl.) és így más nem lehet, mint szabadelvű politika. (Zajos helyeslés bal felől) Azonban, t. képviselőház, ez. a politika ebben a pártban, a mily kevéssé lehetett erőszakos és reactionarius zamata, ép oly kevéssé volt radicalis irányzatú; mert az megint meggyőződésünk, hogy számolni kell azon viszonyokkal, melyek közt ez a nemzet él és hogy egy radicalis politika ezen nemzetnek nem biztosítására, hanem veszélyeztetésére vezet, (Helyeslés bal felöl.) Ezért mi a 67-iki közjogi alapon állottunk és állunk ma is s annak fentartását, nem megváltoztatását tűztük ki czélúl, de egyszersmind mindazoknak a nemzeti vívmányoknak megvalósítását, a melyek abban benne foglaltatnak és a melyek eddig megvalósítva nincsenek. És ez vezetett gyakran összeütközésre köztünk és önök közt, uraim. Az 1867-iki törvényben benne van az, hogy az udvartartás költségei nem közösek, a miből önként következik, hogy az udvartartás közössége sem tartozik azon, törvényhozásilag kimondott elvek közé. Hát mi követeljük, hogy az udvartartásban is kifejezésre