Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-559

94 559. országos filés 1891. október 16-án

, pénteken. 4s csak akkor, mikor már késő, mert a törvényjavaslat törvénynyé lett, tudjuk meg, hogy miért kellett azt az osztrák államvasútat átvenni. De miután most már ágy is késő, a dolgot nem feszegetem. Sajnálom, hogy nem tudtam akkor, mikor a szerződés tárgyaltatott, mert akkor ideje lett volna kimondanom, hogy én ezt hazám és — Csanády Sándor képviselő úrtól kölcsönözve a szót — nemzetemre (Derültség.) is egyaránt károsnak tartom. Ez az, t. ház, a mi bizalmamat a t. minister úrral szemben megrendítette és ezt a j'avaslatot vele szemben sem szavazhatom meg. Most nézzük, t. ház, az ország folyóinak szabályozási munkálatait. Mondja meg nekem a t. ház, hogy van-e csak egy tagja is, a ki e miseriákat ismeri az országban, a ki tudja, hogy a magyar alföldön lakó és az őserőt fentartó magyar nép a vizszabályozás terhe alatt hogyan roskad össze és pusztul : az tudja, hogy mindezen vizeknek szabályoz;-*sa és rendezése nemcsak egyes vidékek érdeke, hanem az egész ország közérdeke; mert ha az alföldet elhanyagoljuk és nem fog teremni tiszta búza, akkor a felföldnek éhen kell elveszni. Járuljunk tehát mi is, a kik itt Pestmegyében lakunk és árvizekkel nem kell vesződnünk, ezen terhek viseléséhez és járuljon azokhoz az egész ország. Én nagy, ezerszeres bűnnek tartom, t. ház, hogy a folyók szabályozását az államhatalom a kezébe nem veszi, hanem megengedi egyes társulatoknak úgy cselekedni, a hogy akarnak. Én megengedem, hogy a hol ő excellentiája a ministerelnök úr a szabályozások élén áll, ott rendben van minden. De méltóztassék elhinni, hogy oly visszaélések vannak a Fehér és Fekete-Kőrös vidékein, hogy ha belenyúlunk a szabályozásba, nem bírjuk a kezünket kivenni, hogy a bűn ezer és ezer rétegei ne maradjanak rajta. És hiába beszélek a földmívelési minister úrnak, hiába interpellálok, ő ígér mindent, a műszaki tanácsosok pedig tesznek mindent, a mint nekik tetszik. T. ház! Ebben a szabályozási ügyben, hogy a lelkiismeretemet megnyugtassam, ha nálamnál alkalmasabb képviselő vagy pártvezér e miseriák megszüntetése érdekében sem tenné meg azon lépéseket, a melyeket meg kell tenni, ha azt akarjuk, hogy a magyar nép a magyar alföldön fentartassék: kénytelen leszek legközelebb indítványnyal lépni a t. ház elé, hogy legyen nyoma a jegyzőkönyvben annak, hogy volt egy ember, a ki addig húzta a harangot, a míg égett a ház; s addig figyelmeztette a képviselőházat, hogy a vízszabályozási rendezze s annak költségeit államilag kezelje, a míg a népek anyagilag teljesen el nem pusztultak. Mert méltóztassanak elhinni, hogy már odajutottak az emberek az alföld összes vízszabályozási kerületeiben, hogy haszonbérbe bírják a saját földjeiket. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A városi adó annyi, mint az állami adó, a vízszabályozási adó pedig két annyi, mint a másik kettő együtt, úgy, hogy 17 — 18 forintba kerül egy hold annak a tulajdonosnak, ha ki akarja fizetni adóit. Az, t. ház, rossz állami kormányzásra valló betegsége az államéletnek, hogy a magyar Alföldön s általában a vizek mellett lakó népek sorsán könnyíteni, segíteni vagy nem akar, vagy abban -— nem tudom mi által — gátoltatik. Áttérek a földmívelésiigyi ministeriumra. Vájjon tett-e ez valamit arra nézve, hogy ott, a hol lehetséges, tegyen valamit. Mert van akárhány község Magyarországon, a melynek a jót épen úgy kell törvényes eszközökkel beadni, mint a betegnek: ha nem akarja bevenni a medicinát, erőszakkal kell a szájába tölteni. (Nagy derültség.) Kérdem, csinált-e, tett-e valamit a földmíveléeügyi minister arra nézve, hogy a rablógazdálkodást, a mely a földeknek 20—30 felé darabolásában folyik, megszűnjék? Ö látta, tudta, a mit neki tudnia kellett, azt, hogy van a peronospora ellen orvosszer; kiküldötte-e a biztosokat, azokat a mindenható műszaki tanácsosokat, avagy utasította-e a megyéket, hogy hogyan védekezzenek ezen rettentő, szörnyű betegség ellen, a mely az idén minden termésünket tönkretette, xigy, hogy a kinek 4—5 hold szőleje volt, a kinek belekerűit 3 — 4 száz forintjába az évi szőlőmunkálat, kapott 2 akót, az is olyan, hogy valóságos vallatőnak lehetne használni. (Derültség.) Hát, t. ház, ezek mind megtörtént dolgok és engedelmet kérek, miután a nemzet sorsát, az egész ország ügy ét-baj át a t. kormánynak kell istápolni, gondozni, rendezni, a jót a népnek a szájába rágni és ha nem akarja tenni, még hatalommal is végrehajtatni, a mi jó; annak utána mindenki örvendez, mikor meggyőződik, hogy jó történt vele. Hát méltóztassék elhinni, t. ház, hogy ha a kormányzat az országban olyan volna, mint a milyennek lenni kell, ne higyje a t. kormány, se a t. kormánypárt, hogy mi itt százan és annyian volnánk. De mert látja a nép, hogy rossz a kormányzat, rossz a községi élet, hiába megy panaszra, az a panaszt elintéző szolga

r biró vagy alispán rendesen a panaszlottat hallgatja meg és nem azokat, a kik a panaszt meg tudják világosítani, hát természetes, akárhonnan menjünk, bennünk egy mentőoszlopot talál és azt mondja: gyere, megválasztják, mert te vagy hívatva segíteni az én fájdalmamon, bajaimon, szerencsétlenségemen. Ez így van és méltóztassék meggyőződve lenni, hogy csak 300.. ilyen ember legyen, a ki annak a népnek az impul-