Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

500 5R2. országon ülés 1881. anpns«ttis 14-én, pénteken. érzékük a mentelmi jog biztonsága és teljessége iránt és arra a meggyőződésre jutottam, hogy Francziaországban pl., hol politikai párbajok naponta fordulnak elő,, a hol maga a ministerelnök több év előtt megvívott egy vele szemben álló tábornokkal a házban mondott kifejezésekért, az ily eseteket soha a mentelmi jog sérelmének nem tekintik. (Úgy van! jobb felöl.) Többet mondok. Mirabeau, a kit kevés szabadelvííséggel bizonyára nem lehet vádolni, aki a mentelmi jognak Francziaországban úttörője volt, í 789-ben, midőn a párisi csőcselék a házon kivíil a házból kijövő képviselőket megtámadta és ez az eset mint mentelmi sértés bejelentetett, a következő nyilatko zatot tette : »I1 me semble qu'on ne se fait pas une idée juste du mot inviolabilité; ee mot ne peut s'entendre, que pour lespoursuites judieaires ou ministerielles; toute autre inviolabilité ne peut étre prononcée«, más szavakkal: a mentelmi jog megsértése más, mint közhatóság és minister által nem történhetik, a mentelmi jognak minden más megsértése fogalmilag ki van zárva. (Úgy van! jőbbfelől. Mozgás és zaj a szélső báloldalon.) Midőn mi jelentésünket elkészítettük, akkor nekünk kötelességünk volt, akár tetszett nekünk az eddigi gyakorlat, akár nem; akár helyesnek tartottuk, akár nem, a képviselőházban őszintén feltárni azt az álláspontot, a melyet a ház ily esetekben állandóan és következetesen követett. (Helyeslés jobb felöl.) A mentelmi bizottság azonban nem állapodott meg itt, mert belátta, hogy a mentelmi jog azon terjedelemben, a melyben eddig alkalmaztatott, nem biztosítja a szólásszabadságot minden megtámadás ellen. A bizottság tehát nem zsugorította össze a mentelmi jogot, pedig igen könnyen megállhatott volna itt és mondhatta volna, hogy a ház gyakorlata eddig az, hogy nem avatkozott bele a hasonló esetekbe, nincs tehát ok, hasonló esetekről a jövőben rendelkezni. (Úgy van! jobb felöl.) A bizottságot tehát nem lehet vádolni azzal, hogy elhomályosította volna a ház eddigi jogát, vagy hogy iparkodott volna azt csökkenteni. Ezt, t. ház, monda i nem lehet s nem szabad, mert mit tett a bizottság? Constatálta az eddigi gyakorlatot; de ezzel szemben saját meggyőződése gyanánt kiemelte, hogy ezt a gyakorlatot nem tartja kielégítőnek; hanem kitágítandónak véli a mentelmi jogot az eddigi határokon túl. De ennek vannak szükséges elő feltételei, a melyek kettőben állanak: a büntetőjog; és a házszabályok revisiojából. Az első előzmény megteremtése szükséges azért, mert a képviselő immunitásának támadások elleni védelmét, nem a ház határozatai, hanem csak a büntető törvény nyújthatja; a másik azért, mert a házon kivíil állók becsülete ellen intézett támadásokat, a melyek a szólásszabadsággal való visszaélést involválnak, a házban kell hatályosan megtorolni. (Helyeslés jobb felöl.) A háznak azon kimondása, hogy mentelmi jogát látja sértve, a házon kívül csak akkor bír foganattal, ha az állított jogsérelem büntetőjogi megtorlásban részesül. Indítványunk első része tehát következetes. Azon meggyőződésben voltunk továbbá, hogyha mi a mentelmi jogot kiterjesztjük odáig, hogy a házon kivíil való minden elégtételkérés, mely alatt nem kell mindig csak fegyveres elégtételre gondolni, sérti a mentelmi jogot, a nélkül, hogy biztosítékairól gondoskodnánk, az egyéni becsület szempontjából is, akkor mi oly ellentétet teremtünk a háznak a felfogása és a házon kivül álló társadalom felfogása közt, . . . B. Kaas Ivor: Senki ezt nem akarja! Chorin Ferencz: . .. hogy mi ezzel nem hogy erősítettük, de gyengítettük volna a ház jogát. . . . (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) B. Kaas Ivor: Fogás! {Mozgás jobb felöl) Chorin Ferencz: . . . mert annak támaszát a nemzet közérzíílete és azon általános meggyőződés képezi, hogy a mit magunknak követelünk, az nem egyéni érdekünk, hanem a nemzet érdekének követelménye. T. képviselőház! Ez lévén felfogásunk, mi azt mondottuk: ki kell tolni a mentelmi jognak a fogalmát, ki kell terjeszteni oly esetekre, a meddig ezt a ház kiterjeszthetőnek nem tartotta; hanem alkossuk meg előbb a rendszabályokat, a melyek egyrészt a háznak ezen jogát minden megtámadás ellen biztosítják, másrészt biztosítják azoknak érdekeit, kiknek érdekei előttünk szintén kell, hogy becsesek és drágák legyenek. T. képviselőház! A legsúlyoiabb ellenvetés, a mely tegnap történt, gr. Apponyi Albert képviselő úr azon kifogása, hogy mi furcsa és sajátságos theoriából indulunk ki; mert egyrészt azt mondjuk, hogy igenis be kell avatkozni a háznak oly esetekben, midőn az egyes képviselőnek szólásszabadsága érintve van; másrészt pedig azt mondjuk, hogy mivel a fenforgó esetben csak egyes kifejezésekért kéretett elégtétel: beavatkozásnak helye nincsen. Ebből az következik szerinte, hogy minden ember maga bírálhatja meg a képviselő mentelmi jogának terjedelmét; szóval hogy kiszolgáltatjuk a képviselőket az egyesek jogtalan támadásainak. (Igaz! Úgy van! a bah és szélső baloldalon.) A képviselő úr azonban nagy tévedésben leledzik, ha azt hiszi, mintha mi a mentelmi jog megsértésének constatálásával azt mondhatnók, vagy azt mondanánk, hogy valamely cselekmény tiltott bűnös cselekményt tartalmaz. Ez hatalmunkban nem áll, mert büntetendő cselekménynek csak a