Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-533
78 538. országos ülés 1881. Julius 17-én, pénteken. ráztak. Hiszen e ház kebelében is folyton találkozunk oly törvénymagyarázatokkal, melyeket mi el nem fogadhatunk és a melyekre mindig azt mondjuk, hogy bár ne történtek volna; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) s bár azon magyarázatok a ház naplójában helyet ne foglalnának. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha egyes főispánok egyes megyékben visszaéléseket követtek el és az ő hatalmuk gyarapítására a eandidationalis jogot úgy gyakorolták, hogy ők tulajdonképen kinevezték a tisztviselőket, ámbár ily megyéről nem tudok; de történhettek egyes esetek az administratori korszakban: ezt, azt gondolom legális usus-nak, a mely tehát szokásjogot formálna senki nem mondhatja. De hát menjünk át a régibb időkre, mert hiszen, midőn egy joggyakorlat helyes keletkezését kutatjuk, nemcsak a legközelebb elmúlt időre, hanem messzebbre is kell visszamennünk, hogy megtudjuk, hogy a múlt századbeliek hogy értelmezték e joggyakorlatot. Én már rámutattam arra, hogy nincs törvény, mely feltétlen eandidationalis jogot alapítana meg; de van törvény, mely a tiszta megyei választást mondja ki. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ott van az 1435 : II. törvényezikk, melyről azt gondolom, hogy nem kell felolvasnom, mert ezt mindenki ismeri, (Halljuk! Halljuk!) hanem csak magyarul mondom el. E törvény azt. mondja, hogy a ^zolgabírák a megyék által választandók a birtokos nemességből. Mit jelent ez, hogy választandók? Ennek tiszta, világos értelme van s azt jelenti, hogy a szolgabírákat a megyék választják és hogy nem a főispán nevezi ki candidatio útján. S hozzáteszi a törvény, hogyha az illető a választást el nem fogadná, bírsággal sújtandó. Nem lehet e törvénynek oly értelme, hogy ez a föltétlen eandidationalis jogot mondaná ki, már azért sem, mert nem tehető fel, hogy a főisprn által kinevezendő vagy candidálandóra mondaná ki a bírságot a törvény, ha a hivatalt el nem fogadja. Ez oly világos törvény, hogy a ki ebben kételkedik: azzal tovább vitatkozni nem lehet. De menjünk a megyékben dívó gyakorlatra, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Itt mindig azon nehézséggel állunk szemközt, hogy még ismeretlen vagy csak kevesek előtt ismeretes levéltáradatokra kell rámutatnunk. Ezekre természetesen azt lehet mondani, hogy hiszem, nem hiszem, ahhoz képest, a mint az illetőnek bizalma van az iránt, a ki ezen adatokat előadja. Mind a mellett kényszerülve lévén töbhékevésbbé publikált adatokra hivatkozni, noha a nem a publikált adatok még világosabban igazolják állításomat, rámutatok Szirmay nak: >>Notitiahistoricaconűtatus Zempléniensis« czímíí művében foglalt adatokra. Méltóztassanak utána nézni, ott vannak ezek az 51., 78. és 80. lapon, (Halljuk! Halljuk!) 1500-ból; ott vannak a megyei gyűlések jegyzőkönyvi töredékei, amelyekben elő van adva, hogy az akkori alispán, Ráskai György elesvén, a mohácsi vész után a megye közgyűlésén megválasztatott alispánul Rákóczi György. Vivát! Vivát! a mint a jegyzőkönyvek tartalmazzák. A többi lapokon azután következik, hogy szolgabírákril meg választattak ezek és e?ek. Vivát! Vivát! stb. Mire mutatnak ezek, t. ház? Arra, hogy »nem candidáltattak«, bár erre Is van példa. Ott vannak mindjárt Pestmegye levéltárában 1650-től a megyei jegyzőkö yvek. A ki nem sajnálja a fáradságot, és utána néz: azokban minden évről talál választási actákat és felvételeket. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az akkori időben öt vármegye, még pedig PestPilis, Solt, Heves, Szolnok, Nógrád s néha Hont is Füleken tartotta közgyűlését. Természetes, hogy ezeknél a vármegyéknél a választási eljárások tekintetében bizonyos összhang keletkezett. S hogy milyen volt akkor a választás, az ezen megyék jegyzőkönyveiben részletesen leírva található. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azt mondotta a t. ministerelnök úr, hogy csak mintegy másfél századdal ezelőtt állapíttatott meg a 3 évről 3 évre szóló tiszti választás és akkor rendeztetett tulaj donképen a tisztikar választása. T, ház! Ez csupán egyoldalú állítás. Igaz, akkor is rendeztetett; de már a régibb törvényekben is rendezve van. Ezekben nevezetesen ki van mondva, hogy a megválasztott legalább egy évig köteles hivatalát viselni. De ez nem annyit jelent, hogy azután pedig minden évben választás volt. Nem ezt jelenti, mert nem volt választás, hanem mi volt? Ezen jegyzőkönyvek szerint, melyekre rámutattam, évenkint ugyanazon időben megválasztatott az úgynevezett sedes sigillatoria, (Halljuk! Halljuk!) vagyis számon kérő szék. Ezt a számonkérő széket a vármegye legelőkelőbb nagy birtokosaiból vagy a mint akkor nevezték: nagyságos uraiból, »magnifici domini« választották és a középnemesekből. A mint ezt megválasztották, az alispán tiszttársai nevében évről-évre a megye rendelkezésére bocsátotta tisztségét. Akkor ezen számon kérő szék a tisztikarnak úgy pénzbeli, mint administrationalis ügyeit átvizsgálván, jelentést tett, hogy rendben vannak-e azok vagy nincsenek rendben? Ha rendben voltak: akkor —kivéve, hogy egyik-másik tisztviselő előre kijelentette, hogy ő tovább szolgálni nem akar -— kimondatott, hogy rendben találtatván az ügyek, a tisztikar megmarasztatik. Heves vármegy ében, Füleken 1643-tól 1663-ig, vagyis 20 esztendeig ugyanegy vicispán volt; ő
