Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

512 552. orszíigos ftlés 1891, augusztus 14-én, péntekea. segédkezet ahhoz, hogy a párbaj vonuljon ki azért, hogy bevonuljon a tettlegesség. (Helyeslés jobb felől.) Azt hiszem azonban, mind a mellett igenis lehetséges, hogy legalább ezen tisztelt házból és az itt folyt tanácskozások következményeiből kiküszöböltessék a párbaj. Ennek azonban nélkülözhetetlen előfeltétele az, hogy minden durvaság, minden méltatlan insultus megtoroltassék magában a házban, a ház által, (Helyeslés jobb felől) hogy ez által adassék reparatio. De nem ám xígy, t. ház, hogy az illető csak megrázza a hátát, vagy épen eynicus nevetéssel fogadja a dolgot, megfeledkezve a tiszteletről, a melylyel tartozik e háznak, tartozik a nemzetnek, a mely e háziban képviselve van; (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) hanem oly módon, hogy az egyensúlyban álljon a sérelem súlyával. Ha ezen nélkülözhetetlen előfeltétel nélkül a ház és annak t. tagjai igénybe óhajtják venni azon odiosus privilégiumot, hogy bárkit insultálhassanak a nélkül, hogy a sértett fél a reparationak bármely módját kereshetné, megtalálhatná, megkaphatná: akkor odiusussá fogna válni az immimitási jog, odiosussá a képviselői állás, odiosussá maga a parlament. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Én appellálok a t. házra: feleljen kiki érzülete szerint azon kérdésemre, hogy lehet e acceptálni egy elvet, a melyben implicite benfoglaltatik az is, hogy bármely képviselő, a ki jónak látja, bármely eszmelánczolat folytán lealacsonyítólag nyilatkozhassak valakinek feleségéről vagy leányáról, a nélkül, hogy az illetőnek módjában volna reparatiot keresni és kapni? (Helyeslés jobb felöl. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Azt kérdezik, hogy ki tételez fel ilyeneket? Ha elvet akarunk acceptálni, meg kell vizsgálnunk, hogy mi minden esik ezen elv körébe és ez is beleesik. (Helyeslés jobb felől.) T. ház! A szólásszabadság érdekére történt hivatkozás ily elv kimondása végett. Megengedem, hogy lehetnek emberek, a kiknek van meggyőződésük, de a kik azt a meggyőződést nyilvánítani csak addig mernék, a meddig abból reájuk veszély nem hárul; de azt hiszem, hogy a háznak ilyen tagja nincs. És ha van, ám álljon fel! Jelentkezzék és czáfoljon meg. Mondja meg: én olyan ember vagyok, ki azt, a mit a haza érdekében megmondani kötelességemnek tartom, nem fogom megmondani akkor, hogyha abból rám valami veszély hárulna. És ha volna ilyen tagja a háznak, meg vagyok róla győződve, hogy a jövő országgyűlésen már nem volna itt. Mert a választók bizonyára nem küldenék fel. (Élénk helyeslés jobboldalon.) Mert a közélet emberének szüksége van a meggyőződés báTörságára felfelé, de a meggyőződés bátorságára lefelé is ; szüksége van a meggyőződés báTörságára egészen a vérpadig és szemben a felbujtogatott csőcselék bestialitásáig is. (Élénk tetszés a jobboldalon.) De, t. ház, igenis van egy másik consideratio, egy másik korlátja a szólásszabadságnak. És ez az a scrupulus, a mely nem fakad a félelemből, a melynek forrása egészen ellenkező, mint a gyávaság: az a scrupulus, hogy én sérelmet ejthetnék valakin, a kinek aztán nincs módja azért reparatiot kérni. És merem állítani, hogy igen sok tagja van a háznak minden oldalon, a ki úgy gondolkozik, hogy azt, a ki tőlem reparatiot nem kérhet, vagy azt, a kinek én reparatiot nem adhatok bármi okból, vagy adui nem akarok, azt én insultálni nem fogom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezeknél fogva elfogadom a mentelmi bizottság többségének jelentését. (Élénk helyeslés a jobboldalon ) Győrffy Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A mentelmi bizottság többségének javaslata a mentelmi jogot és a szólásszabadságjogát szembe állítja az egyéni becsület jogával s azt mondja, hogy mivel a szólásszabadsággal visszaélés történt és Ugron Gábor képviselőtársunk ismeretes intepellatiojóban Uselac cs. és kir. százados urat megsértette; miután a szólásszabadsággal történt visszaélés, a szenvedett sérelem a házszabályokban kellő elégtételt nem talál; és minthogy a sérelemért ő magán elégtételt kíván : ennélfogva azon ténynyel, hogy Ugron Gábor t. képviselő urat provocálta, illetőleg tőle elégtételt kívánt, a mentelmi jogot nem sértette meg; ennélfogva a mentelmi jog szempontjából a fenforgó esetben intézkedni nem szükséges. Mit jelent ez az okoskodás, t. ház? Nem kevesebbet, mint hogy a mentelmi bizottság többsége Usebtc cs. és kir. százados urat állítja oda mint a szólásszabadsággal történt visszaélés áldozatát; és ehhez képest nem a mentelmi jog védelméről akar gondoskodni, hanem az egyéni becsület garantiáiról siet és iparkodik a háznak javaslatot előterjeszteni. Ha ez a felfogás megáll, ebből két dolog következik. Az egyik, hogy mindazok, a kik Uselac cs. és kir. százados úrnak az elégtétel-kívánási jogát megtagadták és kik abban a véleményben voltak, hogy a kérdésből kifolyólag Ugron Gábor képviselőtársunk elégtételt adni nem köteles: az egyéni becsület dolgában incorrect módon jártak el; és következik másodszor az, hogy a jelen esetben a mentelmi bizottság többségének véleménye szerint tulaj donképen nem mentelmi jogsérelemről van szó, hanem az egyéni becsület olyatén megsértéséről a szólásszabadsággal való visszaélés folytán, a melyért egyedül Uselac cs. és kir. százados úrnak van joga panaszkodni. És ha