Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

652. országos ülés 1891. augusztus 14-én, pénteken. gQg a rossz! Zaj.) Hogy azután a rossz szellemre önként és minden pressio nélkül hallgattak t. képviselőtársaim, azt nem sorolom érdemeik közé. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hogy pedig a jót csak épen megemlítették, hogy annak is nyoma legyen és hogy a bizottság t. elnökének arra lehessen hivatkozni, hogy mennyire elfogulatlanul bírálták meg a kérdést: azt elismerem, hogy az e czélra talán előttük alkalmasnak látszik. Hanem épen abból, a mi a mentelmi bizottság jelentésében van, kitűnik, hogy a mentelmi bizottság nem tette meg azt, a mi kötelessége volt. A mentelmi bizottság azt mondja, hogy ő a tényállást igyekezett kideríteni. A mire nézve felvilágosítást akart nyerni, arra vonatkozólag nem ő hallgatta ki az illetőket. Ha a bizottság t. elnökének vagy többségének az volt a véleménye, hogy nagyon fontos dolog megtudni, hogy mikép vélekedtek azon tiszt urak, a kik Uselac százados úr segédei voltak, akkor a bizottságnak kötelessége és módjában is lett volna azokat directe kihallgatni. Talán csak nem azért tartózkodtak attól, mert féltek, hogy a tiszt urak nem fognának megjelenni. Ezt nem teszem fel róluk; de ép azért annál nagyobb hibának tartom, ha a mentelmi bizottság ezt esetleg feltette róluk; mert semmi sem árt jobban azon viszonynak, a melynek katona és polgár közt lenni kell, mint az, ha ilyen félreértésekkel és felfogásokkal minduntalan oly véleménynek nyújtanak tápot, hogy a katona nem tartozik a mi törvényeink alá. (Úgy van! a szélsőbalon.) És ezt ez esetben a mentelmi bizottság t. többsége árulta el. És mit tett? Belenyugodott abba, hogy helyette más teljesítse az ő functioját, hogy beleavatkozzék alkotmányos teendőibe és nem talált módot arra, hogy az illetéktelen beleavatkozást visszautasítsa. Már pedig, t. ház, ha akármelyikünk bele akart volna avatkozni a mentelmi bizottság teendőibe, vagy ha a tényállás * kiderítésére másoktól felvilágosítást akart volna kérni, vagy tanukat kihallgatni s ezek vallomását magánlevél alakjában, de hivatalosan, idecsatolandólag bemutatni, akkor is mindig azt leit volna kötelessége mondani, hogy mi e megbízást a háztól kaptuk és sem a honvédelmi ministert, sem mást ezen teendőkbe beavatkozni nem engedjük. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) No, t. ház, ha önök meg akarták tartani az elfogulatlanságnak még csak látszatát is; ha csakugyan azt akarták tenni, a mit Ghorin Ferencz t. képviselőtársam mondott, hogy egyáltalában nem azt tartották szem előtt, hogy a hadiseregben egyesek mit kívánnak: akkor mégis szemük előtt volt az, hogy a ki a dologba beleavatkozott, nemcsak minister, nemcsak képviselő, hanem katona is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) I Azt hiszem tehát, nem fog gyanúsítás számba menni ezek után, hogyha nem beszélek pressioról, hanem illetéktelen beavatkozás előtt való önkénytes és készséges meghajlásról. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ez pedig ilyen kérdéseknél sokkal veszedelmesebb, mint minden pressio; mert arra mutat, hogy hiányzik már minden érzék, mely az efféle beavatkozást meggátolni igyekeznék. (Úgy van! Úgy van! a balés szélsőbalon.) Már most rátérek arra, a 'mit t, képviselőtársam a mentelmi jogra vonatkozólag mondott. A mentelmi jogra vonatkozólag ennek a kész séges elfogultság által való megzavaságnak következménye világosan mutatkozik az egész jelentésben. Mutatkozik először, mint már említettem, abban a sajátságos szóban, melyet íme egy oly bizottság, melynek különösen gondolnia kellene arra, hogy praecis fogalmakkal és kife • jezésekkel dolgozzék és oly szavakat használjon, a melyekhez semmiféle mellékíz, vagy mellékmagyarázat nem fér, nem mondom, hogy készakarva, nem mintha oda törekedett volna, hogy valamikép oly kifejezés, a mely jogi műszóként megállhat a legközönségesebb jurista előtt is, bele ne kerüljön ebbe a javaslatbaj de mégis használ. Ez a jogérintés kifejezése. Azt mondja a jelentés, hogy a jog érintetik. Hát mi ez? Hiszen vannak olyan érintések, melyek kellemesek; {Derültség.) de aligha az ilyen érintést méltóztatnak szemelőtt tartani. Ha pedig kellemetlen érintésről van szó s az így érintett tárgy, a jog: ugyan kérdem, micsoda kifejezéssel illetik az ily érintést már az egyetem első évi cursusán

0 Nem-e a jogsértései? (Úgy van! Úgy vaui! a. bal- és szélső baloldalon ) Már most, ha ez jogsértés, meg is kell mondaniok; ha pedig véleményök szerint nem jogsértés, megkell mondaniok azt is, (Élénk, helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindkét felfogás lehet jogosiilt, mert a vélemények lehetnek eltérők és tökéletesen jogosultak, de legalább leffvenek őszinték és nviltak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Es ha t. képviselőtársam ilyeneket látunk a jelentésben és utána azt a magyarázatot találjuk, hogy a continensen nincs rá eset, hogy valaki a mentelmi ÍOÍ>' megsértésének tekintse azt, a mit mi most annak tekintünk és óhajtjuk annak kimondását, hogy annak tekintessék: akkor, t. képviselőtársam, méltóztassék azt is megmondani, hogy az »érintés« is annyi, hogy az semmi jogsértést nem képez; (Úgy van! Úgy van! bal- és szélső bal felöl.) mert különben lehetetlen ki nem tennie magát annak a gyanúnak — nem mondom, hogy osztozom e gyanúban, — hogy vagy a kifejezésekkel nem méltóztatik tisztában lenni, vagy készakarva nem alkalmazzák a kellő ki-