Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-532
70 532. orsíágos ülés 1891. Julius 16-án, csütörtöbíjn. nem volna rendes helyzet. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Törvénytelen 1) Jól tudom, hogy a t. kormánynak az országgyűlés a míg áll, felhatalmazást adhat az előbbi költségvetés keretén belül; de az országgyűlés eloszlatása után nincs törvényes hatalom, a mely a kormányt a kiadásokra nézve megbízhatná és az adó beszedésére felhatalmazhatná. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A napokban hallottuk, t. ház, hogy az alkotmányellenes korszakokban erőszakkal hajtották be az adót. Azt akarják önök, hogy az alkotmányos kormány is így hajtsa be az adót erőszakkal, katonákat küldve az adózókra? (Tetszés a szélső baloldalon.) De épen a »Nemzet«-ben olvastam ma, hogy mi leszünk okai, ha a euriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat törvénynyé nem válik és ha megakadályozzuk a közigazgatási bírósági javaslatnak torvényre való emelését. Bocsánatot kérek, igen téves és helytelen felfogás. A euriai bíráskodást évek óta kérjük, követeli a nemzet. A euriai bíráskodásnak még ezen országgyűlésben törvényre emelését, eltekintve minden más feltételtől, megígérte a kormány : kötelessége szavát beváltani. Ha egyszeri megígérés után más feltételhez akarja kötni, akkor nem tartja meg szavát. Hogy a kormány szószegő legyen, fel sem teszem. A kormány nemcsak nekünk, de nekem is — midőn ez irányban kérdést intéztem hozzá — világosan, határozottan ígérte, hogy a euriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat be fog terjesztetni oly időben, hogy az még ezen országgyűlés alatt törvényerőre emelkedhetik. Bízom a kormányban, várom kötelességének teljesítését. Sajnálnám, ha ezután ezzel is máskép akarna tenni, mint adott szavának teljesítésével. Ezek voltak azok, a miért okvetlen kötelességemnek tartottam már itt a ezímnél felszólalni és báTörságot veszek magamnak a t, kormányt még arra is figyelmeztetni, legyen szíves minket megnyugtatni az iránt, hogy a költségvetési törvényjavaslatot lehetőleg septemberre leteszi a ház asztalára. Én csak a magam véleményét mondom, tudom, hogy a jelen kormányt nem kötelezi, de tudom, hogy van a háznak egy meg nem változtatott, sokszor tekintetbe nem vett határozata, (Egy hang a szélsőbalon: Van bizony!) Ez innen a balközépről indítványoztatok és fogadtatott el hajdan, a Deák-párt idejében. Az a képviselőházi határozat az, hogy szeptember 15-re be kell terjeszteni az évi költségvetést. De bár terjesztessék be pár héttel később, mindenesetre kérnem kell a kormányt, biztosítsa a.házat, hogy a költségvetést oly "időben fogja beterjeszteni, hogy azt október előtt a bizottságok, deezember közepéig pedig mindkét ház letárgyalhassa és így az még ezen évben törvénynyé válhassék. Ezekért tartottam kötelességemnek a ezímnél felszólalni. De van még egy más dolog is. (Halljuk! Halljuk! Egy hang a szélső baloldalon •' Még egy negyed órányira való! Derültség jobb felől.) Valóban, igen t. barátaim, igazsága lehet sok embernek, midőn azt mondják: mentsen meg az Isten a jó barátaimtól, (Élénk derültség jóbbfelől.) ellenségeimmel majd leszámolok. Úgy látom, sokan azt, vélik, hogy én azért szólaltam fel, hogy S A 2 óráig kihúzzam az ülést. Bocsánatot kérek, erre sem oda nem adnám magamat, (Helyeslés a szélsőbalon.) sem nem engedhetem, hogy ezt^bárki gondolja rólam. (Helyeslés a szélső balon.) Én azért kértem szót, mert felszólalásomra a nem nagy, de nekem elég időt arra alkalmasnak láttam. (Helyeslés a szélsőbalon.) Kötelességem a ministerelnök úrnak egy nyilatkozatára megjegyzést tenni és a tényekre hivatkozni. A ministerelnök úr azt mondta, hogy mikor a megyék a leghatalmasabbak voltak, az ország nem fejlődhetett annyira, mint 23— 24 év óta. Azokhoz, a miket előttem szólt Thaly Kálmán t. képviselőtársam mondott, csatlakozva, engedjék meg, hogy tisztán csak azt az időt vegyem, a melyben már működtem és tapasztaltam. (Halljuk.i) Például 1832-től 1848-ig vegyük tisztán csak a magyar nyelv haladását: ez 16 esztendő; és vegyük azután 1867-től egészen mostanig: ez 23—24 év. Igaz, törvényhozásunkban 1832-től 1836-ig, nagy idő óta, mióta az osztrák hatalom némeíesített és a hol nem németesíthetett, a magyar nyelvet a latinna] szorította ki, mondom, törvényhozásunk nyelve a latin volt. De már az 1836: III."törvényezikk intézkedik a magyar nyelv előhaladásáról és gyarapításáról. A 4. §. azt mondja: hasonlóképen, hol a gyülekezetekben magyar nyelven folytattatnak a szent beszédek, az anyakönyvek is magyarul vitessenek. Továbbá 1840-ben már fokozatosság van. Az egyházi hatóságok a világi törvényhatóságokkal és ezek egymással az ország határain belül a levelezést egyedül magyar nyelven folytatni tartoznak. Továbbá a 7. §. azt mondja: ez országgyűlés berekesztésétől három év múlva az anyakönyvek magyarul vezettessenek. A 8. §. azt mondja: minden vallásbeli különség nélkül plébánosok, egyházi szónokok, káplánok, segédlelkészektíl csak olyanok alkalmaztassanak, a kik a magyar nyelvet tudják. Végre az 1844: II. törvényezikkben »ő Felsége kegyesen elrendelte, hogy a magyar nyelv a kapcsolt részekben minden középiskolában, mint rendes tudomány taníttassák és ő Felsége méltóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni az iránt is, hogy az orsrág
