Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

562. országos Illés 1891. augusztus 14-én, pénteken. 501 tőrvény nyilváníthat valamit, a bűnösséget pedig csak a bíró mondhatja ki törvény alapján. A polgári szabadságnak első alapját az képezi, a mi fel van írva a büntető könyvnek homlokzatára, hogy nincs más bűncselekmény és büntetés, mint az, a mit a törvény megállapít: Nulla poena sine lege. Ha tehát ez így van: akkor a mentelmi jog sérelmének kimondása csak anynyit jelent, liogy a Láz azonosítja magát az illetőnek eljárásával; hogy fellép a maga tekintélyével és utasítja a kormányt, hogy üldözze a cselekményt. Mi azon nézetben voltunk — és itt van az eltérés — hogy a fenforgó esetben ezt tenni nekünk nem szükséges; nem szükséges pedig a köveikező okból: midőn a képviselőház egy 20 éves gyakorlattal áll szemben és azzal szakítani akar, akkor neki kerülnie kell még látszatát is annak, mintha ebben személyes motívumok vezetnék, hanem tárgyilagos okokkal kell azt indokolni. (Élénk helyeslés jobb felöl. Nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.). Különben oly színben fog feltűnni a mi eljárásunk, hogy mi nem a cselekményt nézzük, a mely elkövettetett, hanem a személyt, a ki a cselekményt elkövette. A mentelmi bizottság tehát reá mutatott a ház eddigi gyakorlatára, azzal szemben kifejtette azt a nézetet, hogy ezt a gyakorlatot nem tartja kielégítőnek, hogy a mentelmi jog határait ki akarja szélesbíteni. Ámde ennek meg vannak a maga szükséges előzményei, a melyeket mi valósítani akarunk, mielőtt az általunk felállított, helyeselt elv minden következményeit vonnók le. Nem azt mondta tehát a mentelmi bizottság, hogy addig is büntetlenül lehet megtámadni a képviselőket a házban mondottakért; mert ily őrültséget a mentelmi bizottságról feltételezni egyáltalában nem szabad. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Ki lehet olvasni belőle!) Azt mondják, a jelentésből ki lehet olvasni, bocsánatot kérek, épen ellenkezőleg áll a dolog; mert a jelentés azt mondja, hogy bár a ház eddig nem reagált a mentelmi jognak egyesek általi megsértése ellen : mondja ki a ház. hogy beavatkozik minden esetbe, a hol úgy találja, hogy a házon kivfíl való megtámadás, fenyegetés, v.gy elégtételkérés czélja az, hogy a képviselőt az őt hivatása teljesítésére megillető szólásszabadságban korlátozza; minden más eset megtorlását pedig bízza a törvény rendes útjára, a nélkül, hogy azoknak megtorlását a maga nevében is követelné. {Helyeslés a jobboldalon. Élénk mozgás és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Az a határozat, a melyet hoztunk és a melyet a t. háznak elfogadásra ajánlunk, nem mond ki egyebet, mint azt, hogy a fenforgó esetben a ház eddigi gyakorlatától való eltérésre indok nem forog fenn; kijelöli egyszersmind a jövő fejlődésnek az irányát és az arra vezető eszközöket. A jelentés általában nem zsugorítja össze, nem homályosítja el a ház tagjainak mentelmi jogát: ellenkezőleg iparkodik azt kiszélesíteni és oly alapra fektetni, mely a ház jogait a házon kivűl állók jogaival, a jogérzettel harmóniába hozza. Erről meggyőződve lévén, a mentelmi bizottság jelentését egész megnyugvással ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Hosszantartó élénk helyeslés a jobboldalon. Számosan üdvözlik a szónokot.) Győry Elek: T. ház! Én azt hiszem, hogy épen a legtárgyibigosabb felfogása és a lcgtárgyilagosabb kezelése mellett a kérdésnek, különösen a mentelmi bizottság jelentésének, lesz alkalmam legvilágosabban feltüntetni azt, vájjon a bizottság jelentése bármi részlten is megérdemli-e azt a lelkesedést, melylyel most egy kiváló jogász: Chorin Ferencz képviselőin annak védelmére kel; és különösen, hogy vájjon rossz indulatnak lehet-e tulajdonítani azt, ha valaki azt mondja, hogy a jelentésben egyenes felhívás rejlik a párbajra és semmi egyéb sincs benne, mint kiszolgáltatása a képviselőnek a párbajra. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Már pedig, hogyha az egész világ parlamentjének könyveit idehozták volna is és a magyarázatnak azt a módját követnék, a melyet a t. képviselő úr gróf Apponyi Albert képviselő úrral szemben követett, még akkor sem fogta volna senki előtt — kivéve azt, ki a priori lelkesedik a jelentésért — valószínűnek feltüntetni, hogy volt arra praecedens a házban, hogy valakit fegyveres elégtételadás végett kiszolgáltattunk volna. (Űgy van! a szélsőbalon.) Már pedig, ha azt, a mit mi állítottunk, megezáfolni nem tudta, de még csak meg sem kísérletté a t. képviselő úr, kinek beszéde egyszerűen a forró kása körűi való járás volt: (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) akkor én határozottan visszautasítanám azt, hogy bárkinek tárgyilagos felszólalását itt már előre is rossz indulatának nyilvánítsa bárki is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék ily körülmények közt arról beszélni, hogy a teljes higgadtság és a teljes szenvedélyhiánynak kimutatása végett csinálták ezt a je'entóst; mert akkor higgadtságot nem lehet keresni azon az oldalon, a hol azokat, a kik az illető bizottságnak véleményével ellenkező nézetben vannak, előre is rossz indulattal vádolják. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Daczára ennek, én nem fogom a t. képviselőtársamat erre a térre követni. Sokkal fontosabbnak tartom az ügyet és mindenesetre olyannak, a mely mindnyájunk legfontosabb ér deke, semhogy kötelességemnek ne tartanám, minden olyantól tartózkodni, a mi — bármi