Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-552
504 &62 « országos ülés 1891* angnsztns 14-én, pénteken. fejezésf. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) A mentelmi jogra vonatkozólag megvallom, igen sajátságos theoriát hallottam. Azt hiszem, sem t. képviselőtársam, sem egyikünk sem mondhatja el magáról, hogy csalhatatlan ég nézetei minden körülmények közt a leghelyesebbek; de talán mégis kötelességem azokkal szemben, a miket mondott, némileg arra is kiterjeszkedni, hogy mit értünk mi tulajdonképen mentelmi jog alatt? (Halljuk! Halljuk!) Mert abban, a mit a mentelmi jogról beszélt — bocsánat a kifejezésért — olyan óriási a confusio, hogy ha műszót akarnék haszálni, csak ezt alkalmazhatnám rá, nem pedig azt, hogy mentelmi jog. Össze van vegyítve abban két lényeges dolog. Az egyik, a hol valami mint bűncselekmény büntethető azért, mert az illető nem a házon belül, hanem a házon kivú'l követte azt el és elkövette képviselő ellen és akkor, mikor az illető nem mint olyan, vagyis nem mint képviselő fungált. Ezekre a dolgokra reá mutathat a t. képviselőtársam, hogy ez a felelősségre vonás — mert ez is felelősségre vonás — most ide nem tartozik és hogy megbüntettetik és ha nincs elegendő büntetés az ilyen támadásokra a büntető törvénykönyvben, hogy esetleg hozassanak erre megfelelő további intézkedések, és utal arra, hogy sokan állítják — én nem osztozom ebben — hogy nálunk a büntetések nem elegendők és pedig csak azon egy oknál fogva, mert azt mondják, hogy ha azon czélból követtetik el a támadás, hogy megakadályozza az illetőt functioja gyakorlatában, akkor büntetendő ; de ha utólag, mikor már a functio gyakorlása megtörtént s ezen indokból akarják megtámadni, erre nincsen büntető sanctio. T. képviselőtársam azt mondja: a bűncselekmény megbüntettetik, az nem lehet felelősségre vonás, az nem elégtételadás, az nem a mentelmi jog megsértése. Méltóztassék megengedni t. képviselőtársam, hogy ez egyszer ne a politicushoz, hanem a juristához szóljak és kérdjem, hogy ha valaki ellopja az óráját, nem a bíróság előtt vonja-e felelősségre a tolvajt és ha elítélik, nem a felelősségre vonásnak leghatályosabb módja-e ez? (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon) Hiszen minden bűntény megtorlása felelősségre vonás. Ha valaki még ebből is ki akarja zárni a felelősségre vonás fogalmát, ez annyit tesz, hogy senki sem felelős a jogtiszteletért. A mentelmi jog megsértése is annyit tesz s a kihívás, vagy a bántalmazás is csak annyit jelenthet, mint felelősségre vonás; a párbaj is annyit tesz, mint az önbíráskodás útján való felelősségre vonás. Tehát a felelősségre vonás és annak kijelentése, hogy valaki megtámadja azért, mert nem tartja tiszteletben a jogot, hogy meg akarja éreztetni az illetővel a feletti méltatlankodását, hogy miért mert úgy szólni: ez határozottan felelősségre vonás. És ha ennek a fogalmát kizárjuk ebből, akkor ne méltóztassanak többé felelősségre vonásról és a felelősségre vonás helyes fogalmairól beszélni. (Úgy van! Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ezt a dolgot aztán t. képviselőtársam összevegyíti egy másik dologgal, a mi pedig a jelentésben igen helyesen van distinguálva: ki van emelve e jelentésben, hogy a mit valaki a házban mint képviselő tesz és mond, azért csak a házban vonható felelősségre. Ez más kérdés, ez azután nem azzal függ ö sze, a mi itt az úgynevezett második pont alatt foglaltatik. Mert itt nem lehet azt a distinctiot tenni, hogy hatóság részéről történik ez a megtámadás vagy sem- Ha ilyenért valaki megtámadtatott s ennek folytán a házhoz fordult a bíróság, a háztól függött megengedni, hogy szabad folyást engedjen-e a törvényes eljárásnak. Ha ilyen törtónt, méltóztassanak arra példát mutatni, hogy a kiadatás ily esetben megtagadtatott volna. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalra.) Arra majd rátérek még, hogy ha nem történt meg, a minek megtörténni kellett volna, tudniillik, hogy az illető hatóság megkereséssel járuljon a házhoz, vagy bejelentetvén, felelősségre vonás intézkedése nem tétetett; ez semmi egyéb, mint a hogy már mondva volt: mulasztás. De ebből a mulasztásból, ebből a hibából nem következik az, hogy ráduplázzunk: hogyha elkövettük egyszer, kétszer vagy tízszer, kövessük el tizenegyedszer is j és azután, a ki azt mondja, hogy ez az egyedüli helyes eljárás, annak elve az, hogy perseverare in malo; (Úgy van! Úgy van! a bal és a szélső baloldalon.) s ennél rosszabb it nem lehet pi'oclamalni a képviselőházban a mentelmi jogra vonatkozólag. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon,) Hogy hosszas ne legyek, mert nem szeretném hosszú ideig fárasztani a t. ház türelmét, én azt mondom, hogy ha a mentelmi jog úgy, a mint itt az első pontban van, helyesen van formulázva, úgy a második tétel is helyes. És semmi egyebet nem kellett volna tenni, mint teljesíteni azt, a mi abban mondva vau. Mert az megint törvény-magyarázati szabály, hogy ott, a hol a törvény szavai világosak, interpretationak helye nincs; és csak ott, a hol a törvény szövege homályos, van ínterpretatiora szükség. Mihelyt tehát világosan meg van mondva, hogy »csak a ház beleegyezésével* vonható valaki felelősségre, ebben már benne van az az értelem, hogy más felelősségre vonás jogsértés és az az eljárás, melybe beleszoktunk, visszaélés a törvénymagyarázattal. Már pedig a helyes törvénymagyarázattól sem a mentelmi
