Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-532

72 632. országos ülés 1891. Julius 16-án, csütörtökön. járúlásával az ország rendéinek együttes — comniuni — szavazatával a fennevezett országoknak Magyarország kapcsolt részeinek született fiai, a tisztségekre és javadalmakra nézve is, legyenek azok egyháziak, vagy világiak, magyarok elnevezése alatt benfoglaltaknak értetnek.« Tehát a horvátok, sziavonok és dalmátok annak törvénybe igtatását kérték, hogy magyaroknak neveztessenek és 'magyarokul tekintessenek. Akkor barátságos viszony fejlődött Magyarország és a kapcsolt résziek között. Később 1843 — 45 felé magzavartatott az. De ismételve figyelmeztetem önöket Deák Ferencz azon nyilatkozatára,, hogy akkor elhatároztatott, hogy a horvát követek egy darabig még latinul beszélhetnek, de azután magyarul fognak beszélni az országgyűlésen. A szlavónokat nem is teszem hozzá, mert ezek különben is ezt kérték. Hol van most, hováfejlődött e részben az országgyűlés ? Megmondottam előbb és én nem ajánlhatok egyebet ma sem, mint kérni a kormányt és a kormánypártot, hogy legyenek szívesek figyelembe venni a legjobb szándékból, tiszta meggyőződésből mondott szavaimat. Mindig jobb előbb megfontolni, mit lehet kivinni erőszak nélkül, mert az erőszak sohasem szül jót. Nem akarok én hivatkozni Sibylla könyveire, de történeti tanúiság és én az tartom, hogy mindig jobb későn, mint soha. Higyje meg a t. ház, és a t. kormány, mi nagyon jól tudjuk, hogy a választási törvények, a minők ma, jók volnának, de rosszríl hajtatnak végre: és hogy a választási elnökök — kevés kivétellel —- többnyire rosszak. Mindig azt állítottam, hogy sokkal jobb előbb meggondolni és megfontolni, a mit tenni akarunk és a parlamentet azon helyzetbe hozni, hogy először adott szavát megtartsa a curiai bíráskodásnak minden feltétel nélkül még az országgyűlés feloszlatása előtt való törvényerő emelése ált:ü és hogy azután vegye elő a költségvetési törvényjavaslatot, hogy legyen a kormánynak a képviselőház feloszlatása után is alkotmányosan megállapított költségvetése. Minden kormány, bármit mondjon, bármily hatalmas legyen és bármily nagy legyen a pártja, azt hogy alkotmányosan kormányoz e vagy sem, nem pártjának éljenzése, hanem az mutatja meg : vau-e alkotmányosan megállapított költségvetése'? Ha nincs ily költségvetése akkor a kormány nem követelheti magának azt, hogy ő alkotmányosan kormányoz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért kérem, méltóztassanak ezeket megfontolni. En nem mondom, hogy vegyék le a napirendről a javaslatot, de igenis azt, hogy a kormány az előhozottakat előzetesen tárgyalja és ezen előzetes tárgyalás után tárgyalja e bizottsági javaslatot. Én részemről, mint első felszólalásom alkalmával is mondottam, alkotmányos meggyőződésemhez képest elkövetek mindent, hogy az a, javaslat ne fogadtassék el; de én csekély egyén vagyok és a t. ház többségének van érdekében a legcsekélyebb egyén meggyőződését is, ha az őszinte, tekintetbe venni. Ha mindezt megfontolják, lehetetlen, hogy megtagadják tőlem az igazságot és fontolóra ne vegyék azt, a mit mondottam. Nem fogadom el a czímet, hanem csatlakozom b. Prónay Dezső és GyőryElek képviselőtársaim határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Két észrevételt vagyok bátor Madarász József t. képviselő úr beszédére tenni. Mindnyájan méltóztatnak tudni, hogy ebben a parlamentben csupán képviselők vannak s itt a magyar közjog" szerint sem miuisternek, sem államtitkárnak, mint olyannak, szavazata nincs, hanem szavazatuk van a képviselőknek, még ha azok ministerek vagy államtitkárok is, azért, mert választókerületet képviselnek. (Igaz! Úgy van 1 Általános helyeslés.) Kénytelen vagyok ezt megjegyezni azért, mert úgy értettem, mintha a képviselő úr ezzel ellenkezőt mondott volna. Ez az egyik. A másik észrevételem pedig az, hogy arra kérjem a t. házat, hogy akkor, a midőn a napirenden lévő tárgy természeténél fogva a horvát képviselő urak nem vehetnek részt a tanácskozásban, ne méltóztassék a horvát-kérdést, a mely különben is nagyon kényes természetű, bolygatni; mert mindig jobb azt nyíltan és annak a jelenlétében tenni, a kinek esetleg magát védelmeznie kell. (Általános helyeslés.) Madarász József: T. ház! Félreértett szavaim helyreigazíthatása végett kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Tökéletesen igaza van a t. elnök úrnak, a mi az első megjegyzését illeti. Igaz, hogy én a ministereket természetesen csak mint képviselőket értettem, az tehát csak nyelvbotlás volt. A mi pedig a másodikat illeti, tudom, hogy jobb volna, ha a horvát képviselő urak is itt volnának és nekik, valamint az ő ministerüknek bizony itt lehetne a helyük. De én azt, a mit róluk mondottam, csak azért hoztam fel, mert indokolnom kellett, ki kellett mutatnom okmányilag, hogy mennyire fejlődött Magyarország nemzeti, egységes szempontból 1867. óta és mennyire azelőtt. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: T. ház! G-ajári Ödön képviselő úr kíván személyes kérdésben felszólalni.