Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

562. országos ülés 1891. augusztus 14-én,* pénteken. 505 bizottságnak, sem a t. háznak eltérni nem szabad, ha helyes következtetésekre akar jutni. Az elv tehát — mint mondám —- a jelentésben világosan ki van fejezve. De ha nem volna is kimondva, ha az 1867-iki törvényezikkben nem is volna róla szó : abban egyetértek a t. képviselőtársammal, Chorinnal, hogy a mentelmi jogot nem szükséges a törvényben kimondani, szakaszba foglalni; de már abban nem értek egyet, hogy csak az eddigi gyakorlatból lehetne ezt következtetni; mert a mentelmi jogot, mint számos jogát a parlamentnek, csakis az illető testületnek természetéből lehet következtetni. Ha nem is volna kimondva például a 48-iki törvényekben, hogy ő Felsége szent és sérthetetlen: akkor is az alkotmány természeténél fogva annak kellene lennie; és ha nincs is kimondva, hogy a képviselőház, a parlament szent és sérthetetlen: a souverenitás joga a házat épen úgy megilleti, sőt annyival inkább, mert a másiknak forrása is abban van. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) És igen szépen fejtette ki ezt az igazságiigyminister úr akkor, midőn a törvények kihirdetéséről volt szó ; és én oly fontosnak tartom e fogalmat: souverenitás, hogy annak semmi elmagyarázását el nem ismerem. A souverenitás, a parlament sérthetetlensége a forrása minden mentelmi jognak, az a salvus conductusnak s annak, a melyre nézve indítványt voltam bátor tenni hosszabb idővel ezelőtt s a mely a mentelmi bizottsághoz utasíttatott, melyre nézve azonban két év óta jelentése nem érkezett be. Itt arról volt szó, hogy fegyveres erő vette körül a képviselőházat, nem arról, hogy egy tiszt íir elégtételt kér: tehát a parlament függetlenségének, nyilvánosságának, méltóságának megsértéséről. De míg erről két év óta nincs jelentés, íme van az előttünk fekvő esetről, s ebben is már helytelen irány jelzése a czímben. Helytelen szerintem, hogy már a czímben Ugron Gábor képviselő úr mentelmi jogáról van szó; mert rá vonatkozólag lehet mentelmi jogról szó; de a sérthetetlenség, a souverenitás joga magát a házat illeti, azért, mert a nemzetet illeti. (Helyeslés a szélsőbalon.) És ha a házat és a nemzetet illeti: annak következménye az, hogy egyes tagjai, mint annak részesei, mikor mint olyanok functionálnak, mikor valóban, mint a ház tagjai szerepelnek, sérthetetlenek; és ebből folyólag illeti meg őket a szólásszabadság, a vélemény szabad nyilvánítása is. És ha így van és azt hiszem, nem méltóztatik tagadni, hogy így van, hogy ez nem egyéni jog; ha azt nem vonják kétségbe, hogy ez a sérthetetlenség elvéből folyik: akkor okvetetlenül el kell ismerni azt, hogy mint minden souverenitás, lehetetlen, hogy feltételhez vagy kivételhez legyen kötve; (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) mert az megtámadása lenne a sérthetetlenség fogalmának, ha feltételhez és kivételhez kötnők. KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVI. KÖTET, A feltétel és kivétel még arra sem alapítható, ha a szólásszabadság pajzsa alatt esetleg olyan dolgok történnek, a melyek talán nem mindenkinek tetszenek. De a feltétel és kivétel önmagában olyan, a mit a souverenitás, az alá nem rendeltség, a sérthetlenség elve megnem tűr. És épen azért nagyon helyesen volt formulázva a 67-iki törvényben, hogy a sérthetetlenség még az alkotmányos szabadság szempontjából is csak akkor illeti meg a képviselőt, ha mint olyanról van szó, ki functiob;in van; akkor ha szerve a képviselőháznak; mert különben a képviselőház önmagában nem nyilatkozhatik. De valamint nem vonhatja felelősségre az egész házat senki sem, ha nyilatkozatát törvénytelennek, rossznak vagy jogsértőnek tekintené is: ép úgy nem lehet a képviselőház beleegyezése nélkül egyetlen tagját is felelősségre vonni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Bárki ennek ellenkezőjéről győz meg-, szí- • vesén fogom beismerni, de én nem a gyakorlatból szoktam e dolgokat deriválni, hanem magából a dolgok természetéből. És épen, mert a sérthetetlenség elvén alapszik maga a szólásszabadság ; ennek korlátai is vanmik, mint minden szabadságnak: de ezekről úgy a ház saját méltóságának, tekintélyének, az illemnek megóvásáról erkölcsi kötelesség alapján tartozik gondoskodni; nem pedig azért, miutha az ő működése feltételhez lehetne kötve. Ezen erkölcsi kötelességnek tesz a törvényhozó testűlet eleget, midőn önmaga a szólásszabadságról akként intézkedik, hogy az illemet, a jogot, a becsületet ne sérthesse. Ez erkölcsi kötelesség; és ép azért annál szigorúbban kell őrködnie tagjaival szemben. De feltétellé tenni azt, hogy miként gondoskodjék arról az illető testület; ez a legveszedelmesebb theoria. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezzel úgy vagyok, mint már régóta a túloldal igen sok eljárásával. Föl van vetve igen helyesen egy elv, egy helyen még a következtetés is helyesen van levonva: de mi elvben mindig szabadelvűek vagyunk; tényleg azonban nem. (Tetszés a baloldalon.) Elvben van magyar hadsereg a közös hadseregben, valósággal nincs. Elvben magyar nyelv az állam nyelve, de azért a ministerelnök úr német telegrammokat küld; s a magyar nyelv a közös hadseregben csak ezred-nyelv. Elvben azt mondjuk, hogy a törvényt mindenek előtt kell tisztelni, de gyakorlatban a mentelmi bizottság azt a jelentést teszi, hogy egy képviselőt ki kell szolgáltatni párbajra. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) így vagyunk mindenütt az elvekkel. így vagyunk itt is, mert abban, a mit Chorin képviselő úr mondott, helytelenül volt fejtegetve a mentelmi jog, de itt a jelentésben tökéletesen 64