Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

S&2. országos Illés 18»1, angngitus 14-én, pénteken. gjg így áll a kérdés, úgy méltóztassanak arra válaszolni, hogy vájjon azok a férfiak, a kiket Rohonczy Gedeon és gr. Horváth-Tholdy képviselő urak ezen álláspontjuk tekintetében véleményadásra szólítottak fel, minő coliisióba jutottak a mentelmi bizottság többségének javaslatává] ? Nem szándékozom ezen urakat védelmembe fogadni, de kötélességszerííleg már most kijelentem, hogy én ezen férfiak komolyságát, az egyéni és a parlamenti jogok iránti érzékenységét legalább isismerem oly erősnek, az egyéni becsület és képviselői kötelmük tudatát ismerem oly magas fokon állónak, mint a mentelmi bizottság többségéét. És mégis, t. ház, honnan van az eltérés a két álláspont között ? Mi az oka annak, hogy midőn ezek a férfiak egyáltalában nem láttak sértést Ugron Gábor képviselőtársunk interpellatiojában Uselac cs. és kir. százados ár ellen: ugyanakkor a mentelmi bizottság többségének javaslata a szólásszabadsággal történt visszaélés ellenében iparkodik orvosszerekről gondoskodni? (Úgy van! a szélső baloldalon.) E tekintetben igen egyszerűen hívatkózhatnám arra a tényre, hogy ha van sértés; ha történt egyáltalában sértés abban az interpellatióban : úgy ezt a sértést nem Ugron Gábor képviselőtársunk követte el, hanem elkövette először e sértést a rendőrségnek az a közege, a ki azt a jelentést, mely köztudomásra jutott és a melyre Ugron Gábor képviselő úr felszólalása alapítva volt, a nyilvánosságra t ózta. (Élénk helyeslés. Úgy van! bal- és a szélső baloldalon) És ha van sértés ebben a közleményben, ha Uselac cs. és kir. százados úr abban m igára nézve bármely sértést talál, miért nem vonta kérdőre azokat, miért nem követelt elégtételt azoktól, a kik ezt a sértést tényleg elkövették? Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát t. ház, kizárólag a képviselő az egyedüli ebben az államban, a ki a szólássza badságért elégtételre szoríttatik, ha hivatalos okiratokra alapítja a maga véleményét? és ha e hivatalos okirat sértő tényeket foglal magában, nem az-e az első kötelessége Uselac cs, és kir. százados úrnak, hogy e tényeket czáfolja meg? {Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, a mentelmi bizottság többsége, melynek véleményét ma Chorin t. képviselő] úr. jeles jogászunk iparkodott nagyon alaposan megalapítani, azt hiszi, hogy a szólásszabadság tisztán képviselői jog. Ez nem igaz, A szólásszabadság nagy és alkotmányos érdek parancsolta jog, mely ennek az államnak minden polgárát egyaránt megilleti. (Úgy van ! Úgy van! a bal- és szélsőbal felöl.) És a szólósszabadsággal élő magánosok és azok a functionariusok ebben az államban, a kiknek a szólásszabadságra szükségük van azért, hogy azt a nagy érdeket, a melyért ez a szóKÉPVH. NAPLÓ. 1887 -92. XXVI. KÖTET. lásszabadság egyáltalában létezik, az igazságot megvédelmezhessék, épen oly immunitást élveznek, mint a képviselő és a szólásszabadság nemcsak a képviselőnél, meg van az védelmezve más functionariusokban is. Nevezetesen ott van a közvádló, az ügyvéd; a maga saját functioja közben mondottakért büntetőjogi felelősségre egyáltalában nem vonható. E tekintetben nem szükséges a mentelmi jogra hivatkozni, elég a magyar büntető törvénykönyv. A magyar büntető törvénykönyv, t. képviselőház, a szólásszabadsággal történt visszaélések esetében — ha valakit becsületében sértett meg valaki, vagy valakit rágalmazott valaki és ezért elégtételt akar követelni -- a magyar büntető törvénykönyv nem csak a képviselőnek, nem csak az ügyvédnek: a magánosnak is megadja az exceptio varitatis jogát. Hivatkozom a törvényre, mely egyenesen kimondja (olvassa): »Rágalmazás és becsületsértés esetében az állított tény, illetőleg kifejezés valódiságának bizonyítása meg vau engedve, ha : 1 a sértett közhivatalnok vagy hatóságnak tagja s az állítás vagy kifejezés hivatásának gyakorlatára vonatkozik; 2. a büntető eljárás — az állított tény miatt — az állítás idején már meg volt indítva; 3. az állított tény jogérvényes ítéletben valódinak mondatott ki; 4. a sértett fél annak megengedését a bíróság előtt maga kívánja; 5. a vádlott igazolja, hogy állításának czélja a közérdek vagy jogos magánérdek megóvása vagy előmozdítása volt. Az állítás vagy kifejezés valódiságának bebizonyítása a vádlott büntetlenségét eredményezi.* Hát, t. képviselőház, ha magánosnak az igazság, a közérdek szempontjából törvény által van biztosítva az igazság kimondásának joga: akkor a képviselőnél akarják önök azt a visszaélés czíinén korlátozni? tőlünk akarják elvonni, hogy egy hatósági okiratra alapított igazmondásunkat visszavonjuk, sértőnek tekintsük, azért elégtételt adjunk? Elégtételt a nélkül, hogy — mint az a jelen esetben is történt — a sértés feltételeként odaállított hivatalos okiratban foglalt tény igazságának bizonyítását bevárnák ? A magyar büntető törvénykönyv a sértő kifejezés bizonyítását akkor ia megengedi, ha a sértett nem ellenzi a bizonyítást; a büntető törvénykönyv feltételezte az egyszerű polgárról, hogy becsületet ott nem fog keresni, a hol a tények ellenkezőt bizonyítanak és számított arra, hogy a magános, a civil becsület a tények elől elzárkózni nem kíván. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És a helyett, hogy Uselac százados maga kívánta volna magával szemben a bizonyítást, hogy a sérelem alaptalansága igazoltassák: elég65